I'm Here [BEFEJEZETT]

Harminckilencedik - 'Luanna jegyzetei' #2

"Franciaország csodálatos! Eguisheim városában kaptam szállást, itt már sokkal jobban boldogultam a családdal akikhez kerültem. Borászattal foglalkoztak leginkább, de a háziasszony valami istenien főzött! Imádtam ott lenni, rengeteg recepttel gazdagodtam, na meg borral amit ajándékba kaptam tőlük. Egy két üveggel kaptam, mivel haza felé majd nem hiszem, hogy engedni fogják a szállítását a repülön, na meg messze van az még lehet addigra megiszom. A bakancslistámon 12 ország van amit Európában be szeretnék járni, amiből kettő már pipa. Na de térjünk vissza Eguisheim városára. Még leírni is nehéz, na még kiejteni! Ahogy mondtam, könnyebben ment itt az angol, mivel a folytonos turistáktól hemzsegő kis negyed megtanult angolul így a család is tudott. Hárman voltak, de több emberrel felért a hangjuk. Az anyuka, Louise volt, a vezetéknevükre már nem is emlékszem olyan furcsa volt. A férje Hugo, a fiúk pedig Maximo akinek a barátnőjével is sikerült összeismerkednem. Elég erősen érződött az angol beszédükön a francia akcentus, de ez valamiért nagyon aranyossá tette őket. Azt mondták már értesítette őket egy nő Amerikából, hogy jönni fogok, de nem gondolták volna, hogy ilyen kedves leszek, mert a tévhitjeik szerint az amerikaiak elég beképzeltek. Biztosítottam őket, hogy a legtöbbjük ilyen, de sok kivétel is akad és az se igaz, hogy folyton eszünk, csak szeretjük kényesztetni a hasunkat. Erre persze felkacagtak ami engem is mosolygásra késztetett. Érdeklődtek, hogy mégis miért utaztam át a tengeren túlra, persze könnyedén válaszoltam, hogy azért, hogy tanulhassak főzni. A szüleimről kérdeztek, hogy bele egyeztek - e, de szomorúan közöltem velük, hogy a szüleimnek mindegy hol vagyok. Gondolom látták rajtam, hogy kényes téma így nem firtatták tovább. Nem kaptam igazán fényűző helyet, az istállóban aludtam fent a szénák között, de nem bántam, sokkal jobban éreztem magam az állatok társaságában. Az egésznek olyan túrázó, vagy nem is tudom, inkább zarándokló hangulata volt. Semmi pénzért nem mentem volna be aludni a házba, csak nappal tartózkodtam ott. A közelben volt egy kisebb tó, ahol halakat fogtak. Utáltam a halat, de Louise olyan istenire csinálta, hogy megszerettem. Omlós volt, enyhén fűszerezett, de mégis volt egyfajta különleges íze. Akaratlanul is eszembe jutott, hogy vajon Lokinak ízlene? De aztán elszomorodtam, hisz Lokit többé nem látom. Két hónap telt el, két hónapja vagyok távol, de a szívemet még mindig ő bitorolja. Egy részem nem akarja elfelejteni, emlékezni akar rá és még mindig reménykedik, hogy visszajön. De a másik felem már letett erről a reményről. Elfogom én felejteni valaha?"

A vonat hangos füttyel jelezte, hogy megérkezett az állomásra. Luanna gyorsan elpakolt, felkapta a bőröndjét és sietett is le a szerelvényről. Közeledett a nyár, bár ez kevésbé érződött. Luanna a szemére tolta a napszemüveget a nap vakító fénye miatt. Gyors léptekkel haladt a váróterem felé, egy óra múlva indult csak Spanyolországba a járat, addig úgy gondolta elnyal egy fagyit. Szerencséjére talált is nem messze az állomástól egy árust akitől két gombóccal azonnal is kért. Egy zöldalmásat és erdei gyümölcsöset. A zöld Lokira emlékeztette, míg a halvány rózsaszínben tündöklő alsó gombóc pedig saját magára. De ha nagyon rosszra gondolt akkor arra ami a férfi lába között helyezkedik el és álmában olyan nagy gyönyört okozott neki. Elpirult erre a gondolatra.

- Ez a fagyi is hamarabb volt együtt vele, mint én. - kuncogott derűsen, majd visszament a váróba és ott elfagyasztotta a maradék fagyit.