I'm Here [BEFEJEZETT]

Hetedik

Másnap délután ahogy ígérte Thor már reggel itt volt és az ágyból próbált kiráncigálni.

- Jöjjön már Luanna! Hoztam pár ruhát, egy barátom küldi! Naaa, kelljen fel! - rázogatta a vállamat.
Nyöszörögve fordultem a másik oldalamra. Sóhajtottam. Addig úgy se fogja abba hagyni amíg nem nézem meg.

- Jójó. Megyek már. - keltem fel és álmosan megdörzsöltem a szememet. Thorra pillantottam. Kivételesen egy farmer és egy Rolling Stones póló volt rajta, ami elütött szokásos "izom kiemelő" szettjétől. Megrökönyödve néztem végig rajta.

- Loki bedobta Önt valami rock üzletbe? Vagy megtetszett a földi hacuka? - jegyeztem meg szórakozottan.

Felnevetett. Felkeltem, a szekrényhez léptem és kivettem egy melegítőt meg egy kapucnis felsőt. Mi a francért van itt mindig ilyen hideg? Nem elég, hogy kint -10 fok van?

- Nem. Csak nem akartam feltünő lenni ma. - vonta meg a vállát.

Kuncogtam, majd felé fordultam a kezembe lógó ruhákkal.

- Ki menne? - pirultam el kissé. Észbe kapott és pár bocsánatkérés után kisietett a szobából. Gyorsan magamra vettem mindent, majd utána mentem. A nappaliban találtam meg, morgós uraság társaságában aki könyvet olvasott. Érdeklődve vontam fel a szemöldököm, végigfutattam a szemem a könyvön. Bőrkötésű, megsárgult lapokkal, aranyozott betűkkel amik fogalmam sincs milyen nyelven íródtak. Elkapott a vágy, hogy megkérdezzem mit olvas, de a bátorságom inába szállt mikor felpillantott rám jeges zöld szemeivel. Nagyot nyeltem és gyorsan Thorra néztem aki külön válogatott pár estélyi ruhát. A hányinger kerülgetett. Utáltam ezeket a ruhákat, a szüleimre emlékeztettek akik szívesen jártak olyan helyekre ahol ezeket a förtelmeket kellett felvenniük. Most már értem miért is nem vittek soha és engedtek inkább máshova.

- Miért ilyen ruhákat hozott? - kérdeztem keserű szájízzel Thortól.
Rám nézett, majd megvonta a vállát.

- Ilyeneket küldött a barátom. - mondta mosolyogva. Összepréseltem az ajkaim. Nem volt ínyemre, hogy ilyeneket felvegyek, de muszáj volt, hisz ajándék és azt nem szokás vissza utasítani. Legfeljebb eldugom.

- Barát, mi? - ciccegett a fekete hajú mellettem - Nézz már a midgardira. Innen érzem, hogy irtózik azoktól a vackoktól.

Elszégyelltem magam, hogy ennyire nyilvánvalóan látszott rajtam. Thor rám nézett aggódva.

- Tényleg nem tetszenek önnek? - kérdezte. Tagadni akartam, de rájöttem, hogy hiába való hazudnom így nemlegesen megráztam a fejemet.

- Nem. Fájó emlékek kötnek az ilyen... Ruhákhoz. - vallottam be halkan.

Loki drámaian felsóhajtott mellettem.

- Egy midgardi se tudja megállni, hogy ne beszéljen a hülye érzéseiről. De legalább tudják milyen jó a fürdő víz. - morogta miközben felkelt és elindult az emeletre. Az alsó ajkamra haraptam, szarul érintett, hogy ennyire negativ rólam a véleménye.

- Ne is tőrödjön vele. Nem csak önnel ilyen. - lépett hozzám Thor.

- Ezzel nem igazán vigasztalt meg. - dünnyögtem. A vállamra csapott, amitől felnyögtem. Nem épp a kellemes érzéstől.

- Ne szomorkodjon! Keresünk magának egy ruhát és este tivornyázunk! - mondta vidáman, majd bele vetette magát a ruhákba. Megrökönyödve néztem rá.

- Mi az, hogy tivornya?

---------

Miután Thor kiválogatott néhány elegánsabb és visszafogottabb ruhát, többet nem zargatott ezzel a kérdéssel. Végül megtudtam, hogy a tivornya nála az evést jelenti. Rendelni akart a varázsdobozon valami kereket, de lelomboztam, hogy olyan olcsó kaját nem eszek inkább menjünk el vásárolni és csinálok én. Meglepődött, de hamar bele egyezett, így felöltöztem melegebben - bezzeg ő nem fázott, mert hát miért ne? - és el is indultunk gyalog egy boltba bevásárolni.

- Thor...! Nekem miért is kell jönnöm? - szólalt meg egy idő után Loki morcos hangon. Én se értettem miért kellett hozni hisz nem órákra megyünk csak harminc percre. A szőke hátra kukkantott a válla felett.

