+15?
Desmond
Furcsa volt újra hazafelé vezetni. Rég jártam már a saját otthonomban, túl rég.. Rick mellettem ült, mögöttünk pedig Bew volt elterülve, és aludt. Amióta ez az új alakja volt egyfolytában aludt, nincs hozzá szokva az új alakjához, és az erejéhez. Haza érve mind a hárman kiszálltunk az autóból, és beindultunk a lakásba. Korom sötét volt bent, de amikor felkapcsoltam a villanyt, mindent ugyan úgy találtam meg. Rick fogta magát, és leült a kanapéra, Bew pedig felsétált a lépcsőn. Tarkómra simítva követtem őt, valami más baja van neki, és nem a kimerültség. Amint felértem a lépcsőn egyenesen a szobámba mentem, az ágyon kiterülve találtam meg.
- Bew - suttogtam a nevét, egy szemét kinyitva engem nézett. Leültem mellé, mire felkelt és befeküdt az ölembe. - Mi a baj? - Túrtam a bundájába a fülei közt, amitől dorombolni kezdett.
- Nincsen baj, Des - mély rekedt hangja megcáfolta. - Csak álmodok.
- Álmodsz? - értetlenül néztem rá, erre lehunyta a szemeit, és elmosolyodott, még értetlenebbül néztem rá.
- Az otthonom kezd kivirágozni, hála a három szerelmesnek - szerelmes szóra sóhajtottam, és kezeimet kitárva hátra dőltem. – Na, most mi bajod? - Felmászott rám, fejét a mellkasomon pihentette.
- Én se tudom, olyan furcsa most minden. Hirtelen kirohanásuk és a vallomásuk teljesen ledöbbentett, de jól is esett.
- Élvezd ki - lenéztem rá, komoly szemekkel nézett rám. - Élvezd ki, hogy van, aki így megbecsül téged, vagyis akik. - Javította ki magát, amin már fel kellett nevetnem.
- Hé - mindketten oda kaptuk a fejünket, és egy durcás Rick állt az ajtóban. - Engem bezzeg kihagytok. - Kinyújtottam felé kezem, mire felém kezdett sétálni, de elütötte a kezemet, és leült mellém.
- El is felejtettem, te nem vagy bújós.
- Nem vagyok olyan, mint Bew, és egyébként se akarok a háremed dühébe keveredni - felhorkantottam, de ők csak kinevettek engem. Szemetek...~***~
Beszélgetésünk után én felkeltem, és elő kerestem az utazó táskámat, raktam bele ruhákat és pár apró holmit. Kikészítettem holnapra a ruhámat, utána pedig elindultam a fürdőbe. Izgultam a holnap miatt, de közben nem is. Hisz nem harc végett megyek oda, hanem beszélni, erről pedig jobb, ha a család nem tud. Mert akkor biztos követnének, és nem tudnék vele nyugodt légkörben beszélni. Elegem volt már ebből a hülye bosszújából, tudni akartam, hogy mi volt az, amiért ennyire haragudtak a nagyira, és ezzel rám is. Bár azt nem tudtam, hogy Woozi hogyan fog reagálni lehet, amint meg lát nekem támad, és akkor semmit nem fogok megtudni. Nem akarok úgy élni, hogy mindenhol titkok vannak én meg nem tudok semmiről mert eltitkolták. Még engem is eltitkoltak, ne csodálkozzanak, hogy elegem van.
~***~
Sokáig álltam a zuhany alatt, felső testem piros foltjait bámultam. Még mindig hihetetlen volt számomra az, ami e két napon történt. Wonho, Jackson és Hoseok mondhatni szerelmet vallottak nekem mindenki előtt. Meg is kaptam a bombázó kérdéseket, de őket nem érdekelte, csak hozzám bújva ültek. Valahogy engem sem érdekeltek, hisz egy személyt kerestem a szemeimmel, aki sehol sem volt. Nem is értettem miért kerestem őt, talán a reakciója miatt, talán, hogy bevallja megbánt mindent. De ő nem keresett meg engem, hozzám se szólt, sőt. Még Jackson mondta is, hogy a nap folyamán egyszer látta, amikor kilépett a ház ajtaján.
