Légy az enyém...

Üzenetek

Mikor a suliba mentem sokan néztek rám. Fogalmam sincs, hogy miért. Mivel ebben a suliba nincsenek barátaim nem is tudom meg, hogy mi volt max csak este a srácoktól. A szekrényemhez mentem és előszedtem a cuccomat. Hétfő van és nagyon szuper ez a nap. Fárasztó, mint a rossz baj. Dupla irodalom, dupla matek, kémia, fizika és egy rajz. A teremben még alig voltak, mert még messze volt csengetésig. Elővettem a könyvemet. Mivel a hétvégékre a Trónok harcát tervezem, így hét közben mást olvasom. A kis hercegre került a sor. Az az egyik kedvencem. Igaz sok kedvencem van, de ezt igazán szeretem. Persze sok beszólást kapok érte, hogy gyerekes meg ilyenek, de nem érdekel. Kívülről tudom az egészet. De mindig elolvasom. A könyvben szereplő pilóta nem bírja felfogni, hogy képes magát megölni a kis herceg, hogy újra találkozzon a rózsájával. Annyiszor elolvastam már, hogy rájöttem. Nem azért, hal meg mert nem bír a rózsája nélkül élni, hanem mert így jut vissza a bolygójára a rózsájához. 

Tetszik a könyv elején az ajánlás. Az író írt a felnőtteknek egy könyvet, hogy megtaníthassa arra őket, milyenek is vagyunk. Iszákosak, nagyképűek, pénzt hajhászóak, dolgozó emberek, akik megfeledkeznek, hogy van egy rózsájuk, akit gondozni és szeretni kell. Igen. Mi ilyenek vagyunk. (Szóval ajánlom ezt a könyvet mindenkinek.)

Miközben olvastam sokan meglökték a padom, ahogy elmentek mellettem. Már fel sem vettem az ilyeneket.

Az első sms 2. magyar óra közben jött meg.

Jake: Bocs, hogy reggel nem keltettelek fel. Csak nem volt szívem hozzá.

Döbbenten olvastam el a sorokat teljesen megfeledkezve, hogy óra van.

Ella: Nem baj. Gondoltam, hogy hamar le kellett lépned. Neked is iskola van. És nincs órád véletlenül?

Jake: Pont úgy ahogy neked is. :D

Ella: Tudom. 

Ezek után egész nap beszélgettünk. Óra közben sms, szünetbe bejött hozzám és segített a cuccaimat vinni. Nem azt mondom, hogy nem volt aranyos, de az egyik sms-e után kiakadtam. Mikor ott volt a terem előtt azonnal neki támadtam.

-Mi az hogy gyerekes? Te is ezen a véleménye vagy, mint a többiek. Egyátalán elolvastad ezt a könyvet? Mert ha nem, nincs jogod véleményt mondanod róla. Olvasd el és megtudod miről is beszéltem neked.-mondtam neki, miközben sétáltunk.

-Oké na. De ez egy másodikos kötelező olvasmány. Nem értem te mit eszel rajta. 

-Először is nagy hiba, hogy ezt a könyvet egy olyan korosztállyal olvastatják el, akik még semmit nem értenek ebből. Nem is értem. Az ajánlásban az író is leírja, hogy ez nem gyerekeknek való könyv.-néztem rá. Ő csak mosolygott.

-Ma én viszlek haza. Brian bevállalta majdnem az egész hetet. Tudod, nincs Detti leköti magát valamivel. 

-Oké. Mivel gondolom maradsz vacsira nem lenne nagy dolog, ha megkérnélek vigyél el hozzá, hogy kaját is tudjak neki vinni. Múltkor is úgy ment el, hogy nem vitt magával semmit és este úgy jött haza, mint egy pukkancs. 

-Persze elviszlek. Mit fogunk enni ma?-kérdezte tőlem. Mivel én fogok főzni tudnom kéne. De sajnos nem tudtam.

-Fogalmam sincs. A hétvégén Brian csak piát vett. Semmi sincs otthon.-vontam meg a vállam. Majd kitalálok valamit.

-Remek. Én úgy is be akarok ugrani a nagy áruházba. Kell pár dolog. Akkor be is tudsz vásárolni.- mondta. Majd a hajába túrt, mert a szemébe hullott. Csak egy fehér póló volt rajta, így a mozdulat során az összes izma megfeszült és látható lett a felkarján a tetkó. A jobb karján rovásírással valami oda van tetoválva. Még sosem kérdeztem rá mit is jelent. Az már más tészta, hogy hova varratott még. Van a hátán még egy. Az már más írás volt. Nem tudom milyen lehetett, de eszméletlenül jól nézett ki. Ő nézett ki jól.