Légy az enyém...

Ászok ásza

Jake elvitt enni. Ő azt mondta ez ilyen vacsoraféle, de nekem inkább egy reggeli ebéd volt. Ahogy ettünk és beszélgettünk rájövök, hogy mennyire ismerem őt és, hogy ő is engem. Közben a parkolóban történtekre gondolok. Mennyire közel is voltam ahhoz, hogy megcsókoljam.Isten látja lelkemet, nagyon is vágytam rá. 

-Hahó. Itt vagy?-nézett rám Jake. Ránéztem és próbáltam elfelejteni azt, ahogyan a keze a hátamat simogatta..... Megráztam a fejem.

-Itt vagyok, nyugi. Csak egy kicsit elbambultam.-mosolyogtam rá. Ő csak bólintott és várt.

-Akkor felelsz a kérdésemre..?-kérdezte egy sejtelmes mosollyal az arcán.

-Öööö. Mi is volt a kérdés..?-kérdeztem vissza ártatlan arcot vágva.

-A te kedvedért újra felteszem. Milyen kocsit veszel, ha meglesz a kocsid?

-Ami azt illeti már megvan csak egy műhelyben pihen. Egy '67-es Ford Mustáng.-feleltem vigyorogva.- Egy roncstelepen találtam és egyből beleszerettem. Nincs rossz állapotban, a külső váza ép, csak egy kis festés meg miegymás kell, de a belseje teljesen ramaty. Azt egy az egyben felújítom. A motorból is csak olyan apróságok hiányoznak, mint a gyertya a hűtővíz tartálya pedig kilyukadt és cserélni kell. Szóval sok dolgom lesz vele..

-Csak a legfontosabb dolgok hiányoznak végül is.-gúnyolt ki-Te akarod felújítani?

-Hahaha.Hát a belsejét és a festést én csinálom, de a motort nyilván Benék csinálják meg.-felhúzta a szemöldökét.

-Ami Bennél áll Mustang az a tiéd?-büszkén bólintottam.

-Annyi pénzt halmoztam fel, hogy simán fel tudom újítani.

-És mennyi az az összeg?-nézett rám gyanakvóan.

-Hát most eddig 25000$-nál járunk.

-És mennyi volt a kocsi?!-fakadt ki magából.

-500$-ért megvettem. A telepen nem nagyon akartak vele mit kezdeni, úgy is bezúzták volna. Mikor mondtam, hogy elvinném felajánlottam a pénzt és hát.. azt mondták pénz nélkül is odaadják, de odaadtam.-húztam össze a vállam. Tény, hogy ha "segíteni" kell valakin akkor adakozó vagyok. Jake csak mosolyogva figyelt.

-Még mindig meg tudsz lepni. Ennyi év után is...-nézett mélyen a szemembe. Lenéztem a telefonomra és láttam, hogy idő van.

-Mennünk kell.

-Rendben. Menjünk.-fizetett és már úton is voltunk.

-Meddig vagy ott.-mutatott az épület felé. A parkolóban álltunk és a dobozokat vette ki éppen.

-Hát változó, attól függ mit kell bent csinálni. 40 gyerkőc van és 10 gondozó. Esténként van az etetés és a picikkel nagyon nehéz. Szóval lehet olyan fél 7 felé végzek.-vontam meg a vállam.

-Akkor maradok.-bólintott, mintha elkönyvelte volna magában, hogy ez így oké.

-Tessék? Itt maradni? Még sosem voltatok itt. Mit akarsz te itt csinálni?_kérdezgettem. Meg voltam döbbenve. Ő akar bent segíteni? 

-Miért vagy ennyire megdöbbenve ezen?-nézett rám bosszúsan. Nincs mentségem.

-Mert sosem maradtál itt. Volt már olyan, hogy elhoztál, de utána rögtön el is mentél. Nem értem, hogy most mi változott...-sétáltunk befelé az udvaron és Jake lecsukta a kocsit. Atya világ. Ez komolyan beszél.

-Az régen volt. Most meg most van. Nem kell ezt úgy felszívni.

-Nem szívom fel..

-Dehogynem.-nevetett fel és lazán átölelte a derekam.