[Yoongi POV]
Tegnap 2 rohadt dologra is rájöttem. Az egyik az, hogy Hobi nagyon jól dolgozik, hihetetlen ügyes kézmunkája van, és valószínűleg az első napján csak túlizgulta a dolgokat. A másik pedig, hogy nagyon jó társaság, baromira perverz, a mosolya a legragyogóbb amit valaha láttam, és a nevetése szexi. Tetszik, amikor a hosszú művészujjaival a hajába túr, és amikor a melegtől izzadságcseppek tükröződnek az arcán. Tetszik a kidudorodó kulcscsontja, és a szívásnyom a nyakán többször is megmozgatott bennem valamit, ha úgy képzeltem el, mintha én csináltam volna. Rándulás, bizsergés, merevedés odalent, ha eszembe jut. Nem tudtam, hogy fogok így dolgozni, folyamatosan azon járt a fejem, hogy miért gondolok ennyit rá, és hogy miért pont őt kaptam magam mellé.
-Szia, Yoongi!-nyitott be az üzletbe harmadik munkanapján. Kicsit sem tűnt olyan nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak, mint azelőtt. A szeme alatt fekete karikák húzódtak, de egy valami nem változott: a nyakbőrében mélyen fognyomok ékelődtek, váltakozó színekben. Wow. Elég szexmániás barátja lehet.
-Reggelt. Mi van veled? Nem festesz túl jól.-állapítottam meg diplomatikusan.
-Semmi. Hosszú éjszakám volt.-jelentette ki, és erőltetett mosolyt villantott. A táskáját a földre csúsztatta, majd helyet foglalt egy széken, és gondterhelten felsóhajtott. Ez a Hoseok nem az volt, mint akit azelőtti nap megismertem.
-Na, én meg hülye vagyok, mi? Nyögd már ki.-mondtam. Bár miért is mondaná el? Hisz csak 2 napja ismer. Én sem kötném az orrára, ha most valami gáz lenne velem.-Vagyis csak ha akarod.-tettem hozzá átgondolva a helyzetet.
-Tényleg, nincs baj. Egyszerűen fáradt vagyok. Mikor jön az első vendég?-váltott témát hirtelen. Vettem.
-Fél óra múlva. Gyere, kicsit melegíts be.-nyújtottam felé a gumikesztyűs dobozt. Kivett kettőt, és a bal kezével kezdte, de félúton megakadt, felszisszent, összeszorította a szemét és lehajtotta a fejét. Gyorsan mellépattantam.
-Mi történt?-nyúltam volna a kezéhez, de rögtön elhúzta előlem.
-Öhhm, semmi.-ebből állt a mai szókincse.-Csak...
Elkaptam a csuklóját és a tenyerét magam felé fordítottam, mielőtt folytathatta volna a mondanivalóját. Eltátottam a számat. A mutató- és hüvelykujja közötti rész lilászöld színben tündökölt, ami a tenyerére is lefutott, majd felment egészen a felső ujjpercéig. Sosem készültem orvosnak, de első látásra meg tudtam mondnani, hogy ott valami nem oké.
-Mi a franc van a kezeddel? -néztem rá jelentősségteljesen .
-Ahhj. Pedig reméltem, hogy nem lesz gáz vele a munkában és elmúlik. Tegnap... a magasból ráesett egy... nehéz pohár. És fáj.-a hangja elhalt és szomorú volt, a szemében pedig idegesség tombolt. Egy nehéz pohár? Az csak üvegből lehet, ami eltört volna és elvágja a bőrét, de vágásnyom nem volt rajta. Ráadásul kerülte a tekintetem. Tudtam, hogy hazudik, viszont nem hibáztattam érte, neki is meglehet a maga titka. De ez akkor sem tetszett, nem akartam, hogy baja legyen, és éreztem, hogy a sérülését orvosnak kell látnia.[Hoseok POV]
Yoongi meglátta a kezemet. Nem csodálom, hogy meglepődött, aznap reggel én is, mikor észrevettem a dagadást és a színét. De nem mondhattam el neki az igazat. Egyszerűen nem tehettem. Igaz, elkönyveltem magamban azt, hogy Yoongit kicsit sem érdeklem, mégis ott bujkált bennem a félelem, hogy mi van, ha felkeresi Miwont. Ráadásul tudom, hogy ő nem ilyen, csak most nagyon elborult az agya. Bár ez számomra ijesztő is. Nem tudtam, hogy mire számítsak azután az éjszaka után a továbbiakban.
-Akkor most indulunk a kórházba. Ezt meg kell nézetni, de látom, hogy magadtól mem fogsz elmenni.-jelentette ki határozottan munkatársam.
-Erre semmi szükség.-vágtam rá.-Majd pihenőidőben borogatom, és elmúlik.
-Szó sem lehet róla. Yura délelőttje szabad, úgyhogy majd ő megcsinálja az akkori vendégeket.-ezzel Yoongi a szobában hagyott, hogy szóljon az előbb említett kollegának. Muszáj volt ráhagynom. Melegséggel töltött el, hogy mégiscsak törődött velem, és a rossz kedvem ellenére elengedtem egy apró mosolyt. De a kórházazást a hátam közepére sem kívántam. Főleg, hogy az orvosoknak is hazudnom kellett Yoongi jelenléte miatt.
YOU ARE READING
Why So Complicated?
FanfictionJung Hoseok nagy álma volt, hogy egyszer tetoválóművész legyen, és sikerült is megvalósítania ezt. Számára szimpatikus oktatót kapott maga mellé, Min Yoongit. De vajon hogy jönnek majd ki egymással? És Hoseok a kapcsolata felhőtlen marad a barátjáva...