I'm Here [BEFEJEZETT]

Ötvenharmadik

Döbbenten lapultam a falhoz. Alig hittem el, házkutatási parancs nélkül így betörni hozzám. Csak reménykedni tudtam, hogy Loki menti magát különben bevisznek minket a sittre.

- Hé! Ez az én házam! - adtam hangot nem tetszésemnek. Persze kit is érdekelt volna, a néger felé fordultam hátha ő ért a szavamból és vissza hívja a buldozereket.

- Ide figyeljen, nincs itt semmilyen Loki és ha nem húzzák el azonnal magukat szólok a nemzetbiztonságnak vagy tököm tudja minek és sittre vágom Önöket! - fenyegettem. Felvonta a szemöldökét, persze azt amelyik megmaradt.

- Hölgyem, kérem árulja el hol van. Működjön együtt velünk. - lépett közelebb, de elfintorodtam. Még én működjek együtt velük? Ez az ember húzatott kapott!

- Nézze, nem vagyok rasszista, de amíg nem látok egy házkutatási parancsot, addig legszívesebben egy fehér serpenyővel ütném a fekete fejét. - vágtam oda, majd arrébb álltam, mert jöttek kifelé a kommandósok. A legvégükön Loki, aki álruhába volt. Megint azt az álcát hordta amit anno a karácsonyi vásáron. Hm, hm, nosztalgia. Oda állt mellém és átkarolta a derekamat. Meglepődtem, de igyekeztem lazának tűnni nehogy feltűnést keltsünk.

- Segíthetek önöknek? - kérdezte meg illedelmesen a feketétől aki egy ideig nézett minket, majd megrázta a fejét.

- Egy bűnözőt keresünk, de sajnáljuk, összetévesztettük önöket. - biccentett bocsánatkérően. Elfordítottam az arcomat inkább.

- Oh, nagy kár, de itt nincs bűnöző. Esetleg ő, ellopja az ingeimet. Hát nem nagy szemtelenség ez? - kérdezte mézes - mázas hangon Loki mire kislányos zavarral fúrtam az arcomat a mellkasába. Megsimogatta a hátamat. Ő vajon hallotta, hogy jönnek? Huh, szerencsére időben szerelte magára ezt, különben leshettünk volna, mint borjú az új kapura.

- De. Tegye el jól az ingjeit. Viszlát. - mondta szárazon a néger és a többi csávóval elmentek. Lokival bementünk a házba, megkönnyebbülten dőltem neki az ajtónak. Már mondtam volna valamit, de Loki a számra nyomta az övét, de nem csókolt meg. Értetlenül pislogtam rá.

- Maradj csendben, kamerát szereltek fel. - morogta az ajkaimba és felkapott, mint ha nagy dolgot akarna csinálni velem. Meglepődtem, de gyorsan reagáltam és úgy csavartam a nyaka köré a karomat, mint ha egy elbaszott tini film pornó részéhez értünk volna. Sétált velem így egy ideig, fél kézzel babrált valamit. Kezdett idegesíteni, hogy ilyen véleménnyel vannak Lokiról. Miért nem hagyják békén? Oké, megölt pár ezer embert, de ott vannak a sorozatgyilkosok, velük nem csinálnak vagy alig  valamit. Hirtelen megállt és letett a két lábamra. Ahogy felnéztem már az igazi Loki arca tekintett vissza rám.

- Mit csináltál? - kérdeztem felnézve, de nem láttam semmi érdekeset vagy olyat ami figyelemre méltó lenne. Tuti ilyen kis mikroszkópos kamera vagy, hogy hívják azt a modern cuccot. Horkantott.

- Annyit látnak, hogy erre az asztalra döntelek és úgy teszlek magamévá ahogy nem szégyellem. - felelte, majd elindult a konyhába. Csak pislogtam, de észbe kaptam gyorsan.

- Hé, Loki! - siettem utána - És ez miért csak videón van? - érdeklődtem mire rám nézett amolyan "őrült vagy" tekintettel.

