I'm Here [BEFEJEZETT]

Harmincnyolcadik - 'Luanna jegyzetei' #1

Ezek a részek nem lesznek hosszúak, csak 500 szavasak:)) 

-------------------------------------------------------------------------------------------

"Svájc, az Alpesi országok egyik gyönyörű helye. Már egy hónapja itt vagyok, ezalatt az idő alatt többé kevésbé megtanultam a nyelvet, de szerencsémre egy picit a család is beszélt angolul akiknél el vagyok úgymond szállásolva. Az első napok nagyon nehezek voltak, az idő eltolódás, a ház megtalálása amit Pepper adott meg smsben. De sikerült, mostanra már belerázódtam aminek borzasztóan örülök. Rengeteg ételt sikerült elsajátítanom és lejegyzetelnem egy füzetbe. Jelenleg egy vonaton ülök, utazok a következő állomás felé, azaz Franciarszágba. Viszont leírom azért, hogy mi történt Svájcban, hisz ki tudja, lehet elfelejtem mire visszatérek New Yorkba. Bern egy kis város ahol helyet kaptam tanulni, négy mérföldnyi árkádsorral büszkélkedhet. A család tagjai olaszul beszéltek, legalább hat személy volt a házban, névszerint: Sara Meyer, a legkisebb 5 éves lány, Karin Meyer aki idén töltötte be a 15-öt, Manuel Meyer, egy cserfes 12 éves fiúcska és Marco Meyer aki velem egyidős, viszont nagyon nagy segítségemre volt, mert tudott valamelyst angolul, pechemre pedig ritkán volt otthon a munka miatt. A szülök pedig Rian és Dylan Meyer. Rettentően aranyosak voltak, akár le is rajzolták nekem azokat a szavakat amiket nem értettem. Sokszor vittek ki a vásárra, vettünk fűszereket, sajtot és egyéb nyalánkságot. Megtanítottak a fondu elkészítésére, a svájci torták titkos összetevőit is elárulták, vagyis inkább lerajzolták, hogy pontosítsak. A kisebbek inkább a nyelvre tanítottak, az egyszerűbbek szavakat könnyen megjegyeztem, mint például a tányér, kanál, villa és szalvéta, de egy mondat alkotásával már bajba voltam. Sokszor kikacagtak amiért rosszul mondtam, de utána kedvesen kijavítottak utána már nem volt gondom vele. Még mindig alig hittem el, hogy tanulhatok, de ezzel nem igazán értem rá foglalkozni, annyi volt a teendőm. Hálám jeléül segítettem nekik takarítani, no meg persze a főzést is magamra vállaltam és megismertettem őket pár amerikai étellel. Lett egy szokásom, egy mondat, amit minden egyes főzés befejeztével elmondtam. Észre se vettem, hogy ezt suttogom csak akkor mikor Sara vidáman megkérdezte tőlem, hogy mit beszélek, mert nem érti. Utána persze elengedhetetlen lett a 'Mit sütsz, Tündérem?' kérdés. Persze, hogy Loki mondta az álmomba, mégis ki más? Még mindig nem tudom utálni! De magamat utálom ezért, hogy epekedve arra várok, hogy utánam jöjjön és bocsánatot kérjen. Vallja be, hogy szeret, hogy nem bír nélkülem meglenni és süssön el pár romantikus szólást ahogy a filmekben szoktak. De minden alkalommal rájövök, hogy ez nem film, ő visszament Asgardra, talán ahogy Thor mondta már régóta büntetésben ül. Nem tudom, Pepper sose kérdeztem meg erről, pedig hetente egy napot beszélünk. Vele nagyon jóban lettem, megértő, vicces, sokkal másabb, mint ahogy anyáék mesélték egymásnak sokszor. Kiderült ismeri a szüleimet, ő is azt hitte meghaltam és teljesen el volt képedve mikor elmeséltem az igazi történetet. Megígértettem vele, hogy nem mondja el senkinek, egyfajta félelem és bizalmatlanság fogott el vele kapcsolatban. Egyszerre bíztam benne és voltam vele távolságtartó. Talán ez Loki hatása lehet. Ajh, az a férfi! El kellene felejtenem végre! Ő egy isten, nem foglalkozik halandókkal, őket csak öli."

Sóhajtott, a vérvörös noteszt a táskájába csúsztatta, majd lassan felkelt, mert elérkezett az utolsó állomáshoz ahonnan egy másik vonatra ül és folytatja az útját.