I'm Here [BEFEJEZETT]

Harminckettedik

Másnap reggel az első dolog amit megláttam az Loki volt. A nap sugara rávetült sápadt arcára, mint ha egy bronz szobor lenne. Pillái néha megrebbentek, de azonkívül nyugodtan aludt. Halvány mosoly költözött az arcomra, közelebb húzódtam hozzá és puszilgatni kezdtem a nyaka vonalát. Halkan felmordult, a derekamon pihenő kezével magához szorított.

- Erre igazán jó fel kelni. - dünnyögte a fülembe. Óvatosan megharaptam, majd elkezdtem szívni a nyakát. Felnyögött, kacsója levándorolt a fenekemre és belemarkolt.

- Luuu... - húzta el a nevemet. Zene volt füleimnek, imádtam, hogy becézz, vagy ha kimondja a nevemet. Gyönyörűen hangzott az ő szájából.

- Lu kérlek. - szuszogott keservesen - Hoppon hagysz. - motyogta. Egy pillanatra megálltam. Jacobbal másfél évig voltam együtt és nem akartam vele megtenni. Viszont... az három éve volt, azóta pedig eltelt az idő, megfogadtam, hogy kihasználok minden lehetőséget. Lokiban pedig bízok, szeretném megtenni vele. A füléhez hajoltam, ráharaptam gyengéden a fülcimpájára.

- Nem hagylak hoppon. - toltam neki a csípőmet. Egy percig se habozott, ahogy meghallotta a bele egyezésemet máris fölém került. Kezei közé fogta az arcomat és hevesen megcsókolt. Annyira édes volt, hogy nem kezdett el azonnal vetkőztetni, hanem lassan kezdte el. Egyik keze levándorolt a nyakamra, hideg ujjai végigsimították a vékony bőrt. Kirázott a hideg. Jómagam sem tétlenkedtem, felkutattam szálkás mellkasát, kockás hasát és a köldöke alatt található kis szőrcsíkot. Elvált ajkaimtól, a nyakamat kezdte kényesztetni, gerincem mentén borzongás futott végig.

- Loki... - hebegtem. Hümmögött, hogy mondjam.

- Nincs nálam óvszer. - motyogtam kissé csalódottan. Felkapta hirtelen a fejét.

- Az meg mi? - húzta össze a szemeit.

- Ami megakadályozza, hogy ne legyen gyerekünk. - kuncogtam. Apró "O"-t formált a szája, majd csíntalanul elvigyorodott.

- Csinálok neked teát és megoldok mindent. - puszilta meg a számat, majd lehúzta rólam a pólót. Reflexszerűen kaptam magam elé a kezemet, arcom paradicsommá változott.

- De... honnan tudom, hogy nincs fertőző betegséged? - vontam fel a szemöldökömet.

- Ugyan, Lu. - sóhajtott fáradtan - A volt barátnőmmel voltam csak meg egy - két szajhával. Nem vagyok híres az asgardiakkal. - húzta el a száját. Hitetlenkedve meredtem rá.

- Viccelsz. - jelentettem ki még mindig a melleimet takarva - Tuti viccelsz.

Felkacagott és megrázta a fejét.

- Nem. Mindenki lány Thort kereste. - horkantott lemondóan. Az arcára simítottam a kezemet és puszit nyomtam a szájára.

- Pedig egy igazán csodálatos férfit hagytak ki. Nem baj, több marad nekem. - húztam meg az alsó ajkát. Felkuncogott, keze észrevétlenül vándorolt a mellemre és gyurmázni kezdte. Halk sóhaj szökött ki az ajkaimon, majd közelebb húztam magamhoz. Vágytam rá, sokkal jobban, mint ezelőtt bárkire. Megbíztam benne és úgy látszik ő is bennem. Úgy vigyázott rám a szeretkezésünk alatt, mint ha egy törékeny porcelán lennék, de mégis... nem hagyta kialudni a szenvedély tűzét. Ajkai becézgettek, keze a testem minden egyes szegletét bejárta és a magáévá tette. Édes, de mégis mocskos szavakat suttogott a fülembe. Ennyire elevennek még sose éreztem magam. A szeretkezés után pihegve vártuk míg rendeződik a lélegzetvételünk. Loki hirtelen magához húzott, apró csókot nyomott az arcomra.

