I'm Here [BEFEJEZETT]

Ötödik

Loki szemszöge:

Az este folyamán nem aludtam, túlságosan mérges voltam, helyette az olvasó lámpa mellett faltam a könyvemet. Nem kellett figyeljek a midgardira, tudtam, hogy a fenyegetésem kellő hatást gyakorolt rá, bár még mindig bennem volt, hogy el fog menni újra. Hajnal tájban letettem a Rúna írás könyvet, álmosan nyújtoztam egyet, majd kimásztam az ágyból, hogy letusoljak. Aludni kellett volna, de már nem fogok, egy midgardi fekete lötty ébren tart. Mennyit is kell igyak? 5-6 pohár? Franc tudja.

Ahogy megejtettem a fürdést, kicsivel frissebben - egy pólóban és bokszerben ami még mindig nagyon fura - lementem a konyhába megcsinálni a kávénak nevezett dolgot ami hasznosnak bizonyult ittlétem alatt.

Felültem a konyhapultra, egy kisebb mágiával pedig egy tekergőző kígyó hologramját jelenítettem meg. Rosszat akartam csinálni, nevetni valaki kárán, hogy valamivel boldogabb legyek. Hirtelen eszembe jutott az emeleten lévő lány, ajkaimra csíntalan vigyor kúszott, az előttem tekergőző kígyót még nagyobbra varázsoltam, majd felküldtem az emeletre. Sietősen kúszott fel a lépcsőn, majd ahogy eltűnt a látóteremből összekapcsoltam a szemünket így azon keresztül figyelhettem hogyan csúszik be a szoba ajtaja alatt, siklik fel az ágyra ahol az alvó kis midgardi békésen szundított. A teste köré tekergőzött, majd lassan, másodpercről másodpercre egyre jobban szorítani kezdte. A vörös hajú nyöszörgött, le akarta tolni magáról az illuziómat, de nem sikerült neki. Álmosan pislogni kezdett, lenézett magára és abban a pillanatban akkorát sikított amibe a fülem is bele sajdult. Mérgesen fújtattam a konyhába, két kézzel egyre nagyobbra alakítottam a kígyót miközben a lány zokogott. Mosoly kúszott az ajkaimra. Most már sokkal jobb. A kígyó hirtelen a lány felé harapott, de mielőtt bekaphatta volna, kámforrá vált. Jóízűen kacagtam egyet, felkeltem és felvonultam a szobámba. A bosszú édesebb minden nyalánkságnál!

Luanna szemszöge:

Még mindig riadtan pislogtam a falra, könnyeim kezdtek az arcomra száradni. Mi a kénkőves mennykű volt ez?! Egy hologram? De... Olyan valódinak tűnt, éreztem a szorítását, a hideg bőrét. Megborzongtam, a takaró alá bújtam és magzatpózba húztam magam. A kérdések egy kettőre kezdték ellepni a fejem, de a csengő hangja mindent félbe szakított. Felültem, a fülemet hegyeztem, hogy halljak valamit, de csak indulatos lábdobogásokat tudtam bemérni. Vajon ki lehet az? Alig pár perc múlva választ kaptam a kérdésemre. A szőke adonisz rontott be, szinte aggódva az ajtón, amit a lendülettől - és, mert csak egy zsanér tartott már - leszakított. Értetlenül nézett a kezébe maradt ajtóra, majd egy laza mozdulattal vissza döntötte a helyére.

- Szép napot, Luanna. - köszöntött kedvesen. Megindult felém, de azzal a lendülettel én meg hátrálni kezdtem az ágyon. Rémület ült ki az arcomra, eszembe jutott Loki, aki visszarángatott a hajamnál fogva, aki felpofozott, betörte az orrom, de mégis... megmentette az életem. Thor észre vette, hogy félek tőle, feltartotta a kezeit nyugtatóan.

- Nem fogom bántani. Beszélni jöttem magával. - lépett egyel közelebb és most nem hátráltam, de megráztam a fejemet. Nem beszélni akartam hanem a kérdéseimre választ kapni. Ennyi az egész.

