10.

419 62 5
                                    

[Yoongi POV]
Mivel a kórházas délutánon túlóráztam és Hoseok helyett is dolgoztam egy kicsit, utána való napon déltől felmentést kaptam a munka alól. Pihentem egy kicsit, de nem sokkal később unatkozni kezdtem és furcsa ötletem támadt. Hirtelen felindulásból ráírtam Hobira, mert az jutott eszembe, hogy meglátogatom.
Én: Otthon vagy?
Kb.10 percet kellett várnom a válaszára.
Ő: Aha, miért?
Én: Van veled valaki?
Ő: Nincs. MIÉRT?
Erre az üzenetre már nem reagáltam, csak összeszedtem magam, felpakoltam párat a kedvenc filmeim közül, és néhány nasit is magamhoz vettem. Lementem szólni Bossnak, majd mivel a kórházazás után hazáig kísértem tanoncomat és meg is jegyeztem az utat, egyből Hoseokék lakása felé indultam.

[Hoseok POV]
Csengő. Rögtön tudtam, hogy ez csak Yoongi lehet, méghozzá az SMS-eiből. Tegnap Miwon vigasztalhatatlan hangulatba került, és egyre csak azt hajtogatta, hogy ő sosem bántana engem. Nem tudtam, mit higgyek, de erősen úgy gondoltam, hogy volt benne valami cucc, hiszen nem mondott soha olyat ha beszélni akartam vele, hogy nem ő volt, csak figyelmen kívül hagyta a mondandómat és közölte hogy hagyjam már a hülyeségemmel, meg hogy miket találok ki. De ez most más volt. Zokogott, simogatta kezemet. Mint aki tényleg SEMMIRE nen emlékszik. Aztán este lelépett, és azóta nem láttam. Nem tudtam megállítani, nagyon menni akart. Azt mondta, magányra van szüksége.Azóta itthon ülve rettegek, hogy nehogy valami baromságot csináljon, és legszívesebben utána mennék. Az egyetlen reményem az volt, hogy bemegy dolgozni. De Yoonginak nem mondhatom el a történteket. Nem szabad bíznom egy olyan emberben, akit 4 napja ismerek. Viszont ha már idáig eljött, gondoltam, beengedem.
-Csá!-nyitottam ajtót.-Mi szél hozott?-tényleg meglepődtem, hogy eljött. A szívem hevesen kezdett dobogni, amikor írta az üzeneteket, de az utolsó pillanataig kételkedtem az okában.
-Gondoltam, nem bánnád, ha lenne egy kis társaságod.
-Végülis, jól gondoltad. Mi ez a nagy táska?-néztem furán a cuccára.
-Hoztam egy kis kaját meg pár filmet.-válaszolt, majd kivett 2 csomag popcornt, egy tábla csokit, 3 csomag chipset, és 2 csomag gumicukrot. Wow.
-Ez rendes tőled.
-Melyiket láttad ezek közül?-mutatott felém 5 DVD-t.

10 perc múlva a kanapén elhelyezkedve, a Csontdaráló című filmet nézve ültünk egymás mellett. Bevágtuk a chipseket és a csokit, jól is esett a kikapcsolódás, csakis egy probléma akadt.
-Hallod, megsülök.-fordult felém Yoongi. Nagyon zavarna, ha levenném a felsőm?-vonta fel a szemöldökét. Egyből tudtam, hogy nem kellene megengednem neki, de hát hogy jött volna ki, ha azt mondom, igen?
-Öhm..., nem.-vakartam meg a fejem.-Nyugodtan.
Erre lekapta a Puma pólóját és elém tárult az izmos teste. A szerszámom abban a pillanatban megindult felfelé, és...onnantól nem mozdult meg.
-Tetszik a film?-fordult felém a közepe környékén munkatársam.
-Nagyon jó.-mondtam, de igazából egy percre sem figyeltem belőle oda. Fészkelődtem, hiszen sehogy sem volt kényelmes.
-És melyik szereplő jön be ennyire?-vezette a tekintetét a férfiasságomra. A francba, észrevette.
-Hát...a...-megakadtam, miközben közelíteni kezdett felém. Nem, Hoseok, Nem szabad. Semmit sem szabad. Miwont szereted. Miwonnal jársz. Már csak 2 centi választott el Yoongitól, de nem hallgattam az agyamra. Résnyire nyitottam a számat, és....megszólalt a telefonja.

Why So Complicated?Où les histoires vivent. Découvrez maintenant