I'm Here [BEFEJEZETT]

Harmincegyedik

Loki a háta mögé bújtatott, bár nem volt szükséges, s inkább én bújtattam volna el a vörös hajú nő elől.

- Mit akar Romanoff? - sziszegte Loki. Az említett csak elvigyorodott.

- Ó, én semmi különöset, csak megkértek, hogy nézzek rátok, de úgy látszik turbékoltok, mint a vad nyúlak. - szúrta oda mézes - mázas hangon. Loki izmai megfeszültek.

- Láthattad, most már mehetsz a dolgodra! - köpte a szavakat Loki, megfordult és tolni kezdett a szobám fele.

- Többet is, mint amennyit kellene! - kiáltott utánunk, de Loki csak forrongott. Kinyitotta az ajtót, benyomott rajta és becsapta maga után. A törölköző szélét markolásztam miközben az ideges Lokit figyeltem aki fel - alá kezdett járkálni.

- Lo... - akartam megszólítani.

- Ne! Csak most ne! Ne mondj semmit, nem akarlak bántani! - csattant rám. Összerezzentem, megmakacsoltam magam és oda léptem. Erősen rácsaptam a két kezem az arcára, hogy figyeljen rám. Megállt hirtelen, a pofon félére pedig felszisszent.

- Mi a...

- Ide figyelj! - szakítottam félbe összehúzott szemekkel - Fejezd be! Ez csak egy ember, Natasha Romanoff, de nem tud semmit se tenni! Nem tettél semmi rosszat, nem vétek se fürödni, se a pároddal lenni! Világos?! Nekem ne kezdj el faszságokat gyártani, mert beléd rúgok! - fenyegettem meg. Csak pislogott, tekintete tele volt csodálattal. Hirtelen magához rántott, a törölköző megadta magát és lecsúszott rólam, de alig vettem észre, mert Loki olyan szenvedélyesen csókolt meg, hogy nem bírtam másra koncentrálni. Hirtelen felkapott a derekára, kezeit a fenekem alá vezette és lágyan simogatni kezdte.

- Annyira imádlak ilyenkor. - duruzsolta a csókba - Olyan szenvedélyes tűz ég a szemedben, hogy alig tudom vissza fogni magam, hogy le ne teperjelek. - harapta meg az alsó ajkam, ami belőlem egy egy apró nyögést csalt ki. Elpirultam a szavaitól.

- Loki... Nincs rajtam semmi. - motyogtam, mire lenézett, de ijedten fogtam be a szemeit.

- Loki! - csattantam fel. Édesen kacagott, majd letett.

- Öltözz fel. Különben így maradsz. - tolta el a kezemet a szeméről és megkönnyebbültem amikor láttam, hogy csukva van a szemhéja. Gyorsan magamra kaptam egy bugyit és pólót, majd visszafordultam. Rajta meglepő módon ott virított az alsója. Tuti nem ment át, azt hallottam volna, meg én is nagyon gyors voltam. Majd eszembe jutott, hogy tud varázsolni, amire megforgattam a szememet. Mázlista.

- Kész vagy már Lu? - kérdezte türelmetlenül. Elkuncogtam magam és oda léptem.

- Nem. Meztelen vagyok. - karoltam át a nyakát.

- Legszebb álmom. - cukkolt, majd lehajolt és újra megcsókolt.

Miután rendesen felfedeztük egymás száját, a takaró alá bújtam, azt hittem Loki átmegy, de meglepő módon követte a példámat és mellém feküdt. Furcsán néztem rá. Egy idő után feltűnhetett neki, hogy bámulom, felém fordult, szemöldökét felvonta.

- Mi az? - kérdezte, de csak megráztam a fejem. Ez nem nagy gond Lu, csak egymással alszotok, az nem olyan, mint ha lefeküdnétek. Meg amúgyis, nem az idő hanem a bizalom dönti el ezt, szerintem.

- Semmi, csak azt hittem át mész. - bújtam hozzá. Kze a derekamra csúszott, cirógatni kezdte a póló alatt a derekamat. Lustán elmosolyodtam, tetszett amit csinál.

- Ugyan, nincs kedvem még egy éjszakát a hideg paplan alatt tölteni. - horkantott lemondóan. Felnéztem rá, felmerült bennem egy kérdés az arcát kémlelve.

- Miért rázott meg Thor és jelentette ki, hogy komolyan kedvellek téged? - kérdeztem csendesen. Frusztráltan felsóhajtott, a plafonra tekintett, mint ha az megmondaná a választ neki vagy kimentené alóla.

