Destiny [✔]

Huszadik fejezet

+16

Desmond

A tegnap történtek, azt nem tudtam mire vélni, vagy egyáltalán mi ütött a fiúkba, de élveztem. Ami baj, azt hiszem. Rickkel alig értünk vissza ők már le is támadtak, ami jól esett. Tudtam, hogy rosszul esett nekik az, ami történt, tudtam, hogy szomorúak voltak, de ilyen fogadtatásra nem számítottam. Jimin halálakor is bújósak voltak, amit betudtam a bánatuknak, de ezt nem tudtam hova tenni. Basszus szeretkeztem velük. Én, velük, hármójukkal! Nem vagyok normális, de ők kezdték.
  Nem is értem minek kerestem mentségeket, könnyedén leállíthattam volna őket, de én nem tettem meg. Élveztem velük, és újra megtenném, ha tehetném.
  Sóhajtva néztem a szoba plafonját. Még mindhárman aludtak, Jackson a jobbomon, Wonho a balomon, Hoseok pedig a lábaim közt a mellkasomon. Jackson és Wonbo vállát cirógattam az ujjaimmal, amire felemelték a kezük, és átölelték Hoseokot jobban bújva hozzám. Szemeimet lehunyva újabb sóhaj hagyta el az ajkaim. Nem tudtam mihez kezdjek. Már holnap szeretnék menni Woozihoz, ma pedig muszáj beszámolnom nekik arról az időről. De hármukkal mit tegyek? Törjem össze őket? Legyek velük? Vagy csak sodródjak az árral?
 - Miért nem alszol? - motyogásra oda néztem, és egy álmosan pislogó Hoseok nézett rám.
 - Már nem tudok.
 - Kiengedjünk? - ásította, amin elmosolyodtam.
 - Aludjatok - simítottam az arcára, bólintott, és a fejét újra a mellkasomra fektette. Egy perc se telt el már egyenletes szuszogását hallottam, amin nagyobb lett a mosolyom.
  De akkor mi lesz NamJoonnal? Csalódtam benne, átvert, elárult kétszer is, és Tayal van. Akkor én miért ne lehetnék velük? Bár elég furcsa páros lennénk, és az se biztos, hogy akarnak bármit is. Eldöntöttem magamban erre most gondolok arra, hogy ők lehet nem is akarnak, és a tegnapi, csak ilyen hirtelen fellángolás volt. Amióta felébredtem már három keserves sóhaj hagyta el az ajkaimat.
 - Des? - hang irányába kaptam a fejem, ahol Bewitcher lépdelt be, hátán Sysy és Hope ült, lábai közt Ron lépdelt. - Látom az állataik tiszta gazdájuk. - Ezen elmosolyodtam, hisz igaza volt. Jacksonék hozzám bújtak, addig az állataik Bewitcherhez. - Mi a gond?
 - Hogy érted? - értetlenkedtem.
 - A lelked kész hurrikán földje - és elhagyta a negyedik sóhaj is.
 - Nem tudom, mi legyen Bew. Ott van NamJoon, akit szeretek, de átvert és hátba szúrt kétszer, erre itt vannak ők. Mondhatnám, hogy letámadtak engem, de én nem ellenkeztem, élveztem. Túlságosan is..
 - És ezzel mi a baj? - kissé félre döntötte a fejét.
 - Hogy nem tudom, mit akarok, hogy ők mit akarnak.
 - Téged - három álmatag hangra minden izmom befeszült. Végig néztem rajtuk, és mosollyal az ajkaikon néztek engem, de a szemeik majd lecsukódtak.
 - Inkább aludjatok - Jackson felkönyökölt, és közelebb hajolt hozzám, mire felé fordítottam a fejem. Halvány mosollyal érintette össze az ajkainkat egy apró csók erejéig.
 - Jó reggelt - e apró csókot követte másik kettő, amin már nem tudtam nem mosolyogni. Mindhárman felültek így kitudtam mászni az ágyból. Ágy szélén ültem, és felakartam állni, de két kéz fonódott a nyakam köre.
 - Nem akarod még egyszer? - Wonho rekedt hangjára nagyot nyeltem.
 - Nem - fülem mellett kuncogott, majd a fülcimpámra harapott, kezeivel egyre lentebb simítva. - Wonho, hagyd abba. - Sziszegtem lefeszegetve a kezeit. - Pakolnom kell otthon.
 - Minek? - értetlenkedett Jackson.
 - Holnap utazok - Wonho döbbentségét kihasználva felálltam az ágyról, ruhás szekrényhez sétáltam, és kivettem egy fehér inget és egy fekete farmert alsóval.
 - Mi az, hogy holnap utazol?! - mindhármuk kifakadásán felhúzott szemöldökkel néztem feléjük. Dühös szemeik jobban ledöbbentettek.
