Destiny [✔]

Negyedik fejezet

- Desmond?! - felhúzott szemöldökkel néztem a férfira, akin látszott zavarban van. - Vagyis... - Köszörülte meg a torkát.
 - Apa, ismered őt? - kiszállt Jackson is az anyjával mit sem törődve, bár ő is engem nézett pislogva.
 - I- Nem - kétkedve néztem rá. Igent akart mondani.
 - Akkor honnan tudod a nevét? - összefont karokkal álltam az autóm mellett, és néztem a férfit.
 - Honnan ismerős maga? - erre felkapta a fejét.
 - Kétlem, hogy ismernénk egymást. Csak hasonlítasz egy ismerősömre.
 - Akit pont Desmondnak hívnak? - bólintott. Fáradt vagyok, és nyűgős. Bármiféle reakció nélkül vissza beültem az autóba. Jackson felőli ajtót becsuktam, majd az enyémet is, és kihajtottam tőlük. Már nem érdekelt semmi, csak le akartam feküdni. Túl mozgalmas egy nap volt, és még haza se értem.
  Ahogy hazafelé vezettem olyan furcsa érzésem volt, mintha követne valaki, vagy figyelne. Körbe akartam nézni, de ki a fene látja meg a sok ember, és autós közt? Senki. Furcsa érzésem próbáltam kizárni, de elég nehéz volt. Amikor meg láttam a házamhoz vezető földes utat megörültem neki. Mégis minél hamarabb haza akartam érni. Amint a kapuhoz értem kiszálltam, az első dolgom az volt, hogy szétnéztem. De senkit nem láttam, amitől megkönnyebbültem.
  Kapun átjutva vezettem a garázs ajtóig. Oda beállva engedtem le a garázs ajtót, de még ott is körbe néztem. Fákon kívül mást nem láttam. Most vagy ennyire fáradt vagyok, vagy paranoiás. Minél hamarabb be akartam érni a házban, vagy kétszer kulcsra zárva az ajtót. Nappali nagy ablakán még kinéztem, de mivel nem láttam semmit nem foglalkoztam a furcsa érzésemmel. Inkább elmentem fürdeni. Készítettem magamnak vacsorát, majd a vacsorámmal a kezemben leültem a kanapéra, és bámultam a tévét.
  Valami nagy hülyeség ment benne, nem is ragad meg. Főleg mikor csattanást hallottam. Férfi vagyok, átéltem sok mindent. Akkor mi a fasztól félek ennyire?! Üres tálat letettem a dohányzó asztalra, és az ablak felé fordultam, de amikor mozgást láttam felpattantam.
  Lámpáért siettem, majd bármiféle védekező eszköz nélkül kiléptem a hátsó ajtón. Megkerültem a házat egészen a garázs sarkáig. Lámpát még nem kapcsoltam be, csak hallgatóztam. Minél többet vártam annál jobban gondoltam magamat egy ijedős hülyének. Néha elcsodálkozom saját magamon is, hogy mennyire egy idióta vagyok. Félek, egy nem is tudom mitől, mikor akár egy erdei állat is lehetett. Mivel nem hallottam több zajt ezért visszasétáltam a házba. Minden ajtót bezártam, kétszer. Utána pedig még azért elpakoltam másnapra. Bár magam se tudom minek. Egyáltalán menni akarok én oda? E gondolatra megállt a kezem
  Be akarok én menni? Újra végig akarom csinálni azt a cirkuszt? Nem is én lennék az, aki jól dönt. Mindent bepakoltam a táskába, még a váltó ruhát is. Majd elfeküdtem az ágyon.

Harmadik személy

Öt férfi egy asztalnál ültek. Négy férfi hitetlenkedve néztek egy tagjukra.
 - Biztosan ő volt? - kérdezett rá az egyik.
 - Teljesen biztos vagyok benne. Ő lesz az - bólintott.
 - Honnan tudod, hogy ő az? - csattant fel egy másik.
 - Követtem őt. Ott lakik, ugyan az az autó. Ő az - négy férfi döbbenten nézett össze.
 - Tehát csak elő került - mosolyodott el egy férfi. - Az új főnök...

Desmond

Másnap a telefonom csörgésére ébredtem fel, rohadt szar. Morogva vettem a kezembe kikapcsolva az ébresztőt. Lassan kiültem az ágyam szélére, és csak bámultam magam elé. Nincs erőm megmozdulni. Tegnapi nap olyan szinten mozgalmas volt, hogy teljesen leszívta minden lelki erőmet. Pedig ezek még semmik az életemhez képest. Mégis jobban lefárasztott, mint eddig bármi más.
  Felálltam az ágyról, a szekrényemhez lépve elő kerestem valami ruhát is. Találomra kivettem egy fehér pólót, fekete szaggatott farmert egy alsóval és zoknival.
  Gyors letusolás után felöltöztem, fogat mostam, megfésülködtem, és indultam vissza a szobámba a táskámért. Mégis megtorpantam a nagymamám dolgozó szobája ajtaja előtt. Tegnap eldöntöttem meg fogom keresni azt az okot, amiért rám hagyott mindent. Közelebb lépdeltem az ajtóhoz a kezem a kilincsre helyeztem, mégse nyitottam be. Pedig nagyon kíváncsi vagyok.
  Szobámból a táskámat a vállamra dobva sétáltam le a lépcsőn egészen a konyháig. Összedobtam egy szendvicset, amit a táskámba süllyesztettem. Feltettem egy kávét főni, addig kimentem a postaládához. Ügyvéd azt mondta már tegnap megjön a levél, de ki is ment a fejemből. Kilépve a bejárati ajtón újra megcsapott az a furcsa érzés. Ösztönösen néztem szét, de újra nem láttam semmit. Mély levegőt véve sétáltam le a két lépcsőfokon egészen a kapun helyezkedő postaládáig. És lám csodát volt benne levél a banktól.
  Sóhajtva sétáltam vissza a házba. Kávé ivás közben szétszedtem, és olvasni kezdtem. Mindenféle hülyeség volt beleírva, amikről azt sem tudtam mit is jelentenek. De azért pár mondatott felfogtam. Nagymamám számlája át lett íratva az én nevemre. Lap végén ott is volt a kártya, mögötte a kód. És valamiért be kell mennem. Arról szó se volt, hogy be kéne mennem!
  Morogva tettem a kártyát a pénztárcámba, majd a táskámat felkapva indultam meg a bejárati ajtóig. Felvettem a cipőmet, és mehettem is. Bár előbb bezártam a bejárati ajtót, felnyitottam a garázs ajtaját, ugyan azt a kocsit beindítva tolattam ki. Lezártam a garázs ajtaját. Nagy kaput kinyitva kigurultam, majd azt bezárva újra útnak indulhattam az iskola felé.