Destiny [✔]

Tizenkilencedik fejezet

+18

Jackson

- Hogy mit tettél?! - hitetlenkedtem előrébb hajolva.
 - Desmonddal álmodtam - válaszolt NamJoon teljes nyugalomban.
 - Nem ez! - csattantam fel idegesen, csak egy o-t formált az ajkaival.
 - Ma reggel jártam kint a temetőben - ez a srác fel akarja cseszni az agyvizem. Közel is járt hozzá.
 - Ne szórakozz Nam - szűrtem a fogaim közt. Elmosolyodott hátra dőlve a székemben.
 - Szakítottam Tayyal.
 - És ezt miért most tetted meg?! - kiabált Hoseok. - Miért most jött meg az eszed? - Sóhajtott, de ez használt mivel ideges szemekkel nézett rá. - Csak őszinte vagyok - rántott vállat, amin már elnevettük magunkat. Desmond halála óta, most ültünk először össze így négyen. Megviselt Jimin és Desmond halála, de kezdtem feldolgozni, azt hiszem.

~***~

Fiúkkal egy kávézó felé sétáltunk, és most először baromkodtunk, szívattuk egymást, nevettünk. Igazán nevettünk, de egy telefonhívás hamar el tudja rontani a hangulatot. Ámbár ami fogadott bennünket, azt nem tudtam eldönteni, hogy jó vagy rossz, vagy egyszerűen képtelenség.
  Telefonom csörgésére értetlenül néztek rám, de vállat rántva vettem elő, és megláttam apa nevét. Fogadva a hívást emeltem a fülemhez.
 - Meg van az unoka! - kiáltására megugrottam, de amit mondott befeszültek az izmaim. - Gyertek ti is, a háznál találkozunk.
 - Jó - lecsaptam a telefont. - Gyertek. - Elkezdtem futni a ház felé.
 - Minek? - Nam befutott mellém.
 - Meg van az unoka – normál hangon akartam mondani, de sziszegés lett belőle. Erre még nálam is gyorsabban kezdet el futni, amin a szemeimet forgattam, de mind a négyen gyorsabban futottunk. Apáékkal egyszerre értünk oda. Seejun falfehér volt, de a szemeiben ott a tűz, hogy megölhesse az unokát.
 - Kyung-Mi elutazott Magyarországba segíteni, és meg is lett az eredménye - elől lépdelt közben hátra beszélve hozzánk. - Az unoka, más néven Kim Woozi egy 33 éves férfi, rövid fekete haja van. Körülbelül 190 centi, akár a főnök. - megrándult az arcom. - Szintén tigris a védő állata, és közel - benyitott az ajtón, de nem lépet beljebb. - lakik.. a.. f-főnök.. - Értetlenül néztünk össze, majd a dermedt testére. - F-főnök.. Te.. - erre már félre löktem az ajtóból, és megláttam őt. Lépcső közepén ült, kezeivel a térdein könyökölt állát összefűzött ujjain pihentette. Haja hátul lófarokban volt kötve, hófehér szemei rikítottak a barna bőréhez. Ajkait halvány mosolyra húzta, amitől a könnyeim utat törtek maguknak. Sysy vállamról a hangját hallatva repült egyenesen Bewitcher felé. Bewitcher leopárd, tigrisféle lett, és ülve nagyobb, mint Desmond, de...
  Lassan felállt, és lentebb lépdelt, itt törtem meg. Felé futottam, sírva öleltem át a derekát fejem a mellkasába fúrva. Ismert meleg kezei ölelték át a hátamat, amitől jobban rám jött a sírás.
 - Desmond! - hallottam Hoseok kiáltását, és már kettő testet éreztem meg magam mellett. Hármunkat átölelve húzott közelebb magához.
 - Sziasztok - hangja sokkal férfiasabb lett. Mintha éveket öregedett volna, mégis tudtam, hogy ő az. Desmond itt van, és él.
