Destiny [✔]

Negyvenhatodik fejezet

+18

Jabal csókjaitól, bőre érintésétől nem tudtam másra gondolni csak rá. Tudtam, hogy mit fogunk tenni, tudtam, hogy ezzel mit fogok elkövetni. De egyszerűen nem tudok már másra gondolni, se a saját világomra.
  Jabal ajkai a mellkasomon vándoroltak, csókokkal halmozta el, harapdálta, amikről tudtam, hogy megfognak látszódni, de nem érdekelt. Kezeivel az oldalamat simogatta, néha belemarkolva a csípőmbe, amiktől csak sóhajtoztam. Sose hittem, hogy pont én fogok alulra kerülni, de Jabalnál valahogy nem bántam. Megváltoztam? Kétségtelen.
  Fölém hajolt, és megcsókolt, ajkai táncát örömmel viszonoztam, de már ösztönösen engedtem be a nyelvét. Térdével szétfeszítette a lábaimat, és a combjaim közé térdelt, amitől jobban rám nehezedett. Így tisztán éreztem a vágyát, de biztos voltam benne ő is érzi az enyémet. Egyik kezével a hajamba túrt, bele markolt, majd meghúzta, amin felmordultam. Két kezemet felemelve az oldalára simítottam, éreztem ahogy megremegett, amin muszáj volt elmosolyodnom.
  Kezeimet levezettem a fenekéhez, és belemarkoltam, de ettől ő lökött a csípőjével, és a vágyaink összeértek. Mindketten felsóhajtottunk az érzésre. Jabal elvált tőlem, mindketten szaporán vettük a levegőnket, de feltérdelt és az ágyékkötőmhöz nyúlt, s mindkét kezével egyre lentebb húzta rólam. Megemelve a csípőmet segítettem, hogy könnyebben lehúzhassa, és én már meztelen feküdtem előtte.
  Végig nézett rajtam közben beharapta az alsó ajkát, mintha épp most akarna felfalni. Visszahajolt hozzám, és újra megcsókolt, egyik kezével végig simított az oldalamon egészen a combomig. Felhúztam a lábaimat, majd belemarkolt a combomba, amitől a csókba sóhajtottam.
  Két kezem felemelve újra az oldalára simítottam és hátra vezettem őket, majd egyre lentebb húztam róla az egyetlen ruhadarabját. Levegőhiány miatt elvált tőlem, majd felállva az ágyról lehúzta magáról, méretét látva mély levegőt vettem. De ő elsétált egy szekrényhez, és kivett valami tubust.
  Összeráncolt szemöldökkel támaszkodtam a kezeimre.
 - Az mi? - hátra nézett a válla felett, és elvigyorodott. Tubussal a kezében sétált vissza hozzám.
 - Csak egy kis olaj - vállaimnál fogva vissza lökött az ágyra újra fölém hajolva, de nem csókolt meg. Nyakamhoz hajolt, és elkezdte puszikkal behalmozni, közben néha beleharapva a bőrömbe.
 - Jártas vagy már ebben? - kérdeztem halkan, kuncogásán a szemöldökeimet ráncoltam.
 - Zartól kérdeztem - hitetlenkedve kaptam rá a tekintetem, de ő már térdelt, és öntött az ujjára, valami zöld olajat. - Elmondta, hogy fel kell készíteni, és fájdalmas lesz neked. Így felkészültem. - Jobbnak láttam, ha nem reagáltam rá, bár nem is tudtam mit. Fölém támaszkodott, egyik kezét hátra simította, először körözött körülötte, majd hirtelen nyomta fel. Fájdalmas sziszegés hagyta el az ajkaimat, de ő megcsókolt míg egy ujja mozgott bennem.
  Rohadt kellemetlen volt, és fájdalmas. Mégis egy idő után már elviselhető volt, sőt.. De akkor egy ujjához csatlakoztatott még egyet, ami sokkal fájdalmasabb. Nem tekintettem magam gyengének, de kicseszettül fájt! Mégis valamelyest a nyelv tánca enyhített a fájdalmaimon, rejtély hogyan.
