Légy az enyém...

Vallomások

-Nemrég vettem észre. Hogyhogy nem tudtam róla?-simogatta a tetkómat Jake. Vállat vontam.

-Direkt úgy csináltattam, hogy csak én tudjak róla. És aki majd leveszi a bugyimat.- alatta feküdtem. Félig beborított a testével, de most a tetoválásomat nézte. Olyan reggel 8 körül lehet. Majdnem az egész éjszaka fent voltunk. Kisebb nagyobb megszakításokkal. 

-Férfi csinált?-kérdezte hirtelen.

-Igen, de marha gyengéd volt.-húztam az agyát.

-Nem viccelek Ella.

-Én sem.-nevettem fel. A tetkómat nézte, az ujja lassan körülírta a szavakat.

-Mit jelent?

-Ajánlok egy alkut. Elmondom, ha te is. -azonnal rábólintott.

-Legyen.

-Ad Astra. Nincsen konkrét fordítás rá, de azt jelenti, hogy a csillagokig. 

-Miért pont ez?-simogatta tovább és felnézett rám. Zavaromban vállat vontam.

-Mondanám, hogy odáig akarok felmásznia ranglétrán, de hazudnék. Azért akartam ezt, mert remélem, hogy egyszer majd ott lehetek. A csillagoknál. Oda akarok jutni. Lényegében ez azt jelképezi nekem, hogy amikor apa bántott minket, mindig kinéztem az ablakon. A csillagokat kerestem, de mivel a várost eléggé ellepte a szmog, így nem nagyon lehet azokat látni. Tudtam, hogy ott vannak, még ha nem is látom őket. Úgy voltam vele akkoriban, hogy a csillagok számomra elérhetetlen dolgok. De tudtam, hogy ott vannak és majd egyszer elérem őket. Azok tartották bennem az erőt. A reményt. Szóval, mikor apa elment megfogadtam, hogy tényleg el is fogom érni őket.-fejeztem be a monológom. Az ágynemű szélét csavargattam és nem néztem Jakere. Túlságosan is zavarban voltam. Ő megoldotta a problémám. 

-Te vagy a legcsodálatosabb ember. Az okos és szép nő gyilkos kombináció. Te mind a kettőt magadban hordozod. Nagyon vigyáznom kell veled, mert a végén még kirúgsz a buta seggem miatt.-nevetett és a számra tapasztotta a száját. Egy ideig hagytam magam aztán elhúzódtam.

-Rád mi van írva?-kérdeztem. A karján és a hátán is van valami, csak éppen fogalmam sincs mi lehet az. Elpirult és oldalra fordította a fejét.-Oké, ha elpirulsz az valami imádni való. Kíváncsivá tettél.-nagyot sóhajtott és a karját mutatta először.

-Ez egy évszám. Év, hónap, nap.-még jobban elpirult.-A születésnapod dátuma.-a lélegzetem is elakadt. Az a tetoválás már vagy 3 éve a karján van. Te jó ég! Tényleg szeretett engem, már régebben is. Láthatta rajtam mennyire meglepődtem, mert magyarázkodni kezdett.- Akkoriban nagyon magam alatt voltam és csak te tartottad bennem a lelket. Nap mint nap átjöttem, csak hogy láthassalak és tudjam jól vagy-e. Akkor nagyon sokat aludtam itt. Mert veled akartam lenni. De nem is tudom.. Valamiért vártam és..-egy csókkal hallgattattam el. 

-Mi a másik?-kérdeztem, de a számat nem vettem le az övéről. 

-"Minden érzelem pont annyit ér, amennyi áldozatot képesek vagyunk hozni érte."-az ajkunk újra találkozott. Itt volt a legtökéletesebb ember az orrom előtt, de nem volt bátorságom a magaménak tudni.-Amikor legelőször azt mondtad, hogy szeretsz, azt hittem álmodom. Nem bírtam felfogni, hogy miért szerethetsz engem. Pont engem.-vont magához.

-Jake. Én mindig is szerettelek. Nem a külsőd miatt.A szépség szerzi meg a figyelmet, de a személyiség a szívet. Azért téged szeretlek, mert te te vagy. Mást nem is lennék képes szeretni.-leheltem. Belemosolygott a számba. 

-Én is szeretlek Elemara.

Már éppen kezdtünk volna megint egymásba veszni, mikor a mobilom elkezdett csörögni. Remek mondhatom.