I'm Here [BEFEJEZETT]

Negyvenegyedik - 'Luanna jegyzetei' #4

"Végre haza megyek! Úristen, alig hiszem el, hogy félév utazgatás után haza térek New Yorkba. Pepper azt mondta, hogy kiküld elém egy kocsit és elvisz az új házamhoz. Ezt persze egyből visszautasítottam, megkértem, hogy inkább ahhoz a házhoz vigyen ahol Lokival éltem, persze ha nem adták el. És nem adták el, basszus olyan boldog vagyok! Na de mesélek egy kicsit, hisz 7 országot végig járni nem kispályás dolog. 

Magyarország elképesztő hely, csodálatos a táj, az emberek, a főztjük pedig utánozhatatlan! A nyelvük, igaz, rettentő furcsa, de szerencsére tanulják az angol így a család akihez kerültem az anyanyelvemen tudott fogadni Budapesten. Próbáltak a magyar nyelvre tanítani, de csak nevetni tudtunk a kiejtésemen. Volt egy lányuk, Alice, amit ők Alíznak ejtenek. Különös név, hasonló, de magyar nyelven kiejteni elég furcsa. Igazam volt, jó pár oldal betelt a főztjüktől, volt ott káposzta, nokedli, paprikás krumpli, lebbencs leves, gulyásos, pörkölt és még ezerféle ínyencség.. Egyszerűen fantasztikusak, el sem hiszem, hogy miért nézi le őket a többi ország, az oké, hogy fejlődésileg visszamaradott ország, de attól függetlenül amit összehoznak a top listán elsők lennének.

Magyarország után a szomszédos Ausztráliába vettem az irányt, ahol is Ebnit kis falujába térhettem be. Szerény kis falu, nem igazán járnak erre turisták, az emberek mezőgazdaságból élnek. Az egyik vendéglátóba kaptam helyet és minden nap kimentem egy családhoz, hogy többet tudjak  meg a termesztésről. Érdekes volt, nagyon sok mindent jegyzeteltem, de a hónap olyan gyorsan letelt, hogy alig vettem észre. 

Görögország következett azon belül is Molyvosba, közismertebb nevén Míthimna Leszbosz szigetének egy falva. Rengeteg ember járt arra, mondjuk nem is csoda, nagyon kedvesek voltak az ott lakók, pazar az étel  és a kilátás se utolsó. Nagy kérlelésekre megtanítottak az ouzo készítésére ami állításuk szerint Görögország specialitása. 

Görögországból Németországba vezetett az utam, itt nagyon sokat nem voltam, csak két hetet, sok finomságuk nem volt szomorúságomra amit ne ismertem volna. 

Hollandia viszont teljesen lázba hozott, jártam a Tulipánok földjén ami tényleg olyan csodálatos, mint ahogy rebestgetik, viszont csak egy napot voltam ott, utána rögtön be is tértem Urk falujába ahol meglepő módon nagyon kevés volt a népesség, pedig még Amerikába is eljutott annak a híre, hogy Hollandiába majdnem 17 millióan laknak. Urk igazán visszafogott hely volt, de az ételeik mind - mind friss összetevökből készültek ami ellensúlyozta a város lakosságát. Itt is ingyen munkát vállaltam, rengeteg emberrel összebarátkoztam és esténként néha elvittek sütögetni magukhoz. Közvetlenek voltak ami meglepő módon nem is, hogy megrémisztett volna, hanem jól esett. Talán itt volt az a pillanat, hogy a faluban való tartozkodásom alatt nagyon kevésszer jutott eszembe Loki. Mindig lefoglalt valami, sose hagyták, hogy egyedül legyek és estére hulla fáradtan estem be az ágyba. 

De ennek a csodának is vége szakadt, másfél hónap után Horvátországba vándoroltam, pontosabban Baska üdülőhelyére. A híres Blue Barba tettem egy jelentkezést és örömmel alkalmaztak miután elolvasták az önéletrajzomat. Khm, khm, Pepper való beszélgetés most igazán jól jött, az ő segítsége nélkül nem sikerülhetett volna. A hónap végén szomorúan fogadták, hogy el kell mennem, de biztosítottam a kollégákat, hogy neten úgyis tartjuk még a kapcsolatot és ha kedvük szottyan átjöhetnek Amerikába egy kis kiruccanásra. 

