I'm Here [BEFEJEZETT]

Ötvennyolcadik

Úristen, emberek, mi a fasz?! XD Az első dolog amit megláttam mikor feljöttem, hogy több, mint 17K megtekintés van!! Mi a szar?😂😂 Annyira aranyosak vagytok❤️❤️ cserébe egy meglepi rész.

--------

Remegve vártam, hogy Loki ki mondja felettem az ítéletét, leginkább attól féltem, hogy szakít velem, mivel megunta, hogy folyton panaszkodom esetleg messzire lőttem a kötekedéseimmel, vagy franc tudja milyen okból akar véget vetni a dolognak. Mégis honnan van ennyi negatív gondolatom? Viszont nem az történt amire számítottam, helyette megpöcintette a homlokomat és szemmagasságba lehajolt elém. Csak pislogtam rá, nem erre a reakcióra számítottam, de még nem ért véget a meglepődés.
- Egy dolgot gyűlölök benned. - mondta komolyan. Egész testemben megmerevedtem, a fejemben rémképek jelentek meg olyan irreális szituáciokról amit józan esetben ki se találtam volna. A torkom kiszáradt, alig tudtam visszakérdezni.
- Mit? - Tudni akartam még ha úgy éreztem fájni is fog az amit mond, hisz Lokiról volt szó, ő minden mondatával sértegetett, időnként persze tréfálkodott inkább. Sejtelmes mosolyt villantott, kiegyenesedett és úgy nézett le rám, mint ha tényleg felettem állna.
- Hogy sokkal több hülyeséget mondasz és teszel, mint amennyit eltudok viselni. Főleg ezt a pofont. - sötétült el a tekintete amire akaratlanul is összehúztam magamat.
- Ne haragudj. Annyira sajnálom - motyogtam bűnbánóan, tényleg nem érdemelte meg, hogy képen töröljem pusztán azért, mert félre értelmeztem őt. Morgott egyet, az állam alá csúsztatta a kezét és felemelte a fejemet. Zöld íriszei egyből megtalálták az enyémet, még mindug észre vettem benne a neheztelést, de már nem telepedett rám ólomsúllyal.
- Mi bajod, Lu? - kérdezte egyszerűen, mint ha csak arról érdeklődött volna milyen kint az időjárás. Aprót nyeltem, a szívem hevesen kezdett kalapálni az idegességtől és a közelségétől.
- Nem tudom, Loki. Mióta visszajöttem annyi minden van. Az étterem, a Bosszúállók, a konyháslányok, te. - mondtam csendesen - Nem az, hogy nem tetszik minden amit kaptam, de olyan nehéz elhinni, hogy majd két év alatt mindenem meglett. Nem akarok senkit kihasználni, nem akarok rossz döntéseket hozni, hogy csalódjanak benne. De annyira elfáradtam, csak aludnék egész nap, hogy az elmém amit elhagytam valahol, beérjen és képes legyek a jelennel foglalkozni. - vallottam be mindazt ami a szívemet nyomta. Loki frusztráltan sóhajtott és elengedett. Elszégyelltem magamat, ismét kiakasztottam a balfasz gondolataimmal.
- Ez hülyeség, midgardi. Te is tudod, hogy nem azzal van a gond, hogy nem fogtad fel mindezt, hanem, hogy nem vagy képes kezelni a dolgokat. De ettől még nem kell marcangolnod magadat, attól nem fogod jobban tudni. - fonta maga előtt össze a karjait - Mesélek neked egy történetet este, amit még Frigga mondott nekem gyermek koromba.
Felkaptam a fejemet, az arcán halványan láttam egy kis szomorúságot halott nevelő anyja említésére. Emlékszem mikor terítékre került, hogy mesélnünk kellett a családi életünkről. Loki sokszor megakarta úszni, időnként engedtem is neki, de az utolsó alkalomnál makacsan kérleltem és ő beadta a derekát. Nem nézett a szemembe, a falat fixirozta miközben a kezemet fogta. Azt hittem akkor, hogy neki se kezd, de szerencsére vontatottan bele fogott és lassan vallotta be milyen élete is volt fent, a messzi Asgardon. Ahhoz képest, hogy minden szava gyülőlettől fröcsögött, a szemei vágyakozóan csillogtak egy olyan kor után amit már sosem élhet meg újra. Kicsit elmerenghettem, mivel annyit érzékeltem, hogy Loki tapsol egyet az orrom előtt aminek következtében akkorát sikítottam, hogy szerintem a pár méterre lévő szomszédok is meghallották.
- Mi a franc? - hebegtem a mellkasomat fogva, a tekintetem a nevető Lokira függesztettem és igyekeztem olyan csúnyán nézni, hogy érezze, nem vicces a dolog.
- Jól van na! Nem kell kiröhögni! - duzzogtam, de csak legyintett, de abba hagyta a nevetést.
- Voltaképp miről is mesélsz majd? - érdeklődtem vigyorogva. A fejét kezdte ingatni hitetlenkedve.
- Ugye tudod, hogy nem fogom elmondani? - kérdezte unottan. Morcosan bemutattam neki, bevágtam a gyerekes hisztit és feltrappoltam az emeletre, hogy lefürödjek és neki álljak esti nasit csinálni.

*

Tizenegy körül Loki is bevánszorgott a fürdésből, addigra mindkettőnknek tele lett a pocakja, szerencsére, mivel nem bírtam volna kivárni még jó húsz percet amíg a kajával vesződik a mesélés helyett. Izgatottan bújtam arrébb, hogy Loki is betudjon mászni, de az alkalmat sem hagytam ki, hogy újra meg ne csodáljam enyhén kidolgozott izmait. Gyönyörű férfi volt, sokszor örültem annak, hogy nem sokan nézik meg, csak nekem jár ez a látvány, ez a tömör gyönyör tőle. Fülig pirultam, mert azért tényleg nem piskóta amit az ágyban művel velem.
- Neked mi bajod? - szegezte nekem a kérdést az arcomat fürkészve. Ijedten fúrtam a fejemet a párnába, el sem hittem, hogy már másodjára kapott rajta.
- Semmi! Izgatott vagyok a meséd miatt! - mondtam a párnába. Megéreztem magam körül a karjait, keze az érzékeny pontomhoz vándorolt. Megfeszültem egy pillanatra, a számon halk nyögés futott ki. Gyorsan elhúzódtam tőle mielőtt még elcsábítana. Igyekeztem csúnyán nézni rá, de az édes "ehehe" nevetése teljesen elvonta erről a figyelmemet.
- Gonosz dög. - dünnyögtem az orrom alatt, visszamásztam lassan hozzá. Csintalan mosolyt villantott, gyors csókot nyomott az ajkaimra, majd elhelyezkedett a mellkasomon. Szerettem ha félig rajtam fekszik, ilyenkor éreztem heves szíverését és könnyen a hajához tudtam férkőzni. Ő meg azért, mert a két mellem között tudta tartani a fejét.
- Na akkor bele kezdesz? - kérdeztem ahogy az ujjaim közé csippentettem egy tincset és fonni kezdtem. Sóhajtott, meleg lehelete végig cirógatta a nyakamat amitől a pihék égnek álltak a bőrömön, de végül bele kezdett.