 - Holnap akarok menni Magyarországba.
 - Még csak tegnap érkeztél! - sziszegte Hoseok. - Komolyan pár napot se hagysz nekünk?
 - Értsetek meg engem is - fordultam feléjük.
 - Te pedig minket! - kiabálta. - Végre itt vagy velünk, mellettünk vagy erre már el is mész. - Könnyes szemein elbizonytalanodtam. Közelebb sétáltam hozzájuk, leültem az ágy szélére feléjük fordulva.
 - Figyeljetek - közelebb másztak hozzám, Hoseok az ölembe ült, Jackson és Wonho, csak a kezemet fogták. - Tudom, hogy megbántottalak titeket, és sajnálom is. Igen tegnap jöttem, de ha holnap indulok, akkor hamarabb is érek vissza. - Hoseok derekát simogattam, Jackson és Wonho kezeiket cirógattam az ujjaimmal.
 - De.. - Jackson kétségbeesetten nézett rám.
 - Ígérem, hogy visszajövök - mosolyogtam rájuk ami használt, igaz csak akadozva bólintottak, de haladás volt. Összeborzoltam az így is kócos hajukat, és elindultam a fürdőbe, hogy átöltözhessek.
  Fürdőbe érve levettem a pólómat, és megláttam a hármuk remekművét. Felső testem tele volt piros foltokkal, harapásokkal, de legjobban látszódó az Jacksoné. Kulcscsontomon egy nagy piros folt látható. Sóhajtva vettem fel a kiválasztott ruháim, és kisétáltam a fürdőből, szobában három ágyon ülő várt.
 - Miért nem alszotok még? - kérdeztem.
 - Nélküled rossz - Hoseok szavaira, csak sóhajtottam, és kiindultam a szobából. Valahogy mindig megoldják, hogy mindhárman hozzám érhessenek, nem érdekelte őket, hogy furán nézhetünk ki. Wonho a bal kezemmel fűzte össze az ujjait, Hoseok a derekamat ölelte, Jackson a jobb kezemmel fűzte össze az ujjait.
 - Mitől lett ez a hirtelen változás bennetek? - nem válaszoltak, csak erősítettek a szorításukon.
 - Jimin halála mindenkit megérintett, de amikor megjelentél előttünk... Már nem bírtuk ki, és a karjaid közt kerestük a menekvést és a nyugodtságot - Jackson szavaira bólintottam.
 - De amikor meghaltál, valami eltört bennünk. Nem éreztük a meleg ölelő kezeid, nem bújhattunk hozzád. Majd tegnap visszajöttél, újra érezhettük kezeid, és végül már azt vettük észre, hogy vágyakozunk rád - Wonho szavai ledöbbentettek. Vajon tudják, hogy miről beszélnek?!
  Nem reagáltam csak közelebb húztam magamhoz őket, amin felkuncogtak. Így sétáltunk le a nappaliba, ahol találkoztunk Rickkel, Seejunnal, Sonnal és DaeHyunnal. Döbbenten néztek ránk, de Rick csak mosolygott. Nyögve tűrtem, ahogy leültetnek, majd ugyan úgy ültek akár tegnap.
 - Jó kis estéd lehetett - szemeimet forgatva hagytam figyelmen kívül Rick megjegyzését.
 - J-Jackson? Te..?
 - Lefeküdtem Dessel - felelte komoran az apjára nézve. - Helyesbítek, lefeküdtünk vele. - Három férfi hitetlenkedve néztek ránk felváltva.
 - Hárman? De hát.. Mégis hogy bírtad?! - hitetlenkedett Seejun.
 - Nem részletezném! - sziszegtem mire hármukból kitört a nevetés.
 - Ugyan Des. Élvezted - kuncogott Hoseok fentebb ülve, ami végett férfiasságomhoz dörgölőzött. Fülön pöcköltem, de az istenért se akart távolabb húzódni.
 - Nos.. - köszörülte meg torkát Son. - Többiek nemsokára meg fognak érkezni, de előtte szeretnénk tudni mi is volt. - Rickre néztem, aki bólintott.
 - Yuka megtámadta őt - Ricket nézték komor szemeikkel. - Én pedig már egy hónapja úton voltam Des felé, ezért a szerencsémen múlott, hogy ide értem. A méreg már kifejtette a hatását, hulla merev tartása volt, de valami életben tartotta a szívét, csak is ennek köszönhető, hogy még életben van.
 - De akkor kit temettünk el? És miért kellett elhitetni, hogy halott?! - fakadt ki Seejun. Három jómadár elkezdett helyezkedni, és már-már feküdtek rajtam, de Jackson és Wonho keze rohadtul rossz helyen jártak, főleg Hoseok csípője.
