I'm Here [BEFEJEZETT]

Harmincadik

Késő este, miután feltakarítottuk a forró csokit, felvettem egy pólót és Loki elkényelmesedve feküdt az ölemben miközben én laptopon dolgoztam eszembe jutott egy ötlet.

- Loki. - szólítottam meg az asgardit. Aprót hümmögött, jelzéskél, hogy mondjam, tekintetét nem szakította el a könyvtől. Félre tettem a gépet, nem akartam megkockáztatni, hogy leesik az ölemből, s Loki egyik selymes tincsét kezdtem el fonni. Halvány mosoly kúszott az ajkaira.

- Tudod vannak a Bosszúállók akik hősök... - kezdtem el a mondandómat. Megmerevedett alattam, becsukta a könyvet, majd felnézett, teljes figyelmét rám szentelve. Szemeiben elutasítást véltem felfedezni a témával kapcsolatban.

- Mi van velük? - kérdezte flegmán.

- Hát... Általában szoktak az emberek írni róluk történeteket. De leginkább filmekről, de talán volt valaki olyan elvetemült és a Bosszúállókról kezdett. Vagy épp rólad. - vigyorodtam el sunyin. Összehúzta a szemöldökét, felült még mindig engem vizslatva.

- Kétlem. - ingatta a fejét.

- Most miért? - lepődtem meg a pesszimista hozzáállásán. Elfordította a fejét és sóhajtott.

- Ki írna olyanról történetet aki több tucat embert ölt meg? - kérdezte szarkasztikusan. Felnyújtottam vigyorogva a kezemet.

- Te nem számítasz. - intett le egy laza mozdulattal.

- Hogy mi?! Miért?! - háborodtam fel, magam előtt karba fontam a kezeimet.

- Azért mert a barátnőm vagy és nem haltál meg. - forgatta meg a szemeit. Lebigyesztettem az ajkaimat.

- Ez nem indok. És ne használd fel erre a kapcsolatunkat! - dobtam hozzá a párnát, de kuncogva kikerülte.

- Nem fogom. - sunyiskodott. Előkaptam a laptopot, majd az ölembe raktam. Loki mellém kúszott és csókot nyomott a nyakamra. Bele borzongtam, akaratlanul húzódtam el tőle, de nem látszott úgy, hogy folytatni akarja. Hirtelen megemelt és az ölébe rakott így tökéletesen át tudott karolni hátulról. Vigyorogni tudtam, a pillangóim szárnyra keltek, az egész testem bizsergett.

- Mit akarsz a midgardi kütyüvel? - érdeklődött, állát megtámasztotta a vállamon. Eszembe jutott miért is vettem elő, rámentem a Googlera és beírtam a nevét mellé pedig, hogy fanfiction. A keresés gombra kattintottam, egy jó tucatott adott be. Loki megfeszült alattam, ajkaimra dialittas mosoly kúszott, az egyikre rámentem mire kiadott egy fanart képet Lokiról, szárnyakkal és alatta címmel.

- Ó, és ez még befejezett is. - hümmögtem sejtelmesen.

- A midgardiak őrültek. - jelentette ki.

- Csak mazochisták. - nevettem fel. Az első mondatott elolvastam, igazán tetszett a fogalmazása és az írás stílusa a lánynak.

- Ó, itt gyereket is említ, nézd! - mutattam az egyik bekezdésre. Loki közelebb hajolt, ahogy félre néztem, láttam, hogy pislogás nélkül elolvassa az egész sort, majd horkant egyet és lecsukja a laptop fedelét.

- Hülyeség az egész. Fenrir nem a fiam, hamarabb élt, mint én. Sleipnir az Sleipnir. - kúszott enyhe pír az arcára, se dacosan mondta tovább - Jörmungand pedig már több millió éve ott van. Csak ezren felül vagyok, nem több millió éves.

Az alsó ajkamra haraptam, hogy visszatartsam a nevetésemet. Rettentő aranyosan magyarázott, a homloka bosszús ráncba futott, alsó ajkát minden harmadik szó után benedvesítette. Szinte transzba estem, már nem is figyeltem mit magyaráz csak a rózsaszín ajkainak mozgását.

- Lu? - rázott meg hirtelen Lokira. Halkan felsikkantottam, pislogtam egy kört mire megint észnél voltam.

- Mi van? - kérdeztem vissza értetlenül. Félretettem a laptopot és keresztbe ültem a combjain. Karjait nem vettem el a derekamról.

- Úgy bámulsz rám, mint aki soha nem látott Asgardit. - nézett rám kissé aggódva. Elkuncogtam magam.

- Mostanáig tényleg nem láttam asgardit. - vigyorodtam el.

- Tudod, hogy értem. - rázta meg a fejét.

