I'm Here [BEFEJEZETT]

Ötvenedik

Jubileumi rész, nagyon szépen köszönök minden megtekintést és voteot és ahww, titeket amiért ilyen rettentő aranyos olvasótáborra van az I'm Herenek! <3 Életembe nem gondoltam volna, hogy érdekelni fog valakit a történetXD Na, de nem szaporítom tovább a szót:3

------------

Másnap reggel fájdalmas volt a kelés, mivel szinte hajnali 5-ig fent voltam, Loki pedig azután is piszkált. Most letudtam volna csapni, főleg, hogy nem volt sehol a szobában. Persze, hagyj itt te féleszű asgardi! Sleipner apjának a farka csavarodna beléd! Nyűgősen felöltöztem, egy kis sminkkel kijavítottam a szemem alatt húzodó, sötét karikákat, bosszúságomra még a menszeszem is megjött és azzal is bajlódnom kellett jó tíz percet. Leballagtam a konyhába, meglepő módon valami szendvics szerű tákolmány várt, gondoltam Loki csinálhatta, de hogy hova tűnt arról halvány lila gőzöm sem volt. Megettem a reggelit, azért jól esett, hogy Loki gondolt rám, majd összepakoltam a kistáskámba és elindultam a Stark torony felé, hogy Pepperrel megbeszéljük a Laufey's dolgait. Kíváncsi voltam, hogy Loki mire fecséreli el, majd a szívességemet, bár őt ismerve valami célra tőrös dolga lehet. Vagy perverz. Ahogy sétáltam az utcán furcsa érzésem támadt, mint ha valaki figyelne. Hátra néztem, voltak egypáran, de konkrétan rám se bagóztak. Megráztam a fejemet és folytattam utamat. A furcsa érzés viszont nem szűnt meg, akárhányszor hátra néztem senkit nem láttam. Paranóiás lennék? Kötve hiszem. Alig egy óra múlva oda értem, még így is bőven lett volna időm, hisz amilyen gyorsan lépkedtem, nem csoda, hogy korábban is itt voltam, mint a megbeszéltek. A bankkártyával, amit még anno a szőke lánytól kaptam, kinyitottam az ajtót és a lift felé vettem az irányt. A hall nagyon modern volt, márványpadló fedte be a talajt, a közepén egy oltári nagy csillár terpeszkedett. Még mindig éreztem a furcsa érzést, de mégis akárhova tekintetem, senki sem volt ott. Kicsit félve álltam be a liftbe, megnyomtam a legfelső emeleti gombot, a lift pedig monoton ütembe elindult. Halk zene szólalt meg, összevontam a szemöldökömet. Mi a picsa? Nem tudtam hova tenni Chopin zongorista költeményét, úgy hallottam Tony rock rajongó. Lehet Pepper kérte, jutottam a logikus megoldásra. 

- Igazán vicces látványt nyújtasz ha félsz. - szólalt meg egy hang, mire akkorát sikítottam, hogy szerintem meghallották még a Marson is. Halvány zöld fény keletkezett, majd Loki alakja tűnt fel akit rázott a nevetés. A szívem még mindig őrülten kalapált, annyira a lift falához lapultam, hogy az megállt és nem mozdult. Csak pislogtam az előttem állóra, hirtelen azt se tudtam, hogy fiú vagyok, vagy lány, annyira megrémültem. Ez a fasz meg itt röhög rajtam! Kicsit kitisztult a fejem, de azonnal ellepte a méreg.

- Te akkora nagy idióta vagy! - fakadtam ki - Röhögd magad halálra, te féleszű, úgy úgy! - ripakodtam rá miközben ő még mindig nevetett - Ó, hogy dugna meg kétszer Sleipnir apja!

Erre már abba hagyta a nevetést, összehúzott szemekkel nézett rám.

- Asszony, azért van egy határ. - fenyegetett, de bemutattam neki. Persze már, neki lehet, nekem meg, na azért nézzünk már oda!

- Dugd fel a határodat! Nem vagyok az asszonyod! Mit asszonyozol?! Mindjárt beléd rúgok! - fenyegettem, elkuncogta magát, oda lépett és megpöckölte a homlokon. Elképedten pislogtam rá, mégis, hogy a fészkes fenébe jön ő ahhoz, hogy megpöckölje a homlokomat?! Azt hittem szívinfarktust kapok! 

- Midgardi, fogd be már, mert elhallgatatlak. - kérte kicsit lágyabban, de ellöktem magamtól.