 - Ha tudtátok volna, hogy él mit tettetek volna? Kerestétek volna, és most nem lenne meg Woozi - DaeHyun nyitotta száját, de egyet értettek Rickkel.
 - Míg lábadoztunk Ricknél, furcsa dolgok történtek - hangomra rám néztek. - Rickkel megkötöttük a szerződést, amitől így nézünk ki Bewvel. - Hisz az én hajam meg nőtt, tengerkék szemeim hófehérek lettek, hangom pedig elmélyült. Bew sokkal nagyobb lett, tigris mintákkal és leopárd testtel gyönyörű lett. De azt nem látták rajta, hogy a szarvas, és sárkány alakja egy testben egyesült. Nincs több átalakulás, ez az egy alakja maradt. Tigris szemei hófehérek lettek, vörös pupillával bennük, fején pedig az agancsai láthatóak, igaz kisebb kivitelben.
 - És pontosan milyen ez a ember fegyver? - válaszolni akartam, de egy érzésre ledermedtem. Egy ismerős kéz a farmerom gombjával bajlódott a másik cipzáramat húzta le, de ekkor éreztem Hoseok kezeit a térdeimen, amikkel takarta. Lábaimmal rá szorítottam, mire csak jobban nekem dörgölte magát. Ezek engem meg fognak ölni a szex éhségükkel!
 - Nagyon egyszerű, - Rick hangja rántott vissza. - mivel emberi kasza vagyok. - Jackson és Wonho derekára markoltam mire jobban bújtak hozzám, de nem ezt akartam elérni! Nem merem kinyitni a számat, félő egy nyögés szakadna fel a torkomból. Wonho keze érintésére beharaptam az alsó ajkam. Basszus! Szándékosan izgattak nadrágon keresztül, most meg csak kínoznak, ahogy felváltva simogatják a merev tagomat.
 - Emberi kasza? - Seejun kétkedő hangján elmosolyodnék, ha nem lennék ebben a helyzetben.
 - Apa - Jackson hangjára felpillantottam. Son, DaeHyun és Seejun kíváncsian néztek Jacksonra, de Rick róka vigyorral nézett rám.
 - Szex éhes babáid vannak, mi? - tátogta. Idegesen néztem rá, mire nevetve felállt, és felsétált a lépcsőn.
 - Szeretnénk négyszemközt beszélni Dessel - míg Jackson beszélt, Wonho keze rajtam mozgott, amivel az őrületbe kergetett!
 - Rendben - válaszolta. Csak ennyi?! Semmi tiltakozás?! Semmi kérdés?! Hallottam, ahogy felállnak, kilépdelnek a nappaliból, és fellépdelnek a lépcsőn. Ekkor hirtelen húzódtak el tőlem, ketten mellettem térdeltek, Hoseok a lábaim közt. Jackson az ingemet gombolta ki, Wonho a nyakamat harapdálta.
 - Mi ez a hirtelen- Ahh.. - egy sóhaj hagyta el az ajkaim Hoseok nyelvétől.
 - Búcsú ajándék - suttogták a fülembe.
 - Nhem sokárha jönnek - nem foglalkoztak velem, csak kínoztak tovább. Hirtelen kihúzódott a kanapé alja, és már a hátamon feküdtem ők pedig felettem támaszkodtak. Mind a hárman szaporán vették a levegőjüket, szemeikben feneketlen vágy csillogott. Hoseok elkezdte egyre lentebb húzni farmeromat az alsómmal együtt.
 - Kár, hogy nincsenek itt a játékaim - Wonhora kaptam a tekintetem. - Játszhattál volna velünk. - Mosolygott, és elkezdte csókokkal behinteni a felső testem.
 - Na, na - felugrottam a kanapéról. Döbbenten néztek rám, de én már a nadrágomat vettem vissza, és az ingemet gomboltam be.
 - Te is akarod - Wonho a kezem után nyúlt, amit hagytam neki.
 - Akarom. Persze, hogy akarom. De ne most, rendben? - simítottam az arcára. Bánatos szemein nagyot sóhajtottam. Jackson és Hoseok is közelebb jöttek hozzám, kezemet szorongatták s könyörgő szemeikkel néztek rám. - Nemsokára megjön mindenki.
 - Nem érdekel. Végre mellettünk vagy, végre érezhetünk téged - suttogta Jackson rá szorítva a kezemre. Lehajoltam hozzájuk apró csókot lehelve a homlokukra.
 - Amint visszajövök, csak a tietek vagyok.
 - Vagyis..? - húzták fel a szemöldökeik.
 - Azt tesztek velem, amit akartok - először pislogtak rám, majd egymásra vigyorogtak, valahogy kezdtem bánni azt, ami elhagyta az ajkaimat. De már nem tudtam visszavonni, így csak mosolyogva néztem őket.