I'm Here [BEFEJEZETT]

Prológus

Széltől vacogva ébredtem meg az otthonommá vált konténer legalján. Végtagjaim fájdalmasan el voltak zsibbadva, úgy éreztem, mint ha ezer meg ezer tű szúrkálná. Nagy nehezen kikecmeregtem. Szakadt ruhák ékeskedtek rajtam, pár éve leginkább ez a viselet jellemez. Körül néztem. Kezdett beállni az ősz, hamarosan az eső úgy fog jönni, mint ha csak dézsából öntenék. Tekintetem végig siklott a grafitis falon amit még egy éve hulligánok színeztek, a sok szemeten amit vagy az emeletről dobtak le, esetleg hoztak. New York kietlen részén voltam ahol leginkább az olyan maga tehetetlen emberek tartózkodtak, mint jómagam. Egy sikátor elrejtett zúgában leltem otthonra, amit már 18 éves korom óta tekintek annak. Hasam éhesen kordult meg miközben a ruhámat próbáltam összébb húzni, amit még a télen kaptam pár közösség szolgálatos kis iskolástól. Azt hitték több, mint negyven éves vagyok, pedig csak 21 múltam. Szomorú volt látni, hogy a sok kosz ennyire öregít, mégis egyfajta biztonság érzetet adott, hogy senki sem fog felismerni. Ha tudnák, hogy a Perezz vállalat családjának az állítólagosan meghalt gyermeke vagyok, csak nevetnének. Én sem tennék máshogy. Remegő lábakkal indultam egy kissé forgalmas utcához ahol reményeim szerint megkaphattam a heti adagomat. Mióta az utcán "élősködöm" megtanultam mindent beosztani. Ha az eső esik akkor fürdök a kidobott tusfürdők alján maradt trutymójával, az ételt is nagyon jól eldugom különben az éjszakánként járó maffia bandák megvernének jobban. Eddig se kíméltek, de ha megtudják, hogy dugdosom az élelmet halálra vernek. Sokszor jutott eszembe ugyan, hogy kegyesebb lenne a halál, de nem ilyen lelkületem van. Reménykedek, hogy egy nap lesz jobb is. Egy nap valaki jön és azt mondja: "Még nincs minden veszve."

Efféle gondolatokkal értem a piac térhez ahol elfoglaltam a helyem és bele kezdtem a megszokott dolgomba. Az étel szerzésbe. Lopni már megpróbáltam, nem volt jó ötlet, két napra bevittek az őrsre. Kirázott a hideg az emlékektől. Koszos, sártól ragacsos kezemet kitartottam.

- Kérem! Valaki! Egy kis élelmet! Megsegíti magukat az Úr! - próbálkoztam. Rég nem hittem Istenben, mégis a vallásos emberek általában bedőlnek az ilyennek. Ha lenne Isten akkor itt lennék? Bűntetne így? Egy fiatal lányt akinek álmai voltak, családja és vágyai? Nem. Nincs Isten. Soha nem is volt. Egy nő ment el előttem, arcát csak azért is elfordította. Elszomorodtam, de nem adtam fel. Ha az életed fent tartása a cél, nem adhatod fel!

- Kérem! Csak egy kis ételt! - próbáltam újra, viszont vékony hangomat, mint ha a méhkasszerű tömeg meg se hallotta volna. Sóhajtottam, abban a pillanatban viszont egy árnyék vetült felém. Felemeltem a fejem, és egy igen mogorva arcú férfit pillantottam meg. Nem ijedtem meg tőle, nála rosszabbakkal is találkoztam, de volt valami rajta ami arra késztetett ne húzzak vele ujjat soha. Hollófekete haja hátrafésűlve helyezkedett el a feje tetején, fekete öltönyt viselt. Tekintete perzselt, úgy éreztem a vesémbe lát, és tud rólam minden kis piti dolgot. Kirázott a hideg. Arcára gúnyos fintor ült ki, majd a kezembe nyomott pár bankjegyet. Már majdnem indult is volna ha utána nem szólok.

- Nem engednek be a boltba - tettem le a zöld bankjegyeket a földre. Számomra a pénznek már nincs értelme ilyen külsővel. Egykor volt, de ma már nem. Fújtatva felkapta és elrohant vele. Valami olyasmit morgott az orra alatt, hogy "Manapság semmivel sincsenek megelégedve az emberek". Csalódottan pillantottam eltűnt alakja után. Talán az utolsó esélyem volt. Hamarosan este lesz, a bandák előbújnak és folytatják az őrökös csatákat és öldöklést egymás ellen. Két lábra álltam, de mielőtt elindulhattam volna megpillantottam ugyanazt a férfit. Felém igyekezett, határozott lépteitől meginogtam. Kezében néhány darab szendvics volt - ha pontos akarok lenni akkor csak 3 -, amit hamarosan a kezembe nyomott.

- Nesze! - morogta és egy palack vizet is oda tett, majd elviharzott. Hatalmas vigyor terült el az arcomon. Köszönöm idegen, néztem egy pillanatra utána és visszasiettem a konténerhez. Ma estére nagyon jól be fogom zárni, döntöttem el és miután beevickéltem magam neki láttam a vacsorámnak. Csak egy szendvicset ettem meg, többet nem is tudtam, és nem is akartam. A vizből keveset ittam, a maradékot gondosan elrejtettem. Tele hassal ugyan, de fázva döltem le. Elhelyezkedtem, magzatpózba húztam magam és minél előbb igyekeztem elaludni. Nem akartam felhívni a figyelmet magamra így ha halottnak tetetem magam, reményeim szerint észre se vesznek. De a szerencse nem mellettem pártolt ma este...