- Miért? Miért kell itt lennem? Mire kellek maguknak? A szüleim miatt? Az ő kezük van a dologban? Kik maguk? Miért öltözik ilyen furcsán? Az a Loki fickó miért vert meg mikor el akartam menni? Miért rángatott vissza? - zúdítottam rá a kérdéseimet. Újra folyni kezdtek a könnyeim, de makacsul letöröltem azokat. Thor megszeppenve figyelt, majd észbe kapott és megköszörülte a torkát.

- Szépen sorjában. Ahogy mondtam, Thor vagyok, Odin fia és Asgardból szár... - nem hagytam, hogy végig mondja.

- Mi az isten az az Asgard? Egy város? Európában? - vontam fel a szemöldökömet. Értetlenség csillant kék tekintetében.

- Nem... Asgard egy világ, egy a kozmosz 9 világa közül. - magyarázta meg, de még mindig hülyén néztem rá.

- Ja, biztos. Én meg Plutó vagyok. - sóhajtottam fáradtan - Komolyan kérdeztem.

Sértődötten fonta össze maga előtt a karjait aminek következtében az izmai sokkal jobban kirajzolódtak. Mennyi szteroidot használ?

- Majd később elmagyarázom. Folytatva amibe bele kezdtem, az öcsém, Loki, csak vigyázni fog magára, bár szerintem nincs tisztában eme szó jelentésével. - szorította ökölbe a kezét, majd leengedte azokat maga mellé. Összepréseltem az ajkaimat. Valóban nincs tisztában a szó jelentésével.

- Miért kellek ennyire maguknak? Nincs semmim! - tártam ki a karjaimat, hogy lássa eleve csak egy melegítőben és egy "Body Boy"-os pólóban ültem amit fogalmam sincs honnan szalajtottak. Helyeslően biccentett.

- A maga és testvérem érdekében ezt nem szabad elmondanom. Elég ha a fivérem tudja és maga meg elfogadja a helyzetet. Jobb itt bent lenni, mint az utcán, nem? - mosolyodott el óvatosan és ezzel sarokba is szorított. Óvatosan bólintottam, hisz igaza volt, de még is felidegesített vele, mert manipulálni próbált. 

- Maradok - adtam meg magam duzzogva amin Thor elvigyorodott.

- Loki megmutatta már önnek a házat és a ruháit? - érdeklődött. Megráztam a fejemet. A szobán és a konyhán kívül sehol máshol nem jártam. Talán nem is gond, egyel kevesebb baj, megvagyok én magamnak. Ha kapnék egy könyvet talán nem is panaszkodnék. Vagy kettőt. Jó, mit nyavajgok, ha ebben a házban van könyvtár és Loki ott hagyna, többet soha nem zavarnám. Thor öles léptekkel elém került.

- Gyere, megmutatom neked mi hol van. - mondta én pedig a kedves hangjára és megnyugtató mosolyára azonnal pattantam.

Aznap délután nem csak, hogy megtudtam, hogy mi hol van, de Thorral is jobban összebarátkoztam. Morgós uraságot egész nap nem láttam amiért fesztelenül eltudtam beszélgetni Thorral sőt még nevettünk is, mint a gyerekek mikor mesélt néhány baklövéséről és Lokival való gyermekkoráról. De, hogy most elnéztem őket, nem látom azt amiről Thor beszélt. Mi történhetett velük? Thor késő este ment el, megígérte, hogy két nap múlva újra benéz addig dolga van. Kissé elszomorodtam hisz a szőkével sokkal jobban eltudtam lenni, mint a testvérével. Hogy a fenébe származnak egy családból? Teljes ellentétek! 

- Kibámészkodtad magad? 

Összerezzentem a gúnyos, jéghideg hangra. A verandán álltam, Thor távolodó alakját néztem mikor meghallottam Lokit. Már kezdtem elfelejteni milyen szorongás fog el, ha a közelében vagyok. Nagyot nyeltem, becsuktam az ajtót, majd kikerültem és gyors léptekkel elsiettem mellette.

- Milyen édes. Fél a kis őzike. - gúnyolódott. 

Ösztönösen próbáltam minél kisebbre húzni magam amíg felbicegtem a lépcsőn, majd a szobámba igyekeztem. Olyan... kiállhatatlan!