- Jóu na. Csak ezt akartam, és elbambultam. - hajoltam oda és megcsókoltam mielőtt reagálni tudott volna. Ahogy ajkaimat övéhez érintettek, érezhetően megnyugodott, csak alfele nem. Lágyan csókolt, keze cirógatta a combomat, egyre feljebb merészkedett míg bele nem markolt a fenekembe. Halk sóhaj hagyta el a számat, ezt bátorításnak vehette, mert pólóm alá csúsztatta hideg kezeit. Összerezzentem, de megnyugtatóan simogatni kezdte a derekamat, nem mozdult onnan amitől hatalmas kő esett le a szívemről.

- Van kedved velem fürdeni? - húzódott el annyira, hogy homlokát nekem tudja támasztani. Először nem fogtam fel miről beszél, túlságosan el voltam merülve az előbbi csókban, de hirtelen tudatosult bennem.

- Mi? Meztelenül? Nem! Loki csak két napja járunk és én... - folytotta belém a szót egy csókkal. Mondtam már mennyire utálom, hogy ilyen nagy hatással van rám?

- Nyugodj meg. - duruzsolta - Felveszek egy alsót, mert tudom, hogy nem tudsz ellenállni a felsőtestemnek. - vigyorodott el sunyin amiért mellkason csaptam.

- Rohadék. - sziszegtem az ajkaiba, de kacagva felkapott és felvitt az emeletre. Ahogy letett a fürdőben, az ajtónak tolt hirtelen és megcsókolt. Tetszett, hogy nem rejti véka alá az érzéseit és a vágyát rólam, simogatta az önbizalmamat ezzel. Egy pillanatra elvállt tőlem amíg lehúzta rólam a felsőt, miután a földre hullot az anyag én kaptam le septibe az övét. Tekintete éhesen pásztázta végig melltartóba bújtatott ikreimet, majd a szemembe nézett és megcirógatta az arcomat. Fülig pirultam.

- Nyugodj meg, Lu. Nem lehet megbízni bennem, de ezzel kapcsolatban tényleg tartom a szavamat. Tudom milyen ha rád erőltetik. - húzta el a száját.

- Sleipnir? - kérdeztem rá.

- Hagyjuk a témát. - dünnyögte és újra megcsókolt, ezúttal keze vándorútra indult a testemen. Jómagam sem tétlenkedtem, nem akartam kihagyni ezt az alkalmat, hogy szemérmetlenül végig tapogathatom tökéletes alakját. Szinkronban mozogtunk, először elől simítottuk végig egymást, majd hátul és azzal az erővel le is toltuk egymásról a nadrágot. Engem az ilyen nem szokott zavarni, sokszor fogtam fel úgy, hogy bikiniben vagyok, de Loki mellett egész más volt. Lüktetett a vágytól minden porcikám, a reálisan gondolkodó felem pedig elveszett ezekben az érzésekben. Loki felsegítette a lábaimat a derekára, a fenekem alatt tartott miközben hevesen csókolva bevitt a zuhanyzóba. A falnak támasztott, egy csettintéssel megnyitotta a csapot amiből langyos víz kezdett el folyni rámk. Halkan felkuncogtam, rögtön eláztunk alatta.

- Mi olyan vicces? - húzta meg az alsó ajkamat.

- A helyzet. Hogy alsóneműben fürdünk. - túrtam a hajába ami vizesen tapadt a kezemhez.

- Ha szeretnéd megszabadulunk tőlük. - incselkedett, de megráztam a fejemet.

- Jó ez így. - csókoltam meg újra.

Alig egy óra múlva végeztünk a pazarlással, Loki morgott, mert a bokszer teljesen rátapadt és láttatni vélte erekcióját. Pirulva kerültem el, hogy még véletlenül se nézzek oda, de persze, hogy győzött a kíváncsi énem. Loki a mellkasát törölte, én a törölközővel álltam és úgy néztem, mint borjú az újkaput. Nyeltem egyet. Isteni jégrúd. Vagy ott meleg? Elpirultam, és inkább magam köré tekertem a törölközőt. Levettem a vízes rongyokat, Lokira néztem aki már kész volt.

- Na végre. - ciccegett. Megforgattam a szememet, elindultam ki míg ő mellém szegődött és átkarolta a derekamat.

- Tudod megismételhetnénk majd. - csókolt fülön. Paradicsom vörös arccal sandítottam rá.

- Ha ennyire örülsz, akkor nem. - szúrtam oda, de csak átkarolt, megállt velem a lépcsőnél és homlokon csókolt.

- Ugyan. Tudom, hogy élvezted. - suttogta a bőrömbe. Morcosan bújtam hozzá. Naná, hogy élveztem, de ezt nem vallom be neki.

- Ez aztán a címlapra való. - hallatszott egy gúnyos hang lentről, mire mindketten oda néztünk. Megfagyott bennem a vér.