Why So Complicated?

1.

[Jung Hoseok POV]
Egy meghatározó nyár volt az a számomra. Tényleg, nem kevés szenvedéssel járt, de megérte. Azóta minden rendben van az életemmel. Majdnem. Azt hiszem, kezdjük talán a történetet annak az időszaknak a kezdetétől, tehát egy bizonyos június 3.-ai nappal indítva.

-Jó reggelt!-kezdte a reggelemet új munkahelyemen az izmos, széttetovált, de mégis mosolygós leendő főnököm.
-Jó reggelt!-üdvözöltem én is. Nagyon izgatott voltam már, egészen kicsi koromtól kezdve egy álom volt számomra, hogy felnőttként tetoválószalonban dolgozhassak. Úgy tűnt, végre elértem a célom, és elindíthatom az életemet abba az irányba, amit oly régóta tervezek.
-Köszöntelek a mi kis világunkban. Lassan hozzászoksz majd a környezethez, szerintem az egész cucc nagyon király, tutira jó helyed lesz itt.-vette fel a saját stílusát.-Már kiterveltem, kivel fogsz együtt melózni.-tudatta velem.-Yoongi!
Még szinte körbe se nézhettem, mikor az egyik kis szobából megjelent az újdonsült "partnerem".
-Mondjad, Boss.-sétált elénk. Az elnevezésen elmosolyodtam, majd tetőtől talpig végigmértem az unott tekintetű srácot. Sötétzöld, elnyűtt Converse volt a lábán, amihez egyszerű világoskék farmer rövidnadrágot és sima fekete pólót viselt. Gumikesztyűs kezével beletúrt a tejfölszőke hajába. Igen, baromira jól nézett ki. Pont úgy, mint ahogy elképzelitek. A szívem rögtön kezdett gyorsabban verni.
-Ő itt Hoseok. Tanonc, ismered már a járást. Hyundong helyére vettük fel, tehát te kapod meg. Veled lesz egy kuckóban, és be kell tanítanod, mert én a másik gyakornokkal foglalkozom. Nem rányomulni. Tiszta?
-Tiszta.-bólintott. Ezzel a főnök útra engedett minket, a hallottak szerint Yoongi pedig beinvitált a kis helyiségbe. Eközben én folyamatosan az utolsók közt elhangzott mondaton rágódtam. Ne nyomuljon rám? Tessék? Hamarosan viszont kaptam is rá magyarázatot.
-Na hali, Min Yoongi a nevem, 3 éve itt dolgozok, ez az életem.-ezzel el is intézte a bemutatkozást.-Tudom, furán hangozhattak Boss szavai, de meleg vagyok.-ezt így, kerek perec kimondta. Hirtelen felkavarodott a gyomrom és a pulzusom az egekbe emelkedett. Ez most komoly? Nem akartam elhinni.
-Nyugii, ne parázz, nem bántalak.-röhögött fel, teljesen félrértve az elpirulásomat és hirtelen jött zavaromat.
-Ja, nem, izé...-dadogtam.-Csak meglepődtem. Mert én is az vagyok.
Rengeteg érzelem suhant át az arcán az eddigi kifejezéstelenséget felváltva, de minden olyan gyorsan történt, hogy nem tudtam őket leolvasni.
-Eskü? Ez tök durva.-magyarázott. A hallottak feldolgozása közben kicsit körbenéztem. Az egész szoba ki volt festve, különféle figurák voltak a falakon rengeteg színnel, nagyon tetszett. Kényelmes fotel a vendégeknek, a várakozóknak, egy ajtó pedig a mosdóba vezetett. A szemem ide-oda járt, majd egyszer csak figyelmes lettem a zenére. Nagyon jó hangzású szám kezdődött el a rádióba berakott CD-n, de a szövege igencsak érdekes volt. "Do you like the way I flick my tongue or nah?"-énekelte a férfihang. Tudok angolul elég jól, ezért értettem minden egyes szót. Tovább hallgattam erősen koncentrálva, mire egyre durvább és erotikusabb sorok követték egymást. Ó, a kis perverz.

Sziasztok!
Eleinte nem akartam feltölteni a sztoriaimat Wattpadra, de a barátaim biztattak, hogy szerintük megér egy próbát.
Most vettem a bátorságot, és kitettem az első részét az éppen készülőben lévő kis történetemnek. Kérlek, ha olvassátok, jelezzetek vissza, hogy tetszett-e, és hogy megéri-e feltennem a következő részt. Köszönöm! Remélem elnyeri a kíváncsiságotokat.:)