I'm Here [BEFEJEZETT]

Tizennyolcadik

Miután leszedtük magunkról a wattacukrot, kissé jobb kedvvel indultam Lokival a kajáldák felé. A cukor kezdett kicsit felpörgetni. Többet akartam, jó kedvet, nevetni amíg csak bírom. Hirtelen Loki felé fordultam, megragadtam a karját, hogy magamra vonjam a figyelmét. Értetlenül és kissé bosszúsan pillantott rám.

- Vegyél nekem energiaitalt, kérlek szépen. - meresztettem rá boci szemeket.

- Hogy mit? - kérdezett vissza döbbenten.

- Energiaitalt. Kicsit... Ki akarok rúgni a hámból. - pirultam el, elkaptam a tekintetem, majd újra a férfira néztem aki összevont szemöldökkel vizslatott, feltehetően azért, hogy értelmet keressen a kérésemben.

- Vagyis be akarsz rúgni? Akkor alkohol kellene nem? - értetlenkedett. Sóhajtottam lemondóan.

- Nem szeretem az alkoholt és nem illuminált állapotba akarok kerülni hanem felpörögni szeretnék. - magyaráztam el neki.

- Ha jól értem - rázta le magáról a kezemet - akkor Duracell nyuszit akarsz játszani? - értelmezte a maga módján. Megvontam a vállam.

- Ahha. Jó lenne. - mosolyogtam rá angyalian amire kaptam egy mogorva tekintetett.

- Semmi jó nem származik ebből. - indult meg. Elkaptam a karját gyorsan.

- Kérlek szépeeeeen. - húztam el a szót - Vedd meg nekem. Kérlek szépen. Bármit megteszek. - dobtam be az aduászt. Megfontoltan felém fordult majd bólintott.

- Rendben. Segítek, hogy túl pörögj. - adta be a derekát mire a nyakába ugrottam.

- Jeeeeej! Köszi, köszi, köszi. - örültem neki, de eltolt magától.

- Ezt ne. Mondtam utálom. - mérgelődött, de nem tudott meghatni. Megragadtam a csuklóját és húzni kezdtem az árusok között. Végül nem találtunk energiaitalt, helyette kérhettem csokit ami sokkal rosszabbnak hatott, Loki számára. Alig indultunk meg az óriáskerék felé, elkapott a röhögőgörcs. Megálltam az út közepén, fogtam a hasamat és nevettem Lokin aki furcsán méregetett.

- Mi bajod? - jött közelebb és megfogta a karomat. A mellkasának dőltem kacagva.

- Nehem... Nehem tuhodom. - préseltem ki magamból nagy nehezen - De olyan aharanyos vagy. - simítottam végig az arcát. Undorodva tolta el a kezemet.

- Ezt akartad elérni? Csak szánalmasabb vagy, mint eleve. - morogta feldúltan. Hirtelen abba hagytam a nevetést, látszólag komoly tekintettel néztem Lokira. Vagyis az álcájára. Felemeltem lassan a mutató ujjam és a szájára nyomtam.

- Shh, jó? - került bárgyú vigyor az arcomra - Ne szidj. Nem szeretem ha szidsz. Sokkaaaal, de tényleg sokkal aranyosabb vagy, ha olyan cuki vagy, mint mikor az előbb aggódtál értem. - húztam el a kezemet miközben a szemeit fürkésztem. Megforgatta iríszeit.

- Hagynom kellett volna amíg eret nem vágsz. Sokkal elfogadhatóbb lennél - gúnyolódott, de nem érdekelt, megfordultam és kuncogva elindultam egy random irányba.

- Hé, mit csinálsz?! - háborodott fel a hátam mögött Loki és hangjából ítélve tudtam, hogy elindult utánam - Nem hagyhatsz csak úgy itt mikor hozzád beszélek! Tisztelj meg annyival midgardi, hogy figyelsz rám! - háborgott, de nem figyeltem rá. Célirányosan mentem a boros bódéhoz, majd kértem egy nagy pohárral. Amikor megkaptam az italt, addigra Loki is beért. Már épp kortyoltam volna mikor kivette a kezemből és vissza adta a pocakos bácsinak. Milyen érdekes, mindig pocakos bácsik a bor árusok.

- Hé! - szóltam Lokira felpaprikázva - Az az enyém. - nyúltam utána, de a kezemnél fogva elhúzott onnan egy félre eső kis sikátorba. Szembe állított magával, ismét a zöldszemű démon volt.

- Mi bajod van?! Nemrég még azt mondtad, nem szereted az alkoholt most meg úgy vedelnéd, mint ha víz lenne. - förmedt rám, de csak mosolyogni tudtam. Ezért is szerettem a csokit, megnövelte a boldogság szintem és bátrabbá tett.