  Elvált az ajkaimtól, ekkor kezdett el ollózni, amin be kellett harapnom az alsó ajkam.
 - Ne haragudj - mélyeket lélegezve a fejemet ráztam, de amikor két ujja mozgott bennem nem a fájdalomtól sóhajtottam. - Most én fogok jönni. - Egy szememet kinyitva végig néztem, ahogy a farkára is ken a zöld olajból, majd a szemeimbe nézve behelyezkedett. Mindkét kezével a csípőmbe markolt, és a makkját a lyukhoz illesztette. Mély levegőt vettem, és bólintottam. Elkezdett befelé nyomulni, de én már a makkjától fájdalmasan sziszegtem, és az ágykeretet markoltam a kezemmel.
  Sűrűn állt meg, de még így is fájdalmas volt, még a könnyem is kicsordult tőle. Amikor tövig volt bennem megállt, nem mozgott. Tudtam, hogy nehéz neki vissza fognia magát, mivel én is átéltem már. De annyira fájt, hogy majd szétszakított. Fogaimat összeszorítva megmozdítottam a csípőmet, de ő csak előre hajolt, amitől csak jobban megéreztem őt.
  Két kezével megtámaszkodott a fejem mellett, majd lassan elkezdett mozogni. Szétszakított, mégse bántam. Fájt, de nem érdekelt, addig nem érdekelt míg vele tettem meg, míg ő töltött ki engem. Fájt, de felemelő érzés volt érezni magamban, ahogy lüktet bennem.. Már csak azt vettem észre, hogy az élvezetektől sóhajtozok.
 - Hah.. - szemeimet kinyitva néztem fel rá. Izzadság cseppek csillogtak a homlokán, haja a bőréhez tapadt, szemeiben mérhetetlen vágy volt, és csak rám nézett velük. Félkönyökre támaszkodott, fejét a nyakhajlatomba döntötte. Fülem mellett sóhajtozott.. - Kérlek.. Jabal..
 - Mit kérsz? - kezeimet felemelve átkaroltam a hátát. - Mit szeretnél?
 - Gyorsabban.. - csókot adott a nyakamba, és gyorsított a tempóján. Körmeimet végig húzva a hátán a fülem mellett mordult, és mélyebbre lökte magát, amitől hangosabb nyögés szakadt fel a torkomból. - Még.. Még.. - Nyögdécseltem a fülébe, ő pedig teljesítette nekem. És akkor eltalált bennem valamit amitől kipattantak a szemeim. Jabal egyre többször találta el bennem azt a pontot, amitől a hasam bizsergett. Már-már csillagokat láttam magam előtt, én mégis még többet kértem tőle.
 - Megőrjítesz.. - fülcimpámra harapott, de nem tudtam rá válaszolni. Éreztem, hogy nem sok kellett, és elfogok élvezni, de valahol éreztem, hogy neki se kellett már sok. Bár amikor gyorsított a tempóján már tudtam, de ettől nekem is csak gyorsított a jó érzésekben. Egymás nevét nyögve élveztünk el, egyszerre.
 - Desmond - szapora lélegzetvétellel fordítottam felé a fejem, de ő nem nézett rám.
 - Baj van? - fejét ingatta, és feltérdelt majd kihúzódott belőlem, de nem mozdult többet. Csak térdelt a fejét lehajtva. - Jabal, mi bajod van? - Kezeimre támaszkodva néztem rá, de elfordította a fejét. - Hallod megijesztesz - már én is feltérdeltem, és közelebb mentem hozzá.
 - Maradj itt! - hirtelen kifakadásán ledermedtem, de ami szavak elhagyták az ajkait, hátra hőköltem.
 - Mi..? - kérdeztem vissza elhaló hangon. Mindkét kezével a vállamra fogott, szemeivel könyörgőn nézett rám, de amikor könnyeket láttam bennük elbizonytalanodtam. - Jabal. Te is tu-
 - Nem érdekel! - még befejezni se engedte a mondatomat. - Nem érdekel, hogy más világból való vagy. - Egyre közelebb hajolt hozzám. - Nem érdekel, hogy vannak párjaid. Nem érdekel, hogy a lépéseimmel felborítok mindent, amit az apám felépített. Nem érdekel. Csak.. Csak maradj velem - kezeit összekulcsolta a nyakam körül, és a fejét a nyakhajlatomba döntötte, de én megmozdulni se tudtam. Lesokkoltak a szavai. Már egyszer kérte, hogy maradjak vele, de arra nem számítottam, hogy ilyen kétségbeesett lesz.
