Destiny [✔]

Harminchatodik fejezet

Desmond

Két hét után végre haza indultunk. Nem mondom, hogy nem éreztem jól magam velük, sőt túl jól éreztem magam. Már kellett nekem egy ilyen kiruccanás, két hétig semmivel se kellett foglalkoznom. Mégse tudtam úgy oda figyelni rájuk. Ott motoszkált a fejemben a fa.
  Tudni akartam, hogy valóban az történik velem, vagy egyszerűen.. Nem, még magyarázatot se tudtam rá mondani. Hisz az első napon majdnem leszakadt a karom, ami abszurdum. Bár az még inkább, hogy állítólag vissza szivárgott a vérem, és még a sebem is begyógyult. Bár ilyen példa a bőr darabom is.
  Pontosan nem tudtam, hogy mire is számítsak. Egyáltalán félni fogok, vagy újfent elájulok? Nem tudom, de valahogy a második jobban hangzott. Eddig több dologtól is elvesztettem az eszméletemet.
  Kezdjük ott, hogy a szüleim megakartak ölni, a sok vérveszteség miatt elájultam, és három hónapig kómába voltam. Utána volt NamJoon anyja, aki szintén megakart ölni, újra az eszméletemet vesztettem. De akkor tudtam kapcsolatba lépni Bewvel. Volt a harmadik, amikor Tayyal harcoltam, rejtély azóta is, hogy kiszólalt meg a fejemben, de azon a napon az volt az első. A második pedig Rick, amikor Bew elmondta, hogy ő létezik. És itt Hawaii-on is elvesztettem az eszméletem, de két napig.
  Valami nagyon nem stimmelt velem, de nem jöttem rá, hogy mi. Mégis egy valakihez tudtam kötni, vagyis valamihez. A vörös fűz. De valaki más is tudna nekem segíteni, ő meg halott.

~***~

Sóhajtva támaszkodtam a repülői szék karfájára, és hátra döntöttem a fejem. Éreztem mindhármuk tekintetét, hisz persze, hogy ugyan úgy kellett ülni, mint az első nap. Tudom, hogy látták rajtam, hogy valami bajom van, de egyikük se kérdezett rá, ami szintén zavar. Közben mégis örültem neki, mert nem tudnék megint hazudni nekik.
 - Des - Jackson halk hangjára ránéztem, egyenesen a szemeimbe nézett, tele volt aggodalommal.
 - Igen? - mosolyogtam rá, de ezzel mintha rontottam volna a helyzetemen.
 - Ami az első napon történt..
 - Szeretném, ha nem mondanátok el senkinek - végig néztem rajtuk, akadozva, de bólintottak és mindhárman hozzám bújtak. Gyűlölöm ezt. Gyűlölöm magamat. Néha azt kívánom bárcsak eltűnnék erről a világról. Lehet önző gondolatok, de már nem tudok másra gondolni.
  Ha nem vagyok, NamJoon sose ismer meg, és boldog lehetne Tay mellett. Ha nem vagyok, még mindig lenne egy anyja, aki szereti őt. Ha nem vagyok, akkor Wonho, Hoseok, Jackson boldogok lehetnének egy-egy lány mellett. Sokkal boldogabbak lehetnének, ha én nem születek meg.

~***~

- Kérjük kapcsolják be az öveiket, nemsokára leszállunk - Jackson kezei közé fogta az arcom, és homlokát az enyémnek döntötte, majd elmosolyodott. Felváltva néztem a szemeibe, amik boldogságtól csillogtak. Ajkaimra hajolt egy apró csók erejéig, és a helyére sétált.
  Azt kívántam, mégis e tetteikkel teljesen elbizonytalanítanak, közben melegséggel töltötték meg a szívemet.
  Pár perc se volt, és landolni kezdett a gép, én pedig örömmel lépdeltem le róla. Mellettem lépdeltek, táskáinkat felvettük a szalagról, és a kijárat felé sétáltunk. De alig értem ki a forduló korlátja mögül, testemnek csapódott valaki. Lendületétől leesett a vállamról a táskám, döbbenten néztem a szőke hajat, ami szipogott.
  Pislogva néztem fel, és megláttam Ricket, Seejun, DaeHyunt és Sont. Aggódva néztek rám, NamJoonra majd Wonhoék felé. Félszemmel rájuk néztem, mosolyogtak, de a kezeik ökölbe voltak. Ebből baj lesz.
 - Ne haragudj - vissza néztem NamJoonra, aki ellépett tőlem, és a szemeit törölgetve mosolygott fel rám. - Csak már hiányoztál.
 - Mm.. - bólintottam még mindig értetlenül, de elmosolyodtam. Többiek is közelebb jöttek, és üdvözöltek minket, de valami szemet szúrt. Az a kettő fogták egymás kezét! - Várjunk, hol van Woozi?
 - Otthon - Seejun dünnyögésére felhúztam egy szemöldököm, közben a kijárat felé indultunk. - Két hete valami baja van. Duzzog, hisztizik. Az eszem meg áll már tőle! - Értetlenül néztem Sonra, aki megveregette a vállam.
 - Sok mindenről lemaradtál, nagyon sok mindenről - sóhajtotta. Valahogy már előre féltem én ezektől a sztoriktól.