I'm Here [BEFEJEZETT]

Negyvennegyedik

Nagyon szépen köszönöm azoknak akik megálltak és írtak pár szót! <3 Jelentem, tökéletesen jól vagyok és az ajándék rész itt olvashatóXDD <3

----------------------

Egy idő után lassan elváltunk egymástól, homlokát az enyémnek döntötte, halkan szuszogott. Kellemesen hideg lélegzetvételeit még mindig éreztem, egyszerűen alig hittem el, hogy én, aki inkább szócsatát nyer, most összeszedtem minden bátorságom és szó szerint lesmároltam egy istent. Úristen, én lesmároltam egy istent, esett le a dolog. Ijedten húzódtam el Lokitól aki értetlen tekintettel méregetett.

- Neked meg mi bajod? - kérdezte, fejét oldalra biccentette enyhén és úgy figyelt. Az alsó ajkamra haraptam, tényleg nagy orbitális hülyeség volt amire gondoltam.

- Nem fog az ég haragja lesúlytani amiért megcsókoltalak, ugye? Vagy nem leszek terhes, mivel isten vagy, és nagyhatalmú meg minden, szóval... megeshet? Vagy ti is szexeltek, mint mi? - kezdtem el az ujjaimat tördelni. Egy ideig pislogott rám, majd hirtelen kitört belőle a nevetés. 

- 1352 évem alatt, te vagy az egyetlen olyan midgardi akinél elgondolkodom, hogy férfi dolog van a lába között vagy női és most egy ilyen hülyeséget megkérdezel. - kacagott jóízűen. Felháborodottan fontam magam előtt össze a karjaimat. 

- Most komolyan elkezdtél kételkedni abban, hogy nő vagyok? Akkor minek csókoltál vissza? Esetleg meleg vagy? - fintorogtam - Az istenek lehetnek melege?

Egyből abba hagyta a nevetést és feldúltan nézett rám.

- Most hagyd abba. - figyelmeztetett, de nem érdekelt. Nehogy már elkezdjen fenyegetni, hisz papíron az én házam, még ha úszik is a vízben. 

- Nem nem. Most már járjon a szád. Oka van, hogy itt vagy, és én szeretném azt tudni. - morogtam, de hirtelen kopogás hangzott fel. Oldalra kaptam a fejemet, majd vissza, de Loki már nem volt ott. Morogva indultam meg az ajtó felé, az ott hagyott bőröndők érintetlenül pihentek. Legalább elpakolhatta volna, morogtam ahogy félre rúgtam azokat, bele is sajdult a lábam, majd kinyitottam az ajtót. Meglepődtem, ismerős vonásokat féltem felfedezni, de ahogy észre vettem a vendég is felismert.

- Thor! Atya ég, szia! - ugrottam nevetve a nyakába. Kacagva engedte el a Mjölnirt és visszaölelt.

- Luanna! Odinra, te hogy kerültél ide? Nem világot jársz? - tett le kuncogva. Vigyorogva megráztam a fejemet, olyan jó volt látni őt, rettentően hiányzott már. 

- Haza jötteeeeem. - nevettem el magamat, majd hirtelen megkomolyodtam -  És tudod kit találtam itt? 

Összevonta a szemöldökét és megrázta a fejét. Félre álltam, hogy betudjon jönni, a Mjölnirt hozta és felakasztotta a fogasra.

- Lokit? - találgatott, mire pittyegős hangot adtam ki magamból.

- Bing, bing, bing! Talált, mehetsz lottózni. - nevettem fel, miközben a nappaliba mentünk. Sóhajtva ültem le a kanapéra, Thor mellém huppant.

- Tudok róla, bár nem hittem, hogy ide fog jönni. Mondjuk esélyes volt. - jegyezte meg szerintem magának. Felkaptam a fejemet.

- Micsoda? Te komolyan tudtál róla? - fordultam felé izgatottan. Remélem rá tudom venni Thort, hogy úgy daloljon nekem, mint egy pletykás öregasszony. 

- Persze, hisz a testvérem. - ráncolta a homlokát. 

- Nem adoptáltátok? - vontam fel a szemöldököm. Legyintett.