 - Mégis hogy..? - lassan hátrébb léptünk tőle, de a kezét az istenért se engedtem volna el, féltem újra eltűnne. Seejun közelebb sétált és átölelte, de őt csak egy kezével. - Mi történt? - Nézett rá, de Desmond mást nézett.
 - Kim NamJoon, ki van tiltva a családból - oda kaptam a fejem, és mindenki dermedten néztek Namra, aki egyre fehéredett. - Vagyis ezt mondtam a halálom előtt.
 - Akkor..? - lassan közelebb lépdelt. Seejun és én elléptünk tőle, vártuk, hogy mi lesz.
 - Majd még eldöntöm. Lesz mit megbeszélnünk - nagyot nyelve bólintott. Hoseok megfogta a kezét, és elkezdte húzni a nappali felé, majd leültette a kanapéra, de amit ezután csinált nem csak én döbbentem le. Széthúzta Desmond lábait, és leült közéjük, de ő csak a fejét rázva ölelte át a derekát.
  Szemöldököm rángott, mire Wonhoval is megindultunk, és leültünk mellé, lábainkat rá fektettük a combjára, és vállára döntöttük a fejünket. Így az enyém és Wonho derekát fogta, Hoseok pedig a mellkasának dőlt. Éreztem NamJoon tekintetét, de nem érdekelt. Bewitcher belépdelt Desmond lába mellé, és elfeküdt mire Sysy, Hope és Ron a hasához bújtak.
 - Jobban teszed, ha beszélsz - sziszegte Seejun, és leült elénk.
 - Nem hittem, hogy ennyire elhagyod magad, őrzőm – fél szemöldökét felhúzta, de ajkai fentebb görbültek. Hirtelen nem értettem miért hívta annak, majd leesett.
 - Amíg a védenc él az őrző is, ha a védenc meg hal az őrző is - éreztem, ahogy a hüvelykujjával cirógatta a bőrömet, amin elvigyorodtam. Jobban tudtam, mint maga az őrző.
 - Mondtam - DaeHyun és apa is besétáltak, majd leültek Seejun mellé, bár először fejbe verték. - És mi volt az az egész? Kit temettünk el? - Normál hangon beszélt, de a végét a fogai közt szűrte. Szemem sarkából láttam NamJoont, ahogy lassan leült a fotelba, és minket vizsgált értetlen szemekkel.
 - Majd me-
 - Wow. Kész háremed van - ismeretlen hangra hátra kaptam a fejem. Feketébe öltözött férfi állt a lépcsőnek dőlve, sárga szemei világítottak, de az arcán lévő maszktól nem látszódott az arca.
 - Rick - röhögve sétált felénk, majd lehuppant a másik fotelba.
 - Üdv. Rick Scythe a nevem, és Desmond fegyvere vagyok - értetlenül néztem Desmondra.
 - Ő az a ember erő, vagy mi?
 - Kikérem magamnak. Nem vagy mi, hanem az vagyok - sziszegte rám nézve, de csak vállat rántottam fejem vissza döntve a vállára.
 - Igen, ő az. Ő mentett meg - erre felkaptam a fejem. - Miatta élhetek még. - Desmond kezét kihúztam a hátam mögül, mire rám nézett, de én csak átöleltem a kezét. Halvány mosollyal ajkain simogatta a combomat, ami megnyugtatott.
 - Háremedről nem meséltél.
 - Kérdezted?
 - Kérdeztem - bólintott határozottan.
 - Nem. Te azt kérdezted, hogy milyen életem volt - fejem kapkodtam köztük, de a nappaliban tartózkodók is.
 - Hát az nem ugyan az?
 - Nem - lesajnáló hangján felkuncogtam. - Szeretném megkérni, mindenkit. - Komoly hangjára nagyot nyeltem. - Senki ne foglalkozzon az unokával.
 - De.. - apa tiltakozni akart, mégis Desmond szemeitől csendben maradt.
