Why So Complicated?

23.

[Yoongi POV]
-HOGY MICSODA?-kiáltott fel Hobi és Boss tökéletesen egyszerre, amikor beszámoltam nekik a történtekről. Én is így éreztem magam kb. Miután kiderült, hogy a gyerekem éppen egy idegen lány hasában fejlődik, még több információt kaptam a helyzetről. Amik kicsit sem segítettek a tényen, sőt!
-Mi van?-kiáltottam fel a sokktól, miután Hyuna közölte velem a történteket.-Hát ezt nem hiszem el. Egyszer megyek el szórakozni, és sikerül teherbe ejtenem valakit?
-Én is így vagyok ezzel. De itt még nincs vége. Yoongi, mi nem vagyunk gazdagok. Egyetemre járok, a szüleimnél lakok a 6 testvéremmel, és egy két szobás lakásban élünk. Eszembe se jutott volna egy ismeretlennek kiteregetni a családi életemet, de muszáj. Nem akarom elvetetni a babát, az a világ egyik legszörnyűbb cselekedete. Viszont itt nem tarthatom! Egy levegővételnyi hely sincs számára! Nem tudnád valahogy eltartani, ha megszületik, és vigyázni rá, amíg nem szerzek munkát és veszek egy házat?-csuklott el a hangja, majd sírva folytatta.-Ha semmiképp nem lehet erről szó, árvaházba adom. Van egy pár heted gondolkodni. Elfogadom a nemleges választ is, csak...gondold át.-zokogta. Egy világ dőlt össze bennem. Rajtam múlik egy gyerek élete? Komolyan?
-Rendben. 1-2 hét, és hívlak.-mondtam idegesen a telefonba.
-Köszönöm.-motyogta, majd kinyomtuk a telefont. Ezután meséltem el a történteket Hoseokéknak.
-De hiszen ez csodálatos!-ocsúdott fel a pillanatnyi sokkból Hobi először. Erre a válaszra azért tényleg nem számítottam.
-Tessék?-meredtem rá csodálkozva.
-Életem! Apa leszel! Talán nem a legjobb helyzet ez, viszont...-mosolygott.
-De kicsim! Ha nem nevelem fel, otthonba kerül! És ki tudja, milyen élete lesz ott.-magyaráztam letörten.-Én pedig még nem állok készen a gyereknevelésre. A tetoválás mellett nem tudok mindig a babával lenni.
-Miért ne tudnál? Az előtérben lerakod, egész nap alszik, amikor sír, akkor meg felveszed.-csatlakozott Boss is.-25 éves vagy, szerencsétlen lány meg 20 körül van és még tanul. Ennyit megérdemelne, ha már kihordja a gyereketeket, nem?
Elgondolkodtattak a szavai. Jó, igaz, de... én, mint apuka? Mint érett felnőtt? Egyedül gyereket nevelni? Jó ötlet ez?
-Tudom, min jár a fejed.-folytatta Hobi.-Melletted maradok, és segítek mindenben, amiben kell. Rendben?-nézett a szemembe. Nem, az én barátom nem azon kezd el problémázni, hogy részegen megdöngettem egy csajt. Nem is azon, hogy a bizonyos lány teherbe esett, és nem lesz időm vele foglalkozni. Nem azon, hogy hogy lehettem ekkora idióta. Az első szava, hogy felajánlja, hogy felneveli velem azt a babát, akihez semmi köze. Újra megfogalmazódott bennem, hogy nála  jobb társat sose kívánhattam volna.
-Én is.-tette hozzá Boss.-Ti ketten nagyszerű "szülők" lennétek. Nem az végtelenségről van szó, Yoongi, hanem arról, hogy besegítesz az anyukának, amíg rendbehozza az életét. A sors néha akadályokat állít eléd. De meg kell velük küzdened.-győzködött. Ilyen csodálatos emberekkel körülvéve lenni, azt hiszem, fantasztikus érzés. Nem is tudom, mihez kezdtem volna nélkülük. Megtanultam, hogy egy teljesen váratlan esemény akármennyire felforgathatja az életedet, akkor is tudsz erős maradni, ha van melletted valaki. Elmosolyodtam, és 4 szó szorosan egymás mellett felsorakozott a fejemben: Min Yoongi, az apuka.

Sziasztok! Elérkeztünk ennek a történetnek az utolsó 3 részéhez. A következő rész szerintem nem fog egyből holnap érkezni, mert beteg lettem, és nincs nagyon erőm semmihez, de igyekszem minél hamarabb hozni! Elöljáróban elmondanék annyit, hogy készülőben van egy új fici, Jungkookkal a főszerepben.:) Kellemes hosszú hétvégét nektek!♡