- Ott van az már. - mosolyodott el halványan, de hamar lelohadt az arcáról. Ingatni kezdte a fejét, egyből tudtam, ha el is mondja amire kíváncsi vagyok, az nem lesz épp fenékig tejföl. 

- Luanna... csak azért mondom el mi történt Lokival, mert biztos vagyok benne amilyen makacs ő nem fog semmit sem elmondani. - mondta komolyan, mire aprót bólintottam, hogy felfogtam. Vajon mi lehet olyan rossz? Istenem, Thor! Sírba kergetsz!

- Rendben, csak mond el! Kérlek. Borzasztó kíváncsi vagyok. - ültem hozzá közelebb. Szomorúan összepréselte az ajkait, szinte hallottam ahogy kattognak a kerekek miközben gondolkodott, hogy hogyan is kezdjen neki. 

- Mikor elmentél, visszamentünk Asgardba, hogy döntsenek felette. Elnapolták, aznap pedig találkozott anyánkkal. Nem tudom miről beszéltek, de Loki nagyon mérges volt, az egyik szolgával elkezdett ordibálni, majd mikor az sírva fakadt, elégedetten, de mégis szomorúan ment el. Másnap elítélték és börtönbe zárták, de ő nem is beszélt! Hihetetlen volt, hogy semmi pimasz vagy sunyi megjegyzés nem hagyja el a száját. - hitetlenkedett. Én se hittem volna el, ha nem Thortól hallom aki mióta ismerem, nem hazudott nekem. Ha meg igen, az egyből látszott rajta. 

- Mégis miért? - érdeklődtem, de csendre intett. Engedelmesen befogtam a számat. 

- Negyed évig ott volt, de kitört a háború. Muszáj volt tőle segítséget kérjek, minden katonára szükség volt a palotából. Anyánkat elvesztettük, Loki halálosan megsérült. Elvitték, ellátták, de a sérülése miatt lázálmok kergették. Néhány éjjel ott voltam mellette, hol anyánk nevét hol a tiédet emlegette. - nézett mélyen a szemembe. A levegő a tüdőmbe maradt. El nem tudom mondani mennyire megdöbbentett Thor mondata. Az én nevemet? Boldogság költözött a szívembe, de aggódtam is Lokiért. Hisz azért csak majdnem meghalt én meg az utolsó fél évben arról álmodtam, hogy Loki szinte halottként van jelen az álmaimban. Megborzongtam picit, de figyelmesen vártam Thorra, hogy folytassa.

- Végülis jobban lett, de utána nagyon furcsán viselkedett. A szobájába zárkózott, mikor ellátogattam Janehez néha láttam. Egyszer követtem és akkor tudtam meg, hogy ide jár, sokszor szétveri a házat vagy épp egy füzetet olvas amibe te írtál. Sok mindent csinált, el se hiszed mennyi mindent. - ingatta a fejét - Egyszer észrevett és elkezdett velem kiabálni. Persze veszekedtünk, aminek az lett a vége, hogy kibökte, nem úgy akar meghalni, hogy egyedül van hanem legalább azzal akit egy kicsit is kedvel és őt is kedveli. Neked ezt sose mondaná el, túl nagy az egója ahhoz. - horkantott. Lesokkalt amit Thor mondott, először tényleg azt hittem az jön ki a végére, hogy csak színlel meg ilyenek. De úgy látszik egy kicsit jelentek vagy jelentettem valamit Lokinak.

- Azt mondta mikor lejött az emeletről, hogy várt rám. - makogtam, mint aki nem hiszi el. Sokszor tényleg attól féltem, hogy egy álomba vagyok és hamarosan felébredek ebből a gyönyörű álomból és az egész életem egy illúzió lesz.

- Tényleg várt rád. - biztosított Thor - Sokszor észre se vette, de mikor itt voltam akkor hallottam, hogy magába beszél. Utoljára maga alatt Sigyn halálakor volt. - csúszott ki a száján. Felkaptam a fejemet. Megdörzsöltem az arcomat, pislogtam, majd újra Thorra tekintettem.

- A francba már! - túrtam idegesen a hajamba - Egyszerre tudnék belé rúgni és agyon csókolgatni. -  sóhajtottam. 

- Ti aztán furcsa egy páros lennétek. - motyogta Thor mellettem, mire megjutalmaztam egy csúnya nézéssel, hogy tudja, ez nem segít.