Az utolsó állomás következett ahonnan két napja távoztam, tele friss élményekkel és képekkel. Írország csodálatos, az egyik kisvárosban kaptam szállást ahol megismerhettem Guinnesses marhahúst, ami ha hiszi valaki, ha nem két hétig készül. Egy másik étel, ami a magyarokra emlékeztetett, az a Irish stew, vagyis ír ragu. Nagyon kényes étel, de amikor kész van, az ember csak azt enné egész álló nap. Hiába tetszett annyira ott lenni, csak két hétig maradtam. Honvágyam volt, szerettem volna egy kicsit teljesen lepihenni, rendezni az érzéseim és a gondolataim, mert hiába sikerült egy iciripicirit elfelejtenem Lokit,  még mindig úgy éreztem, hogy a bőröm alá férkőzött és nem hagy nyugodni. Az álmok kísértettek, minden egyes éjszaka ott volt, láttam a szemeit ahogy fáradtan és nyúzottan kémlelik a távolt, az arcát amit a piszok és vér sűrűn lepedt be. Vékony, rózsaszín ajkai egy szót formáltak, de sose értettem mégis mit szeretne mondani."

Luanna fáradtan és kissé szomorúan csúsztatta a táskájába a betelt füzetet, egy pillanatra lehunyta a szemeit, hogy összeszedje magát. Úgy érezte az élete révbe ért, 22 évesen eleget látott és már csak pihenni szeretne, élvezni azt, hogy egy - két napig semmit, de tényleg semmit nem fog csinálni. Elég furcsa volt, hogy ilyeneken gondolkodik, ebben a pillanatban pedig sokkal inkább 70 évesnek érezte magát, mint 22-nek.

- Hölgyem, minden rendben? - kérdezte a vezető ülésen lévő férfi. Kissé kövérke volt, az arca babapofi stílusú, ajkain kedves mosoly ült. A lány olyan 28 körülinak tudta volna besaccolni.

- Nem, semmi, csak fáradt vagyok. - mondta, megnyugtatva az aggodó férfit, aki bólintott. Pár perc múlva ismerős környék tűnt fel Luanna szemei előtt, szíve nagyot dobbant, egyszerre fázott és volt nagyon melege. Ahogy leparkoltak a ház előtt, Luannat egy pillanatra elöntötték az itt töltött emlékek. Mikor elsőnek elszökött, a Lokival való bevásárlás, ahogy megmentette szinte az életét, a vásár. Hatalmas erő kellett, hogy ezeket az emlékeket mélyen elnyomja magában. Kinyitotta a kocsi ajtót, a férfi segített neki kipakolni a három bőröndőt. Felajánlotta, hogy beviszi, de Luanna nem igazán szerette volna. Egyedül akart lenni, a fiatal férfinak is megköszönte, aki átadta neki a ház kulcsát, majd Luanna elindult a nehéz bőröndőkkel befelé. Még hallotta ahogy a kocsi elhajt, miközben a kulccsal kinyitotta a bejárati ajtót. Ahogy belépett meglepő látvány fogadta. A vázák összetörten hevertek a padlón, néhány festmény ami valami nagyon vörös színben pompázott, cafatokban lógtak egy - egy szegen. Nem értette, hogy mégis mi a nyavaja történt itt, hisz Pepper azt mondta tegnap volt itt egy takarító aki rendbe szedte a házat. Tompa koppanások hallatszottak az emelet felől. Elfogta a félelem. Mi van ha egy betőrö van itt? A francba, nekem végem! Halkan bezárta maga mögött a bejárati ajtót, a konyhába sietett csendes léptekkel, nem szeretett volna feltűnést kelteni, bár ha valaki még volt itt akkor tuti észrevette, hogy megérkezett. A konyhában minden házartási kellék a földön hevert, állt a víz is a csap miatt amit úgy hagytak. Elzárta gyorsan, felkapott egy húsvágó kést és azzal a kezében indult meg kifelé. Lépéseket hallott, mint akinek nagyon nehezére esik mozogni. Szíve őrült tempóban vert, keze, amiben a kést tartotta úgy remegett, mint a kocsonya. 

- Hahó! Ki van itt?! - kiáltott Lu félve. A lépcső tetején egy alak bukkant fel, testtartása görnyedt volt, de Luanna mégis felismerte. A kezéből kiesett a kés, a szája elé kapta a kezét a fenti alak pedig azzal a lendülettel gurult le az egy méter magas lépcsősorrol. Lu azonnal oda sietett, letérdelt mellé és aggódva húzta az ölébe.

- Loki! Loki, a francba, jól vagy? - csapkodta finoman a férfi sápadt arcát.