 - Haza fogok menni, és én magam akarom elintézni. Még egy családtagot nem akarok elveszteni - jobban szorítottam magamhoz a kezét, mire ujjaival a combomat cirógatta. - Nem lesz baj, most már csak ő akar megölni. - Félszemmel Namra néztem, aki dermedten nézett maga elé. - Bár a gyereke nem tudom mit akar.
 - Mi? - értetlenül néztünk rá.
 - Nem mondta volna? Ő tervezte el az egészet, ő adta a mérget Yukának - felfogni se tudtam, de már mozdultam, és a pólójánál fogva felrántottam a fotelből.
 - Normális vagy?! Komolyan így akartál bosszút, mert kitiltott?!
- Én ilyet nem akartam! Eszembe se jutott, hogy megöljem! - sziszegte.
- Halálos mérgünk ellenszere hevert a padlón, NamJoon - DaeHyun hangjára elfehéredett.
 - Te rohadék! - be akartam neki húzni, de egy kéz megállított. Hátra néztem a vállam felett, és szembe találtam magam fehér szemeivel. Másik kezét a derekamra simította, és elhúzott a közeléből, majd a bal lábára ültetett. Lehet furán nézhettünk ki, de megnyugodtam, ha hozzá érhettem, amikor éreztem a bőre érintését.
 - Hosszú utat tettünk meg, szeretnék letusolni - szavaira kiszálltunk az öléből, megsimogatta Bewitcher fejét, aki már aludt, de az érintésére dorombolni kezdett. Kisebb mosollyal néztem, ahogy fellépdelt a lépcsőn, és elfordult jobbra. Kétkedve néztem a férfira, de inkább más járt a fejemben.
  Először...
 - Többiek hol vannak? - néztem apára.
 - Otthon. Van, aki a rokonaihoz ment. Mivel úgy volt készülődünk az unokára, ezért el akartak köszönni tőlük - bólintottam. Félszemmel a mellettem ülőkre néztem, ők is engem néztek. Láttam rajtuk, hogy ugyan arra gondoltak. NamJoonra néztem, de ő maga elé bámult. Felálltam, és egy szó nélkül elindultam a lépcső felé, hallottam Wonho és Hoseok is jöttek mögöttem. Lehet hülyeséget csinálunk, de már nem bírom. Érezni akarom őt.
  Ideiglenes szobája felé sétáltunk, de ahogy arra gondoltam, hogy hozzám ér már szaporán vettem a levegőmet. Halkan benyitottam az ajtón, a vízzubogásra a szívem vadul dobogott. Hátra néztem a vállam felett, aprót bólintottak, szemeikben lehetett látni azt, amit én is éreztem. Vágyakozást.
  Halkan belépdeltünk, az ajtót becsuktuk magunk után, és a fürdő felé sétáltunk. Óvatosan benyitottam, és megláttam a fedetlen testét. Haja a hátára tapadt, a hátán lévő fehér sárkányt mégsem takarta ki. Lassan beléptünk, majd levettem magamról a pólómat. Fejét kissé oldalra fordította, félszemmel minket nézett. Nem mosolyogtam a ledöbbent szemein, lassan a nadrágomhoz nyúltam, amit a szemeivel végig követett.
  Nadrágom magától csúszott le, kiléptem belőle a lábaimról lehúztam a zoknimat, és még közelebb lépdeltem.
 - Mégis mit akartok?! - hitetlenkedő rekedt hangjára jól eső borzongás futott végig a testemen. Egy-egy ujjamat az alsómba illesztettem, és egyre lentebb húztam magamról.
 - Mit akarunk? - alsóm levétele után még közelebb léptem hozzá, és beléptem mellé a zuhanykabinba. Lassan felém fordult, fedetlen felső testére siklott tekintetem, és éreztem a fiúk is beléptek egy-egy kezük a derekamra siklott. Közvetlen elé álltam, alhasától egyre fentebb simítottam, ujjaim alatt éreztem a befeszülő izmait, levegőjét élesen szívta be. Mindkettő kezem a mellkasán pihentettem, mire éreztem a kezeit a csípőmön, és egyre lentebb hajolt, levegő vételünk keveredett, orrunk összeért, gyengéden érintette ajkait az enyémekre. Ajkai érintésére felsóhajtottam, és vadabb táncra hívtam, nyelvem átvezetve a szájába.