- A Tesseracttal bárkit írányítani tudtam. A Bosszúállókból is Clint Bartont és Thor azt hitte, rajtad is alkalmaztam. Bár nem értem, hogy gondolta ezt, hisz nincs is nálam! - morogta feldúltan. Csittítóan megpusziltam az arcát, majd puha ajkait. Féloldalasan elmosolyodott.

- Végülis úgymond varázslat alatt vagyok. Megbűvőlted az érzéseim, a tudtod nélkül. - incselkedtem vele, de komor tekintetett kaptam a kis poénomért.

- Aludj, Lu. - puszilt homlokon, majd elengedett és hátat fordított nekem. Marcangolni kezdett a bűntudat. Az alsó ajkamra haraptam, majd átmásztam rajta, hogy vele szembe legyek. Nem mutatott reakciót, csak nézett rám szomorú és megtört szemekkel. Összefacsarodott a szívem. Talán igaz az a mondás, hogy mindenki éjszaka mutatja meg az igazi arcát.

- Ne haragudj. - bújtam hozzá és puszilgatni kezdtem az állát. Magához szorított, éreztem szíve minden egyes dobbanását és boldogsággal töltött el, hogy hevesen ver az érintésemre.

- Nem... nem haragszom. Csak hiányzik... - akadt el. Nem fejezte be, de sejtettem, hogy mire akar kilyukadni. Vagy arra, hogy Asgard hiányzik neki, vagy arra, hogy az édesanyja hiányzik neki.

- Mindegy. - ingatta a fejét. Összepréseltem az ajkaimat, úgy gondoltam jobb most hagyni ezt a témát.

- Azt azért elmondod, hogy miért akadtál ki annyira mikor felemlegettem a mitológiát? - kérdeztem lágyan. A teste megfeszült, mérgesen morgott egyet.

- Nem. Minek akarod tudni? - ripakodott rám amitől megijedtem és elakartam húzodni, de azonnal visszahúzott és szorosabban ölelt.

- Ne haragudj. - csókolt meg óvatosan - csak furcsa ez nekem. Ne haragudj.

Bólintottam, majd érdeklődve pillantottam rá. A Hold sápadt fénye az arcára vetült, mély gyász és szomorúság csillogott jádezöld iríszeiben.

- Akit emlegettél... feleséget.. ő voltaképp 500 éve volt a barátnőm. - mondta nagy nehezen. Megakartam neki mondani, hogy ha nem akarja akkor nem muszáj, de még se tettem. Őnző voltam, hallani akartam ki volt az a lány.

- Meghalt. - bökte ki csendesen - Meghalt mikor együtt harcoltunk egy háborúban. Megvédett, de ... ezzel a saját életét adta. Oh Lu... - szorított magához, arcát a nyakamba fúrta. A fejét kezdtem el cirógatni, próbáltam neki támaszt nyújtani. Kezdtem megbánni, hogy felvetettem a témát.

- Mikor a szemeibe néztem... - hallottam egy apró szipogást. Könny szökött a szemeimbe, borzasztó volt így hallani Lokit -  mikor a szemeibe néztem olyan sok szeretet volt benne. Nem érdemeltem meg. Lu, nem érdemlem meg, hogy szeressenek.

A szívem szakadt meg érte, a teste rázkodott, olyan kétségbeesetten ölelt, mint ha én lennék az aki vigaszt adhat neki.

- Ez nem igaz, Loki. - simogattam a hátát - Megérdemled a szeretetet, jobban, mint bárki más. Nem mindenki tökéletes, mindenki követ el hibákat, de mégis vannak akik szeretik őket. Mint én téged. - pusziltam a hajába. Egy ideig nem szólt, a teste rázkodása is abba maradt. Azt hittem elaludt, mikor a hosszas csend után hirtelen megszólalt:

- Mond ki. - kérte csendesen, lehelete csiklandozta a nyakamat. Megborzongtam.

- Mit? - kérdeztem vissza. Elhúzta a fejét, a szemeimbe nézett. Tekintete könnyes volt, óvatosan nyúltam az arcához és letöröltem az elmaszatolt könnycseppeket.

- Hogy szeretsz. Mond ki. - kérte újra. Egy pillanatig haboztam. Alig két napja járunk, nem akarom elsietni, de amit érzek... Amit érzek Loki iránt az tényleg az, hogy elrabolta a szívemet. Őt szeretem.

- Szeretlek. - perdült le a szó a nyelvemről. Ajkait az enyémekre nyomta, lágyan csókolt meg.

- Én is szeretlek, Luannám.