Why So Complicated?

21.

[Hoseok POV]
2 napot hagytam ki a munkából, aztán már úgy éreztem, hogy képes vagyok visszamenni. Miwon másnap még felhívott, hogy sikerült elintéznie a dolgokat Jungkookkal. Ennek igazán örültem. Megbeszéltük, hogy pár nap múlva hozzá költözik. Azért nagyon fájt ez az egész, nehogy bárki azt higgye, hogy szó nélkül túltettem magam a szakításon. Akárhányszor eszembe jutott egy emlék, elkapott a sírhatnék, de elhessegettem az érzést. Próbáltam arra gondolni, hogy talán ha bevallom az érzeseimet Yoonginak, új életem kezdődhet. Éppen ezért is terveztem el, hogy azon a bizonyos szerdai napon beszélni fogok vele.
-Jó reggelt!-köszöntem általánosságban a szalonba belépve.
-Na, csá!-lépett oda hozzám Woojung.-Kiheverted magad?
-Igen, jól vagyok, köszi mindent.-mosolyogtam rá hálásan.-Yoongit a helyünkön találom?-kérdeztem.
-Ja.-kacsintott rám, majd eltűnt. A kis szoba felé vettem az irányt, ami ezalatt a kis idő alatt máris az életemet jelentette.
-Szia!-köszöntem rá partneremre.-Mi újság?
Rám nézett, de nem válaszolt, majd közelebb jött hozzám.
-Köszönök mindent, amit az öcsémért tettél. Képes voltál az ő boldogságát a tied elé helyezni?-fúrta a tekintetét az enyémbe. Az arca komolynak tűnt, de a szeme végig boldogan mosolygott. Meglepett, hogy tud az egészről.
-Én...hát...így láttam a legjobbnak. De...te honnan tudod?-kérdeztem.
-Jungkooktól. Tőlem kért tanácsot, hogy mi legyen Miwonnal, és ha nem baj, javasoltam neki mégegy esélyt.
-Dehogy baj!-vigyorodtam el.-Örülök, hogy legalább ő boldog. De be kell vallanom, nem csak miatta tettem.-mondtam beharapva az alsó ajkamat, mire elcsodálkozott.
-Akkor miért?-vonta fel a szemöldökét, folyamatosan tartva a szemkontaktust.
-Mert ismertem a volt barátom helyzetét. Egy pillanatra megértettem, hogy milyen két embert szeretni, hiszen azt hiszem, ugyanez történt velem.-kezdtem.-De rájöttem, hogy ahhoz, hogy az egyiket megkapjam, a másikat el kell engednem.-nyúltam a keze után meg sem gondolva a cselekedetemet, és az ujjaira kulcsoltam az enyémeket.-Egyetértesz velem?
Az arcán rengeteg érzelem tükröződött, összezavarodott, majd elmosolyodott, aztán felsóhajtott, majd megszólalt.
-Azt hiszem, igen.-mondta szórakozottan, majd lassan elengedte a kezem, és a derekamra fonta a karjait. A gyomrom izgatottan liftezett...ki tudja, mióta vártam már erre tudat alatt. Tenyeremet a nyakára tapasztottam, mire felém hajolt, és szenvedélyesen megcsókolt. Csodálatos érzés volt. A nyelve bejutást kért a számba, amit meg is adtam neki. A falnak tolt, rámarkolt a fenekemre, mire halkan belenyögtem a csókba. Egy apró köhintésre ugrottunk szét egymástól.
-Bocs, srácok, gondoltam benézek. Már itt sem vagyok!!-villantott ránk egy széles vigyort Woojung, majd ránk zárta az ajtót, és a szellőzőn át visszadobta a kulcsot.
Yoongi a hajamba markolt, mire a nyakához hajoltam. Ahogy az ágyékaink egymásnak nyomódtak, éreztem, hogy legalább annyira égnek áll a férfiassága, mint az enyém. Ekkor kopogtattak az ajtón.
-Elnézést, azt mondták, ide jöjjek. Jung Hoseokhoz jöttem tetoválásra.-hallatszott egy fiú hangja. A francba! Elfelejtettem az első vendégemet! Ezzel nem is lenne akkora baj, hisz beengedhetjük meg minden, na de meredező tagokkal? Kizárt, hogy az igazsággal lerontsuk a szalon hírnevét.
-Pár percet tudsz várni? Az előbb láttunk egy egeret, és meg akarjuk fogni, de ha kinyitjuk az ajtót, simán megszökik.-szólalt meg rekedtes hangon a partnerem. Úristen! Ennél jobbat álmomban sem tudtam volna kitalálni. Hitetlenkedve bámultam rá.
-Persze.-szólalt meg a srác kintről.
-Az előtérben leülhetsz a fotelekbe, azonnal szólunk, ha meglesz!-informáltam, mire hallottuk a távolodó lépteket.-Hát ez...le a kalappal.-röhögtem fel, mire Yoongi követett, ami egy rándulást eredményezett nálam.
-Tudok hazudni.-mosolygott.-Na, mindenre nincs itt idő, de gyorsan végezhetünk magunkkal, akkor talán nem kell ráfizetnünk.-mondta.
Szégyellős vagyok, de ha nem akartam egész nap álló farokkal dolgozni, muszáj volt gyorsan cselekednem. Együtt rántottuk le a boxerünket, majd hagytuk, hogy a kezünk végezze a dolgát. Látni, ahogy izzadva lepi el a gyönyör, mindennél szebb volt. Egymást nevét nyögve élveztünk el, majd 2 perc alatt rendbe szedtük magunkat. Egy gyors csókot nyomott a számra.
-Folytatjuk-súgta a fülembe, majd felkiáltott.-Most megvagy!
-Na végre.-csatlakoztam hozzá, egyből megértve, hogy az egér elkapását imitálta. Az ajtóhoz sétált, elfordította a zárat, és behívta szegény vendégünket. Ezzel a reggeli akcióval el is felejttette velem egész napra a fájdalmamat.