Destiny [✔]

Harmincegyedik fejezet

Desmond

Taxiban ülve egyre kíváncsibb voltam, hogy milyen is lesz az ahol szobát vettek ki. Bár nem érdekelt nagyon, csak egy valami érdekelt, az pedig, hogy velük lehessek.
 - Szeretnél előbb körül nézni? - Wonho vállamnak dőlt, és felpislogott rám. Kezemmel az arcára simítottam, mire lehunyta a szemeit.
 - Szeretnék - bólintott, és újra a tájat nézte. Nem kellett sokat utaznunk a taxival, de amennyi pénzt elkért érte, Hopinak kellett elvonszolnia különben félő leállok vele vitatkozni. Még ha a szavaim felét se érthette, de nem érdekelt volna. Bár azt már nem értettem, hogy miért húztam fel magam annyira. Máskor nem érdekelt volna, most mégis majdnem balhét kreáltam.
  Nem foglalkoztam vele, betudtam annak, hogy a születésem napja volt, és azért voltam ingerült.

~***~

Amint le tudtam nyugodni belépdeltünk a szálloda ajtaján, de nem sokban különbözött a többi szállodától. Talán annyiban, hogy voltak füzér virágok a falakon. Wonho a recepcióshoz sétált, és beszélt vele, addig Hopi és Jackson velem maradtak. Jackson számomra furcsa volt. Már azóta furcsa, hogy megkérdezte ki keresett engem a telefonon.
  Rendben, megértettem, hogy féltékeny NamJoonra, hisz tudják mit érzek még mindig iránta, de rosszul esett, hogy nem bízik bennem. Soha nem mondanék le róluk, még NamJoon miatt sem.
  Kezemet felemelve megakartam érinteni Jackson kezét, de egy hirtelen szúró érzésre a jobb vállamhoz kellet kapnom. Hirtelen olyan volt mintha valami megcsípett volna, de mivel hamar elmúlt az érzés többet nem foglalkoztam vele, így újra Jackson keze felé nyúltam. Kézfejét ujjaim közé fogtam, mire rám kapta a tekintetét.
  Rá mosolyogtam, de ő csak halványan viszonozta, ami végett lecsúsztak ujjaim a kezéről. Éreztem, hogy újra elönti a düh a fejem, de mélyeket lélegezve próbáltam nyugtatni magam, nehezen. Fogaimat összeszorítva vettem le róla a szemeimet, és a felénk sétáló Wonhora néztem. Mosolygott, ami valamelyest megnyugtatott engem is.
  Fel lifteztünk a szobánk szintjére, ami a harmadik szinten volt. Wonho kinyitotta az ajtót, mire Bewék fogták magukat, és befutottak, majd az ágyon elterülve lihegtek. Táskámat a vállamra dobva lépdeltem be a szobába, és az egyik fotelba tettem a táskám, bár inkább dobtam. Újabb szúró fájdalom volt a jobb vállamba, de fájdalmasabb. Hallottam Bew morgó hangját, mire ránéztem a vállam felett, jobb mancsát nyalogatta, addig míg éreztem a fájdalmat a vállamban.
 - Minden rendben? - hang irányába kaptam a tekintetem, Wonho nézett rám aggódó szemekkel.
 - Persze - mosolyogtam rá. Láttam a kétkedést a szemeiben, de bólintott. Jackson felé néztem, aki ruhákkal a kezében sétált a fürdőbe, én pedig utána indultam. Wonho és Hopi nem kérdeztek semmit, biztos voltam benne, hogy érzik a feszültséget Jacksonban.
  Alig csukta be az ajtót én beléptem utána, mire hátra pördült. De, ami ledöbbentett a düh volt a szemeiben, amire elkomorodtam.

