Why So Complicated?

25.

*9 hónap múlva*
[Hoseok POV]

-Jaj, már úgy izgulok!-sürgött Yoongi a lakásban, pedig már minden készen állt a baba számára. 5 napja, március 14-én  megkaptuk a hírt, hogy megszületett Min Taejoon, 2 kilóval és 49 cm-rel. Teljesen egészséges, Hyuna is jól van. Már voltunk a kórházban látogatni. A kisfiú arcán egyértelműen lehetett látni az apja vonásait. Ahogy teltek a hónapok, a barátommal mindketten egyre jobban izgultunk Taejoon érkezése miatt. Voltunk Hyuna családjánál bemutatkozni, ott egyeztünk meg a névben, és akkor már megtudhattuk a nemét is. A lánnyal jó a kapcsolatunk, hihetetlenül hálás volt Yoonginak és nekem is, hogy vállaltuk a gyereknevelést. Nem mondom, hogy nem lepődtem meg, mikor kiderültek a dolgok, dehát apának lenni gyönyörű dolog! Nem hagyhattam, hogy a párom rosszul döntsön. 4 hónapja összeköltöztünk, megismerkedtem Jungkookkal is, és most úgy érezzük, minden rendben. Taejoon ma érkezik hozzánk. Mivel én és Yoongi közös szobán osztozunk, a másik szoba lesz a kicsié. Micimackós, világoskék fal, rácsos ágy, szekrények, pelenkázó. Vettünk babahordozót, babakocsit, cumikat, takarót, kispárnát, ruhákat, és mindent, amire csak szükség volt. Ebben a Kim család is besegített. Hyuna egyik bátyjával, Taehyunggal különösen jóban lettünk. Sokat lógott velünk az elmúlt időszakban. Ő várta a legjobban a babát az 5 testvér közül, mert mint kiderült, odavan a gyerekekért. Tényleg csak az az egy maradt hátra, hogy megérkezzenek.
-Minden rendben lesz, kicsim.-csókoltam meg, amit viszonzott, és a nyelvével az enyémet kezdte kényeztetni.
-Szeretlek.-suttogta a csókba.
-Én is.-fontam a nyaka köré a kezem. Hirtelen támadt romantikázásunkat az éles csengőszó szakította meg.
-Megjöttek!-sikított fel szerelmem egy nem túl férfias hangon, de ezt elnéztem neki. Miután ajtót nyitott, Hyuna mosolyogva lépett be a házba, Taehyung kiséretében, kezében egy csöppnyi hordozóval. Bekukkantottam. Taejoon békésen aludt, mit sem sejtve a körülötte zajló eseményekről. Nyakig be volt bugyolálva.
-Sziasztok.-kaptunk két puszit az arcunkra az anyukától, és egy-egy kézfogást a barátunktól.-Meghoztuk a csomagot.
-Sziasztok.-köszöntöttük mindkettőjüket, majd bekísértük őket a kicsi szobájába, akit be is tettünk az ágyba, hogy folytathassa az álmait. Kiinvitáltuk látogatóinkat a konyhába, és megkínáltuk őket egy kávéval, aztán még fél órát beszélgettünk.
-Mennünk kell, hiszen holnap utántól vissza kell mennem az egyetemre, ha nem akarok túlságosan lemaradni. Már így is épp eléggé sikerült.-álltak fel lassan az asztaltól.
-Rendben.-mondta Yoongi. Szeretnél még bemenni a kicsihez?
-Igen.-vette a baba lakosztálya felé az irányt a lány, és megállt a fekhelye mellett. Addig gyönyörködött benne, amíg be nem párásodott a szeme.
-Vigyáztok rá nagyon, ugye?-kérdezte szipogva, mire a párom átölelte őt.
-Ígérem.-suttogta Yoongi.-Jó helye lesz itt. És akkor látogatjátok meg, amikor akarod.
Ezután én is búcsút vettem tőle, majd az ajtóhoz kísértük. Sokáig integettünk neki. Miután sóhajtva visazamentünk a házba, boldogan egymásra mosolyogtunk. Hát, kezdődjön a nagybetűs Élet. Isten hozott, Taejoon.