  Hoseok és Wonho beálltak mellém, és mindkettőnket simogattak, csókokkal hintették be a testünket, amitől a csókba sóhajtoztunk. Kezeimmel a felső testét simogattam, kezeivel a csípőmbe markolt, amitől a csókba nyögtem. Levegőhiány miatt elváltam tőle, majd az arcára adtam csókot egyre lentebb haladva. Nyakát nyalogattam, harapdáltam, sóhajai egyre jobban feltüzeltek. Kulcscsontjára csókot hintettem, megharaptam, és megszívtam a bőrét. Nagy piros folton elvigyorodtam, felnézve rá láttam a vágyakozó szemeit.
  Derekamnál fogva a falnak nyomott, tüdőmben rekedt a levegőm, pislogva néztem rá. Wonho Desmondhoz dörgölőzött, ami túl intenzív látvány volt számomra. Egymással csókolóztak, közben Hoseok Desmond testét kényeztette, és már látszott kezd izgalomba jönni. Hozzánk képest, akik már a látványától felizgultak.
  Félszemmel engem nézett, de e látványra be kellett harapnom alsó ajkam, kezem már magától mozdult, és hasamtól egyre lentebb siklott, míg tagomra nem fonódtak az ujjaim. Hoseok és Wonho váltottak, Hoseok élvezte Desmond puha ajkait, Wonho kényeztette a testét.
  Desmond nyögésére egy sóhaj csúszott ki az ajkaim közül. Wonho a kezével Desmond vágyát simogatta, de a szemeivel még mindig engem nézett. Már hármuk látványra képes lettem volna elélvezni, de én tőle akartam. Abba hagyva a vágyam simogatását közelebb léptem hozzájuk, mire elvált Hoseoktól, és felém fordult. Végig nézett rajtam, a mosolyától a szívem nagyot dobbant.
 - Azt remélem tudod, hogy fájni fog - rekedt hangjára lehunytam a szemeim még közelebb lépve hozzá.
 - Tudjuk - Wonho hangjára kinyitottam szemeim, és láttam az elképedt tekintetét.
 - Bosszú? - mosolygott, és a csípőmnél fogva magához rántott, reagálni se volt időm az ajkaimra hajolt, alhasamnál éreztem a vágyát. Míg Desmond lefoglalta az ajkaim, Wonho hátam mögé állt, mire kipattantak a szemeim. Engem nézett, lassan elvált tőlem, ajkain halvány mosoly bujkált.
  Fájdalmas érzésre felnyögtem a vállaiba markolva, Desmond újra az ajkaimra hajolt, közben Wonho ujja bennem mozgott. Először fájt, de egyre jobb érzés volt, de akkor kettőt éreztem meg ami sokkal rosszabb volt. Mégis Desmond ajkai elterelték a figyelmem a fájdalomról, és Hoseok keze, ami a vágyamon mozgott. Ilyen intenzív érzésem se volt még az életemben, milyen lehet amikor bennem lesz? Gondolatra felsóhajtottam lökve a csípőmmel.
  Wonho kihúzta az ujjait, reagálni se volt időm kezeimmel a csempén támaszkodtam, mögöttem Desmond állt, vágyát végig húzta a gömbjeim közt, és megéreztem a hegyét. Egyre bentebb nyomult, ami rohadt fájdalmas volt, sűrűn állt meg, hogy szokjam a méretét. Hoseok kényeztette a testem, hogy elfeledtesse velem a fájdalmat, ami sikerült, míg Desmond tövig volt bennem. Nem mozgott, de tudtam nehéz vissza fognia magát, ezért megmozdítottam a csípőmet, és elkezdett lassan mozogni. Fájt, kicseszettül, de egyre jobb érzés kerített a hatalmába, már az élvezettől sóhajtoztam, Desmondtól és Hoseok kezétől.