Akkor éreztem azt, hogy elegem van és feladom. Legyen boldog Tayyal, ha ennyire akar, én pedig elfogadom a srácok szeretetét. Ők legalább foglalkoztak velem, szeretnek, velem akarnak lenni, és más nem is kellett nekem. Viszont fogom szeretni őket, vagyis próbálkozom viszonozni a szeretetük, vigyázni fogok rájuk, védelmezni őket, és eltűrni a szex éhségük.
Amint végeztem a fürdéssel megtöröltem a testem, és felvettem a pizsamának használt ruháimat. Kisebb törülközővel a vizes hajamat dörzsöltem a szobám felé sétálva, de ami ott fogadott elmosolyodtam. Bew és Rick egymáshoz bújva szuszogtak.
- Még, hogy nem bújós - fejemet ingatva fordítottam nekik hátat, és lesétáltam a lépcsőn a konyhába valami ételt készíteni. Törülközőmet a nyakamba akasztottam, és a hűtőben kerestem valami ehető után, de úgy tűnt mindent kipakoltak. Esküszöm üres az egész hűtő, sőt nekem kellett bekapcsolni. Habár számíthattam erre a lépésükre, hisz úgy tudták meghaltam, akkor minek menjen a hűtő? Végül csak egy poharat vettem elő, engedtem bele vizet, és azt kortyolgattam, csípőmmel a konyha pultnak dőltem. Ablakon keresztül bámultam ki az éjsötétbe, gyorsan eltelt az idő, túl gyorsan.
Üres poharat elöblítettem, és a csöpögtetőre tettem. Törülközőmet a kezembe véve sétáltam fel az emeletre, fürdőbe sétáltam, és a törülközőt kiterítettem, majd a szobámba mentem. Óvatosan befeküdtem az ágyba, és feléjük fordultam.
Amikor először megláttam Rickket fogalmam se volt mit is gondoljak. Halálhoz közel voltam, de én felébredtem egy idegen házban, egy idegen férfi mellett. Fekete ruházata, fekete szövet maszkja titokzatos volt, ami idegesített, de még megszólalni se tudtam. Kába voltam, izmaim befeszültek, nem tudtam mozogni. Mégis ő egy szó nélkül felállt, és hozott nekem valamiféle italt, amit megitatott velem. Talán 5 perc telt el, és az izmaim elernyedtek. Azóta se árulta el mi volt az, amit adott, de segített. Csak ezek után kezdett el beszélni, bemutatkozott, elárulta ki is ő nekem, és mi is ő. Amint meghallottam a kasza szót elfehéredtem, akkor volt az első, hogy elnevette magát. Egy napnyi szusszanást adott nekem, másnap már elkezdett segíteni edzni, ahogy megkötöttük a szerződést is. Nos, furcsa szerződéskötés volt, inkább bizarr. Egymás vérét kellet meginnunk, nem részletezném milyen öklendezéseim voltak utána.
Emlék foszlányaim feledésébe merüléseimből két test rántott vissza. Oda kaptam a fejem, Rick hozzám bújt homlokát a mellkasomnak döntötte, Bew bemászott közénk fejét a vállamon pihentette. Néha, úgy lefényképezném azt, amikor alszik, és közben hozzám bújik. Bewnél még nem furcsálltam, hisz a lelkem másik fele, de Rick. Eddig nem bújt hozzám maximum szorosan mellettem ült, bár a többiek előtt ezt nem tette meg. Sóhajtva öleltem át mindkettőjüket, és próbáltam aludni.
ESTÁS LEYENDO
Destiny [✔]
FanficDesmond Tiny a nevem, egy tizenhét éves átlagos fiú vagyok. Már ha átlagosnak lehet mondani, hogy bántalmaznak a tulajdon szüleim. Félvérnek számítok, anyám Koreai, az apám Magyar. És ezt miért mondom el? Mert jelentős fontosságú tudni való, mivel a...