- Egy istennő voltál, Lu. - suttogta a fülembe. Csak kuncogni tudtam, nekem sokkal inkább ő tetszett. Sose fogom elfelejteni az arcát mikor átszáguld rajta a gyönyör és erőtlenül hanyatlik rám és lepi el a keblemet apró csókokkal.

- Ugyan. - simítottam meg az arcát. Elmosolyodott és megcsókolt. Annyira jó volt, minden tökéletes, semmi sem rondíthatott bele a boldogságba.

- Luanna ébredj! - szólt rám hirtelen Loki. Összeráncoltam a szemöldökömet.

- Miért? - kérdeztem vissza értetlenül és próbáltam eltolni magamtól, de nem ment.

- Luanna ébredj fel!

Hirtelen az eddigi békés környezet eltűnt, kipattant a szemem, előttem pedig egy aggodó Thor állt. Nem értettem mégis mi történhetett, hogy mégis hogyan kerültem ide.

- Hála a valkűröknek. - ölelt magához megkönnyebbülten. Hogy kerültem én ide? Mégis mi történt? Én... Lokival szeretkeztem nemrég! Miért vagyok Thor karjaiban?

- Thor... - toltam el magamtól - mi ez az egész? Miért vagyok itt? Hova lett Loki? - néztem körbe a férfit keresve. Úgy éreztem, hogy valami hiányzik. Mint ha nem lenne minden a helyén.

- Miért keresed Lokit? - vonta össze a szemöldökét - Loki nem érdekes! Most te vagy a lényeg! Majdnem három napig aludtál mióta Loki haza hozott részegen!

A szavai megdöbbentettek, hitetlenkendve ráztam meg a fejemet.

- Nem! Tuti nem! Én... Én Loki karjaiban voltam és nemrég... - akadtam el, arcon vörösbe fordult - szóval szeretkeztünk.

Thor döbbenten pislogott és a fejét rázta. Rám nézett, majd újra megrázta.

- Nem szívesen mondom ezt Luanna, de csak álmodtad. Három napja járok ide, az alváson kívül nem csináltál mást. - közölte, mire a szívem, ha lehet azt mondani, darabokra tört. Nem, ez nem igaz!

- Hazudsz. - nyögtem ki, szememet elfutották a könnyek. Thor összeráncolta a szemöldökét.

- Nem hazu... Lu! - kiáltott utánam mikor kipattantam az ágyból, kicsit imbolyogtam, de gyors léptekkel siettem Loki szobájához. Dörömbölni kezdtem az ajtaján, arcomon könnyek sokasága folyt le. Nem lehet, hogy álom legyen! Nem lehet! Loki unottan nyitotta ki az ajtót, majd megdöbbent mikor a mellkasához bújtam és zologva öleltem meg. Kezeit feltartotta, nem számított erre.

- Mond meg Thornak! Loki, kérlek mond meg Thornak, hogy hazudik! Mond meg, hogy nem álmodtam és tényleg szeretsz! - pityeregtem, de hirtelen ellökött magától. Thor kapott el, nehogy el taknyoljak. Esetlenül néztem fel Loki arcára ami undort sugárzott.

- Mit beszélsz, hülye midgardi? Dehogy szeretlek, mégis miért kellene szeresselek? A részeg éneddel elárultad, hogy te se vagy jobb. - gúnyolódott, szavai, mint az éles tőr úgy hatoltak a szívembe. Elfordult és becsapta maga után az ajtót. Még mindig nem hittem el, a szívem tiltakozott az ellen, hogy ez legyen a valóság. Olyan aranyos volt! Miért? Miért történt ez velem? Thor felállított lassan, átkarolta a derekamat és lassan elvezetett a szobámig.

- Ne aggódj, Luanna. Ne foglalkozz Lokival, kérlek. - mondta nekem csendesen, de csak ráztam a fejemet. Ezzel nem lehetett nem törődni. Ő nem érti meg! Nem fogja fel, hogy... Hogy én megszerettem Lokit! Hiába álom, tudom, hogy szeretem azt a zöldszemű démont.

- Nem megy. - nyögtem ki, hagytam, hogy újra kitörjenek a könnyeim - Nem megy. - ismételtem meg a fejemet rázva. Thor biztatóan megszorította a vállamat, kicsit felnyekkentem az erejétől, de ez se hatott meg. Minden külső tényező tompának tűnt az összetört szívemhez képest. Hogy lehet valakit megszeretni az álmaidban? És hogy lehet kiheverni? Nekem nem megy. Soha nem fog...

------------------

Szeressetek❤️❤️❤️❤️❤️❤️