Jackson

Amikor megláttam, hogy bejött utánam, nem tudtam rejtegetni a dühöm, amit leginkább a szemeiből tudtam meg.
 - Mi bajod van? - nem válaszoltam, csak hátat fordítottam neki, és fürdéshez készülődtem. Biztos voltam benne, hogy azt hiszi, hogy féltékeny vagyok. De hát ki ne lenne az?! Az az ember hívogatta, aki iránt sokkal többet érez, mint irántunk, ő pedig félvállról veszi az egészet. Idegesít. - Jackson Wang! - Teljes nevemre ledermedtem. Hátra néztem a vállam felett, és félszemmel őt néztem. - Kérdeztem valamit - sóhajtva fordultam vissza, és levettem a pólómat.
 - Nincsen semmi bajom. Fáradt vagyok - rántottam vállat közömbösen.
 - A telefon? - nem akartam vele tudatni, de ott elbuktam, hogy ledermedtem a kérdésétől. - Jackson...
 - Nincsen semmi bajom, mondtam már! - sziszegtem felé fordulva, de ő felém indult, és mondhatni belökődött a zuhany kabinba. Hirtelen közelségétől szaporán kezdtem venni a levegőt. Mégsem hagyta, hogy letudjak nyugodni egyszerűen az ajkaimra hajolt. Szemeimet lehunyva viszonoztam a csókját.
  Éreztem, ahogy két keze közé fogta az arcom, de hirtelen elvált tőlem fintorogva, amitől elfehéredtem.
 - Mi...? - hirtelen kapott a vállához, mire megértettem, hogy miért lépet el tőlem, és miért fintorgott. - Mi a baj? - Közelebb léptem hozzá, és lassan lefeszegettem a kezét a válláról. - Hova ütötted be a vállad? - értetlenül nézett rám, a tükörhöz húztam, és szembe fordítottam vele. Láttam, ahogy elfehéredik, nem csodálkoztam. Jobb vállán egy jókora lila folt volt.
 - Lehet a taxi kiszálláskor... - motyogta. Aggódva néztem a lila foltot a vállán, már amikor beléptünk a szoba ajtaján valami furcsa volt vele. Sokkal fehérebb volt, mint eddig, és a táskáját is hirtelen dobta le a jobb válláról. Bewitcher morgott, mintha fájdalmai lettek volna, és a jobb mancsát nyalogatta. De egy beütést is így átérzik egymás közt? Ebből látszik, hogy milyen szoros a kötelék köztük. - Jackson. - Hangjára rákaptam a tekintetem. Észre se vettem, hogy engem nézett. - Szeretlek - szavától nagyot dobbant a szívem. Szégyenkezve simítottam a tarkómra.
 - Sajnálom, nem tudom, hogy mi ütött belém - felnéztem rá, de az ő ajkain mosoly volt.
 - Én is így reagáltam volna, ha bármelyikőtöket felhívná az ex csaj - közelebb léptem hozzá, és átöleltem a testét fejem a mellkasába fúrtam. - Hiába hív fel, akkor se mennék vissza hozzá. De értsd meg, hogy a családban van, bármiért hívhatott volna.
 - Tudom.. - motyogtam a felsőjébe. - Tudom. - Sóhajtva néztem fel rá, de ő mosolyogva csókolt meg, amit örömmel viszonoztam neki.
  Ezek után mind a négyen megfürödtünk, igen Wonho és Hoseok is csatlakoztak hozzánk, de nem bántam. Ők is aggódtak értem, amit csak a leszidó hangjuk bizonyította, de amikor egy-egy csókot kaptam az arcomra elmosolyodtam. Des minket nézet vágyakozva, mégsem lépett semmit, csak felöltözött, amit egyikünk se értett.
 - Majd este - mosolygott ránk, amitől bizseregni kezdett a testem. Amikor láttam, hogy pólót vett magára, száj húzva néztem a vállára. Valahogy nem tudtam elhinni, hogy a taxi ajtóba ütötte be a vállát. Hisz akkor is a pénz miatt akart balhézni. Várjunk, Des sose balhézott a pénz miatt. De utána megnyugodott, és újra normális volt, de a fürdőszobában megint ideges volt, és hirtelen nyugodott le.
  Voltak már neki hangulat ingadozásai, de nem ilyenek. Ritkábban voltak neki, és nehezebben nyugodott le. Itt valami más van, csak nem tudtam még, hogy mi.