- Nem tudom tudod-e, hogy ennek ami köztünk van, nincs jövője, de akkor felvilágosítalak. - ciccegte gúnyosan. Leblokáltam, megálltam a pult mellett. Úgy éreztem a levegő nem jut el a tüdőmig, a szívem nem pumpál több vért. Meredten néztem Lokira, elképzeltem ahogy szépen bemosok neki egy jobb egyenest, de elém állt és a keze közé vette az arcomat. Teljesen lefagytam.

- Elhiszed a Hazugság istenének a szavát? Ugyan Lu. Ne a szavamnak higyj, hanem a tetteimnek. Azt hittem ezt már megtanultad. - csókolt homlokon, de mire válaszolhattam volna az ajkaimra tapadt. Édes csókot lopott, nem tudtam rá mérges lenni érte, visszacsókoltam, de hirtelen elváltam tőle. Komolyan néztem a szemeibe, hogy lássa, nem fogok vele viccelni.

- Van nálunk egy szokás ha azt akarod, hogy együtt legyünk. - húztam össze a szememet, hogy ha hazudik, akkor ezzel megfogtam. Unottan viszonozta a pillantásomat.

- Tudod... Nagyon ünneprontó vagy. - jegyezte meg pimaszul, de a mellkasára csaptam rosszallóan.

- Loki! Itt hagylak. - figyelmeztettem. Gúnyosan elmosolyodott, majd ellépett tőlem. Először azt hittem, hogy elmegy, de a kezét nyújtotta felém.

- Mond, midgardim. Szeretnél isteni partnerem lenni? - kérdezte komolyan. Elmosolyodtam, tipikus Loki ha nem normálisan kérdezi meg.

- Kellene hinnem neked azok után amit velem csináltál? - kötekedtem. Megforgatta a szemeit.

- Mindketten tudjuk, hogy előbb - utóbb beadod a derekadat, szóval ne nehezítsd meg a dolgomat. - lépett elém, de én azzal a lendülettel hátráltam meg.

- Nem nem. Addig nem válaszolok amíg be nem bizonyítod. - fontam karba a kezeimet. Ne higyje már azt, hogy rögtön a karjaiba vetem magamat, mert ő csak csettint egyet. Felszaladt a szemöldöke.

- Mit bizonyítsak? - kérdezett vissza morcosan. Elmosolyodtam, egy kicsit játszadozni támadt kedvem vele.

- Ismerj meg, és én is megakarlak ismerni. Nem arra értem, hogy mi volt a múltadba. - tettem hozzá gyorsan mikor láttam, hogy szóra nyitja a száját - Hanem úgy eleve a szokásaimat. Mi tesz boldoggá vagy szomorúvá, mi a kedvenc ételem, mit szeretek csinálni meg a sok hülyeségem. Ha így még mindig velem akarsz lenni, akkor állok elébe, leszek a barátnőd minden zokszó vagy kötekedés nélkül. - vigyorogtam rá. Nem hatotta meg a kiselőadásom, elém lépkedett és lehajolt a szintemre, vagyis szemmagasságba.

- Ezek feleslegesek. - morogta az arcomba - Nem fogok neked bizonyítani, nem vagyok midgardi. De abban igazad van, hogy megakarlak ismerni, de azt már úgy, hogy velem vagy. Ne hordj össze ilyen sületlenségeket. Attól, mert tudom, hogy a rózsa a kedvenc virágod, vagy egy nyavajás film tesz boldoggá, a szüleid emléke sírattat meg, még nem leszek előrébb. - mosolyodott el gúnyosan. A szívem őrült táncba kezdett, el sem hittem, hogy figyelt rám és megjegyezte ezeket az apróságokat. Pár pillanat múlva leesett, most bizonyította be azt amit kértem, a maga Lokis módján.

- A pokolba veled, Loki. Igen, leszek az isteni párod. - csókoltam meg hevesen, szerelmesen ahogy nem szégyelltem. Utáltam, hogy ennyire pimasz, de meg is tudtam volna zabálni érte. Visszacsókolt, ajkain önelégült mosoly kunkorodott, de hamar lelohadt, hogy koncentráljon a csókra.