Why So Complicated?

2.

[Min Yoongi POV]
Azon a bizonyos napon ahol a történetem kezdődik, éppen semmi dolgom nem volt, csak délutánra vártam vendéget. Boss nem figyelmeztetett az új jövevényről, tehát eléggé váratlanul ért a dolog. De utólag biztos vagyok benne, hogy nem bántam meg ezt a döntését.
-Na hali. Min Yoongi a nevem, 3 éve itt dolgozok, ez az életem.-fogtam rövidre az ismertetőmet.-Tudom, furán hangozhattak Boss szavai, de meleg vagyok.-jelentettem ki, hiszen az említett 3 perce közölte Hoseok füle hallatára, hogy ne hajtsak rá. Na mindegy, úgyse lehetett volna sokáig titkolni, mégha akkor nem is volt barátom.
-Nyugii, ne parázz, nem bántalak.-nevettem el magam, mert rögtön paradicsomvörös lett és érdekes arcot vágott. Az utána következőktől viszont rögtön leesett az állam.
-Jaa, nem, izé...-kereste a szavakat, mire felhúztam a szemöldököm.-Csak én is az vagyok.-mondta félénken.
-Esküüü?-kérdeztem vissza hitetlenkedve.-Ez tök durva.
Megilletődötten bólogatott, majd alaposan felmérte a terepet. Pár pillanatra azonban homlokát összeráncolva állt meg egy helyben, és erősen koncentrálni látszott, majd kis idő múlva megszólalt.
-Bocsi, most teljesen hülyének fogsz nézni...de melyik szám megy a rádióban?-nézett rám érdeklődve.
Ohh Yoongi...a gyorsan történő események közepette nem nyomtam ki beteg fantáziámhoz illő saját magam által összeállított CD-met, így szegény Hobi (mind később megtudtam becenevét) áldozata lett éppen az egyik "csodálatos" szöveget tartalmazó számnak. Kissé zavarba jöttem.
-Ööö...a neve Or Nah, SoMo feldolgozásában. Bocs a szövegért.
-Köszi, amúgy semmi baj. Sejtem, hogy most nem erre számítottál, de esküszöm, ez tetszik.-vigyorodott el, mire aznap másodszor is sikerült meglepnie.
-Komolyan?-röhögtem fel.-Üdv az élénk elméjűek között, csak hogy szépen fogalmazzak.

Ezekután elhúzódott az idő, beszélgettünk, majd lassan elkezdtem betanítani.
-Na, akkor. Kezdjük azzal, hogy láttál már valaha tetoválási folyamatot? Esetleg van tetkód?-tudakoltam meg.
-Igen van, ezért láttam, de még sosem próbáltam csinálni, vagy valami.
-Oké. Akkor itt van ez a próbababa.-húztam közelebb az egyik gurulós asztalon álló áldozatot.-Mindig ezzel a darabbal kezdik a gyakornokok.-mutattam fel neki egy rajzot, amin egyszerű kör, háromszög és hasonló formák voltak.-Csak a legegyszerűbbek.-tettem hozzá.
-Ez lesz a festék?-kérdezte egy piros dobozra mutatva.
-Úristen, dehogyis, azt teljesen másra kell használni.-tátottam el a számat. A kékben van. Hoznál flourpack-et nekem? A szekrényeben tartom.-böktem a telepakolt bútorra.
-Persze.-mondta zavartan. Látszott, hogy nagyon izgul. Eközben én különféle tűket és színeket pakoltam az asztalra. Hoseok hirtelen mellettem termedt.
-Most komolyan, Hobi?-forgattam a szemem a kezére pillantva.-Ez alufólia! Az átlátszó, műanyagos tapintású tekercsről beszéltem. Ahh, inkáb maradj itt, előkészülök egyedül.-ültettem le egy székre. Éreztem, hogy nem lesz könnyű dolgom vele. Márpedig én nem vagyok az a türelmes típus.

[Jung Hoseok POV]
Teljesen elszégyellve magam, helyet foglaltam Yoongi kérésére. Igen, világéletemben ügyetlen voltam, de nem gondoltam volna, hogy az első napomon a munkahelyemen is képes vagyok beégetni magamat egy félprofi előtt. És mégha csak annyi lett volna...
-Kész vagyok- jelentette ki váratlanul, mire felnéztem rá.
-Na, ne rezelj már ennyire, csak szedd össze magad és koncentrálj.-mondta. Talán bíztatónak szánta a mondatát, de én csak jobban kezdtem izgulni tőle. Nem tudtam miért, pedig semmi tétje nem volt az egésznek, a kezdők hibázhatnak...
-Először is, itt van a festék, a tetőt már levettem róla. Fogd meg.-adta a kezembe a kis dobozt. Viszont a tenyerem már csúszott az izzadtságtól, és nem is tudtam rendesen figyelni, csak azon agyaltam, hogy mindent jól csináljak innentől kezdve. Így a következő pillanatban a festék kicsúszott a markomból, mire rögtön utána nyúltam, de csak annyit értem el az ezzel, hogy újra elejtettem az egészet. Ennek következtében a fontos és drága alapanyag negyede a ruhámon landolt, és sikerült az újdonsült oktatóm felsőjét is leönteni vele.
-MIT CSINÁLTÁL?-kiáltott rám Yoongi, majd megfordult és a tenyerébe temette az árcát.-Jézusom...hogy lehetsz ilyen béna? Boss kilesz, egy szót se neki. Jaj, miért pont én kaptalak, nincs időm nekem ilyenekre. Tudod milyen drága ez? Na várjál, hozok neked ruhát, Mr. Szerencsétlen.-ezzel gyorsan elviharzott. Hát nem fantasztikus vagyok? Már az első napon elege lett belőlem.