- Nem, Loki! Mérges vagyok, fáradt és még az a fránya havim is megjött! - durrant el teljesen az agyam - Van fogalmad róla milyen rossz?! Főleg, hogy most te is elkezdtél itt udvarolni, kétes érzésekbe hagysz, tegnap este hisztiztél, mert éhes vagy és a hollogrammod meg lebaszott amiért egy nyamvadt kérdést akartam feltenni, hogy jónak érezzem magam, most Pepperrel is beszélnem kell, rengeteg emberrel kell találkozzak, hogy le adjak nekik papírokat és te meg... - akadtam el hirtelen, mert Loki a falhoz nyomott és hevesen az ajkaimra tapadt. Leblokkoltam, a szó a torkomra fagyott, minden szidás eltűnt és csak az édes szája maradt ami finoman kényeztette az enyémet. Átkarolta a derekamat, teljesen végem volt mikor megéreztem a nyelvét. Visszacsókoltam, kezemet a hajába vezettem és közelebb húztam magamhoz. Teljesen  megszédített, ha Loki nem tartott volna, valószínűleg térdre rogyok előtte. Na nem, mint ha anélkül nem tenném. Lassan elvált tőlem, ajkaira huncut vigyor kerekedett.

- Mondtam maradj csendbe. - jegyezte meg, mire akaratlanul is elnevettem magam és megcsaptam a mellkasát. Elhúzodott tőlem, haját visszarendezgette. Az ajkaimra haraptam, még mindig irtó jól nézett egyszerű földi ruhában, főleg, hogy olyan pólót vett fel amiből ha nyújtozkodott, kilógott kockás hasa. Viszont eszembe jutott, hogy haragszom rá, nem kéne róla fantáziáljak még akkor se ha ő a legdögösebb férfi akit valaha láttam.

- Miért követtél? - ráncoltam a homlokomat. Ez tényleg érdekelt, hisz nyugodtan megkérdezhetett volna ha szeretne jönni. Bár azért kétlem, hogy Tony nem ugrott volna neki, hisz ahogy hallottam, kidobta az ablakon. Nem nézett rám, még mindig a haját igazgatta. Tipikus reakció, forgattam a szememet.

- Nem lényeges. - mondta közömbös, kissé flegma hangon. Mi az, hogy nem lényeges?! 

- Nem igaz. - húztam össze a szememet. Felém fordult.

- Az a lábad között van. - közölte. Először nem értettem mire gondolt, kellett pár másodperc mire leesett, hogy egy bugyuta szó viccet osztott meg velem. Mégis honnan tanulta ezt?!

- Nincs ott, borotválom. - morogtam magam előtt összefont karokkal. Felszaladt a szemöldöke.

- Csupasz barack? - kérdezte, amin akaratlanul is felnevettem, de igyekeztem haragos arcot mutatni.

- Igen. A tiédet meg sem kérdezem, tuti nem csupasz. - fordítottam el az arcomat, amin kezdett meglátszani, hogy a beszélgetés elég pikkáns részre keveredik és nem szokásom pár szónál tovább beszélni róla.

- Ugyan. Asgardon az arcunkon kívül senkinek nincs szőre. - sétált elém, arcán szórakozottság villant át. Eltoltam magamtól, nem szerettem volna ha újra egymásnak esünk, mert ha rajtam volna, már ruha se lenne rajtunk. Na jó, talán lenne, de akkor is!

- Mint ha érdekelne. - nyögtem ki utolsó mentsváramként, de csak rosszallóan megrázta a fejét.

- Midgardi. - ciccegte és képen akartam törölni a lemondó szaváért, de megfogta a kezemet. 

- Egyszer már kaptam, másodjára nem engedem. - morogta kicsit feldúltan. Oldalra döntöttem a fejemet, a lift abban a pillanatban indult meg. Loki rám pillantott kérdőn.

- Mennem kéne. - mondta egyszerűen, de nem úgy tűnt, mint akinek hirtelen sűrgős dolga akadt és nem érne rá később. 

- És mire vársz? - érdeklődtem, ajkamat durcás kislány módjára lebigyesztettem. Csínytalanul elvigyorodott.

- Annál jobbat találtam ki. - somfordált oda hozzám és mire észbe kaptam az ölébe kapott, a lift oldalának nyomott és szenvedélyes csókba vont. Reagálni sem volt időm, ahogy megéreztem az ajkait, a testem automatikusan reagált, visszacsókoltam. Az ajtó halk csillingeléssel megállt, de mi túl elfoglaltak voltunk ahhoz.

- Ez bele égett a retinámba. - csapta meg a fülemet egy ismerős hang, mire ellöktem magamtól Lokit és reszketeg lábakkal fordultam a Bosszúállók felé. Ó, a pokolba!