 - Jabal, attól, hogy most lefeküdtem veled, még nem azt jelenti, hogy én maradni fogok - erősített a kezei szorításán. - Nem maradhatok. Nekem van egy másik életem, ahova vissza várnak.
 - Akkor miért engedted? - felemelte a fejét, de a szemei már érzelemmentesek voltak. - Miért engedted, hogy magamévá tegyelek, ha eddig kézzel-lábbal tiltakoztál ellene?
 - Én se tudom - felhúzta egy szemöldökét. - Nem tudom, hogy mi ütött belém, de mondj akármit. Nem bántam meg. - Néztem a szemeibe, amik döbbentséggel néztek rám. - És nem fogom még akkor sem, ha vissza kerülök az én világomba.
 - Ch.. - elnyílt ajkakkal néztem végig, ahogy felállt, visszavette az ágyékkötőt, és kiviharzott az ajtón.
 - Mi a.. - sóhajtva túrtam a hajamba. Ez eléggé fájt. Mit beszélek?! Kicseszettül fájt tőle ez a lépése, de saját magamnak köszönhetem. Visszavettem az alsót, de nem mentem ki a házból, csak ültem a térdeimre támaszkodva. Nem hittem, hogy ennyire meg tud változtatni egy szex. De míg nekem szex volt, neki sokkal több. Nem magam miatt kellene rosszat éreznem, hanem miatta. Egy olyan érzésbe ringattam a tetteimmel, hogy megsebeztem.
  Ő biztosan azt hitte, hogy akarok tőle valamit, hogy itt maradok vele. Erre én önös érdekből kihasználtam.
 - Egy barom vagy Desmond - sóhajtva túrtam a hajamba. Francért nem tudok gondolkozni..
 - Des - odakaptam a fejem, de akit láttam felpattantam az ágyról.
 - Jabal.. - egyik kezével a tarkójára simított, majd közelebb lépett.
 - Bocs amiért úgy kirohantam. Csak...
 - Sajnálom - rám kapta a tekintetét. - Nem figyeltem rád, csak a saját élvezeteimre. Nem néztem azt, hogy te ebben többet érzel, mint egy sima szex.
 - Valóban. Én nem szexként tekintek rá, hanem szeretkezésként. Szeretkezés, mint a párommal - elfordítottam róla a tekintetem. - De legalább élvezted? - aprót bólintottam. - Máskor is megtennéd? - újra bólintottam. - Akkor is, ha nem lennék többet törzsfőnök örökös?
 - Mi? - rákaptam a tekintetem. Elmosolyodott és közelebb lépet hozzám, majd a nyakához nyúlt, és levette a nyakláncát.
 - Te nem érzel irántam semmit. Neked mások vannak a szívedben, de nekem te vagy ott - dermedten álltam és tűrtem, hogy a nyakamba akassza a nyakláncát. - Nem mondok le a törzs örökösről, és elfogom venni őt. De nem foglak téged elfelejteni. - Szavaitól könnyek szöktek a szemembe, éreztem, hogy pár csepp ki is csordult a szememből.
 - Miért? Miért csinálod ezt velem?! - elmosolyodott, és két keze közé fogta az arcomat, még közelebb hajolt, de nem csókolt meg.
 - Nem csinálok semmit. Csak szeretnélek magam mellett tudni - szemeimet lehunyva a fejemet ráztam. - Ne mondd ki kérlek. Eleget hallottam már. - Lassan kinyitottam a szemeimet, de a szemeiben bánat volt, amitől összeszorult a szívem. És abban a percben volt az, hogy majdnem kimondtam egy szót. Egy szót, amivel megváltoztattam volna az egész életemet, de magamban tartottam. Nem szabad elgyengülnöm, erősnek kell lennem, és soha nem ejthetem ki a számon a "Maradok" szót.