  Wonho mellettem volt, félszemmel őket néztem, ahogy Desmond egy kezével tágítja, másik kezével a csípőmet markolta. Ajkaim elnyíltak, hangosabb nyögés hagyta el az ajkaimat.
 - Meg van. - Desmond minden döfésével eltalálta bennem azt a pontot, amitől a hasamtól túl jó bizsergés futott végig a testemen. Homlokom a kezemre fektettem egyszerre mozogva Desmond mozgásával, Hoseok valahogy fel tudta venni a tempót, nem sok kellett... Még kettőt döfött, és a nevét nyögve élveztem Hoseok kezébe.
  Lassan kihúzódott belőlem, majd Wonho mögé állt, és elkezdett belé nyomulni. Akárcsak nálam sűrűn állt meg, csak most én kényeztettem Wonhot. Vágyát simogattam, a fenekét markoltam kéjesebbnél kéjesebb nyögéseket kicsalva belőle. Desmond ujjait éreztem meg a tarkómon, ahogy maga felé fordította a fejem, majd megéreztem ajkait, amire felsóhajtottam. Hajamba markolt vad táncba hívva a nyelvem, amit örömmel viszonoztam neki, de így gyorsult mindkettőnk mozgása. Wonho egyre elnyújtottabban nyögött, egyre hangosabban, amiből tudtam megtalálta az ő pontját is.
  Wonho és Hoseok nyögései keveredtek egymással, a fürdő csempéin visszaverődve visszhangoztak. Desmond egy utolsót lökve, Wonho a kezembe élvezett. Belőle is lassan kihúzódott, tőlem elválva sétált már az önkívületi állapotban lévő Hoseokhoz. Nála nem állt meg sűrűn, csak bevágta magát, Hoseokból kéjes nyögést kicsalva.
  Wonhoval szapora lélegzetvétellel néztük a szeretkezésüket, mert ez az volt. Nem dugás, nem szex, hanem szeretkezés. Ujjait Hoseok hajába túrta, majd kiegyenesítette, amitől hangosabbak lettek a nyögései. Egy kezével körbe fonta a tagját a tempójával egyetemben mozgatta rajta a kezét. Hoseok egy kezével Desmond csípőjét markolta, másik kezével a hajába túrt, és megcsókolták egymást.
  Wonhora támaszkodva néztem őket, őket, akik elváltak egymástól, és minket néztek, de Wonho megmozdult. Desmond felé mozdult, egymás hajába túrtak, egymás ajkaira hajolva. Ha így folytatják, újra izgalomba jövök.
  Egyre gyorsított a tempóján, ahogy kezével is, és Hoseok nagyobb kéjesebb nyögéssel élvezett el, Desmonddal együtt. Mindketten szaporán vették a levegőjüket, Desmond Hoseok hátára döntötte a fejét, amivel kuncogást csalt ki belőle.
 - Legközelebb én leszek az első - Vigyorgott Wonho rácsapva fenekemre, amire felszisszentem.
 - Ha így csináljátok, hamarabb halok meg - motyogta, de mosoly volt az ajkain. Lassan kihúzódott Hoseokból, és mindhárman letusoltunk, vagyis lemostuk Desmondott néhol piros pontokat hagyva a testén. És így is feküdtünk le aludni.
  Desmond középen, én a jobbján fejemet a vállán a pihentetve, a balján Wonho szintén a vállán pihentette a fejét, és Hoseok, aki Desmondon feküdt. De ő nem ellenkezett, csak magához ölelt minket a vállunkat cirógatta. Akkor aludtam a legjobban, nem voltak rémálmaim, nem volt, aki bántott, csak Desmond ölelő keze, más nem is kellett nekem.