- Nagyon is jól tudod miért. - mondott ennyit, de úgy éreztem sokkal több lapul a felszín alatt, mint amennyit látok ebből.

- Elárulná miről beszél? - kérdeztem Thortól kedvesen. Végre előrefordította az arcát, de egy valamire nem számított. Egy villanyoszlop állta az útját amibe úgy belement, hogy a lendülettől a földre esett.

- Odin szakállára! Hát ez meg mi? Hogy került ide? - morgolódott az orrát fogva. Aggódva hajoltam le hozzá, míg Loki kárörvendően kacarászott.

- Egy oszlop. - feleltem és elhúztam a kezét, hogy megnézzem vérzik-e az orra. Szerencsére nem, sőt láthatóan semmi baja nem volt.

- Ez mindig is itt volt? - kelt fel Thor mérgesen, majd végig nézett az oszlopon és elkacagta magát. Nem feleltem a kérdésére, reménykedtem, hogy nem is kéri.

- Loki! Ilyet otthonra is kellene tenni! - szólt oda nevetve testvérének aki már nem kacagott csak figyelt minket kissé bosszúsan.

- Persze, abba is bele akarsz menni? - szólt vissza unottan. Thor jobban nevetett.

- Jaj, öcsém, ne csináld már! -legyintett szórakozottan és kissé elvékonyított hanggal. Felvontam a szemöldököm. Ez tényleg Thor volt?

Hamarosan beértünk egy kisebb üzletbe, Thor érdekesnek találta a bevásárló kocsikat így hoztunk egyet abból is. Akaratlanul is, de mikor Lokira kalandozott a tekintetem az ő szemébe is érdeklődést véltem felfedezni, de mikor megérezte, hogy nézem rögtön visszavette a rideg álarcát. Thorhoz mentem inkább, mellette legalább jól érzem magam.

- Kell egy kicsi ebből.... Oh a paprikából is, meg egy kicsi ebből. - beszéltem magamba miközben minden egyes hozzávalót, amit a fejembe összeállított vacsorának terveztem, beletettem a kocsiba. Lokit valahol lehagytuk a hütőnél, de jelenleg nem zavarta Thort, hogy azonnal keresgélni kezdje. Beálltunk fizetni, de eszembe jutott valami.

- Mindjárt jövök. Ha üres a szalag - mutattam az említett dologra - akkor pakoljon fel rá. Sietek!

Visszafutottam a húsokhoz ahol is egy elég fura kép tárult elém. Loki nézegette a fagylaltokat, olyan érdeklődéssel és kicsi boldogsággal amit eddig nem láttam az arcán. Mikor hallotta, hogy jön felé valaki, felkapta a fejét, de mikor realizálta, hogy én vagyok, mogorva arckifejezése lett újra. Pedig kisimult arccal sokkal fiatalabbnak és helyesebbnek tűnt. Nem szólt, csak elindult öles léptekkel a kassza felé, miközben kikerült. Sóhajtottam. Felkaptam a húst, ami kellett, majd megfordultam, hogy visszamenjek, de valami nem hagyott. Az égre emeltem a tekintetem, majd visszamentem a fagyihoz és vettem ki a fagyasztóból három dobozzal. Most már tényleg visszaindultam. Megmagyarázhatatlan boldogság kerített hatalmába, ami miatt mosoly kúszott a számra. Mire a kasszához értem Thor és Loki a fizetés oldalán vártak. Feltettem a szalagra a húst meg a fagyikat, majd mikor ezeket is lehúzta a nő és fizetett Thor, kifelé indultunk a boltból. Loki arcán, mint ha egy pillanatra mosolyt véltem felfedezni, de hamar eltűnt így betudtam képzeletnek.

- Mi is ez a hideg valami? - kérdezett rá a házban Thor, miután letettük a zacskókat. Majd leszakadt a karom, mivel Loki kijelentette, hogy ő bizony nem fog cipekedni mivel nem is akart jönni így hát Thor hozott négy zacskót míg én kettőt, de pont a két legnehezebbet. Örültem, hogy megszabadultam a súlyuktól. A fekete hajú meg azonnal a nappaliba ment és levágta magát a díványra, persze, hogy egy könyv társaságában. Ránéztem Thorra a kezemet dörzsölve. A mancsaiban a fagyis dobozt lóbálta, felvont szemöldökkel.

- Fagyi. - adtam meg az egyszerű választ.

- Fagyi? - kérdezett vissza értetlenül.

- Fagyi - bólintottam megerősítésképp.

- Az mi? - ráncolta a homlokát.

- Hideg, édesített tejszín meg tej. - próbáltam logikus választ adni.

- Az finom? - nézett furcsán a fagylaltra.

- Igen - kuncogtam -, de ezt desszertnek szokták enni. Szóval majd vacsora után megkostólhatja.

Kitessékeltem Thort a konyhából, majd bele vetettem magam a főzésbe.