- Csak jól akarom érezni magam. - vonogattam a vállam kuncogva. Megdörzsölte az orrnyergét. Vajon megengedné, hogy én is megdörzsöljem csak épp máshol?

- Ezzel? Hogy befalsz fél kiló csokit, majd iszol rá alkoholt mikor alig 2 órája ettél egy nyamvadt szendvicset? - kérdezte lesajnálóan. Bológattam, mint ha ez tényleg olyan jó ötlet lenne.

- Naná. Ilyenkor a legjobb. - bizonygattam. Ingatta a fejét, majd újra visszavette a külsejét.

- Én szóltam. - tartotta fel a kezeit. Elvigyorodtam, mert tudtam, hogy most már engedi. Visszafutottam az árushoz, majd kértem tőle bort. Loki mellettem állt és kifizette ahányszor kértem. Nem volt túl kevés. Az alkoholtól túl töltve újra nevetésbe fogtam és Loki nyakába borultam. Csuklottam egyet, ő fintorogva eltolt magától. Kezdett sötétedni, a felhők eltakarták a gyönyörű Holdat.

- Szeretem a Holdat. - kuncogtam Loki figyelve aki zsebre dugott kezekkel állt előttem.

- Jó és? - fintorgott. Alig álltam a lábamon, kezdtem érezni a tompa lüktetést a fejembe. Irtó jól esett.

- Téged nem szeretlek. Goni dinó vagy. Nem is dinó hanem démoooon! - kuncogtam rá mutogatva. Megragadta a kezem, majd húzni kezdett. Elrántottam és nevetve futni kezdtem a másik irányba.

- Luanna! - hallottam a nevem, de nem érdekelt. Futottam kacagva addig míg bele nem botlottam véletlenül két emberbe akik nagyon ismerősek voltak. Zavarodott tekintettel álltam meg a lábamon, majd fókuszálni próbáltam az arcukra. Hirtelen felismertem őket, addigra Loki is beért. Az előttem álló két ember szépen és rendezetten volt felöltözve, külsejük makulátlan volt, arcukon jegesebb ábrázat, mint az Antarktiszon. Nem hatott meg, az alkohol még mindig dolgozott benne ami kellő energiát adott. Még mindig undorítóan tökéletesek voltak, anyu ápolt vörös haja tökéletes szoros konttyban helyezkedett el a feje tetején, leheletnyi smink diszítette az arcát. Apu pedig olyan volt, mint ha egy fotozásról jött volna.

- Sziasztok ősök! - vihogtam idétlenül - Mizu veletek mióta kidobtatok? Apu felcsinált már újra anyu? - legyesztgettem magam, mert úgy éreztem kezd egyre melegebb lenni. Loki a hátam mögött állt, éreztem ahogy tekintete lyukat égett a hátamba.

- Te vagy az? - szólalt meg anyám lemondóan - Mégis hogy tellik ennyire? Azt hittük rég meghaltál!

Hangja ezer emléket ébresztett bennem, de elnyomtam magamba. Új érzés kezdett épülni bennem, kezemet ökölbe szorítottam.

- Azt szerettétek volna, mi? - sziszegtem feléjük - Hogy ott döglök meg ahol vagyok! De nem sikerült! Mert nektek fiú kell! Fogadjatok örökbe egyet, akkor legalább 2-en lesznek akik szétkeféljenek téged anya! Mint a munkatársad. Vagy már gyerek is van tőle? Oh, elnézést, elfelejtettem, hogy te már nem tudsz kihordani senkit. Milyen nagy kár. - vágtam csípőre a kezemet. Az előttem állók, akiket egykor a szüleimnek neveztem, döbbenten és undorodva néztek rám. Láttam, hogy apám felemelte a kezét, a szememet lehunytam, várva arra, hogy pofon vág, de nem történt meg.

- Ha hozzá mer érni... Megölöm. - mondta Loki olyan rémisztően amitől a hideg futott végig a hátamon. Kinyitottam a szememet, a két férfi farkas szemet nézett egymással.

- Tönkre tudom tenni az életét. - sziszegte az apám elfojtott dühvel. A zöldszemű ördögi mosolyt villantott.

- Dehogy tudja. - lökte el magától, majd átkarolta a derekamat és elakart vinni, de megálltam.

- Egy pillanat. - mondtam Lokinak, majd vissza siettem. Akartam még mondani nekik valamit. Már indulni készültek.

- Egy pillanat! - szóltam oda, mire megfordultak lesajnálóan és mérgesen. - Csak azt akartam mondani, hogy... - de nem tudtam befejezni, az egész gyomrom kavargott és a tartalma sugárban kijött a számon egyenesen a szüleimre. Anya hangosan felsikított, apa pedig káromkodni kezdett. Loki sietett a megmentésemre, mennyasszony fogásba a karjaiba kapott és elsietett velem. Fáradtan dőltem neki, azonnal elnyomott az álom.