Légy az enyém...

Csak nektek Olvasóim!!

KÜLÖNRÉSZ  

 -----Jake-----

Az imént történtek fényében sem akarta magát pihenőbe rakni a farkam. Istenem! Ez a nő tényleg meg fog ölni egyszer engem. Annyira nagyon akartam őt. Annyira, hogy még most is, hogy Erik bezavart még mindig az ölembe tartom őt. Ránézek és gyorsan lopok egy csókot tőle, mert egyszerűen nem tudok betelni vele. Ott virít a nyakán az a csinos kis folt. Már magától az emléktől érzem, hogy megint kemény leszek. A szeretett nőm a vállamra hajtja a fejét és a válla rázkódni kezd. Azt hitem, hogy sír, de mikor felemelte a fejét hangosan felnevetett. Kérdőn összehúztam a szemem, erre még jobban nevet. Imádtam a nevetését. A rabja lettem, minden nevetésének, mosolyának, minden egyes csókjának. A legszebb nő volt, akit valaha is láttam. Csak ő létezett mindig is a számomra. Ha vele voltam, minden szarságot elfelejtettem. Minden a háttérbe szorult.

Az előbb olyan szintem elvesztettem a fejem, hogy kicsit szégyenlem is, de úgy veszem észre, hogy az én Ellámat nem nagyon zavarja. Ilyen erotikus élményben még sosem volt részem. Komolyan. Rengeteg lánnyal voltam már, de azok fel sem érnek Ellához képest. Tőlük csak egy-egy gyors numerát kaptam és kész. Elemara viszont addig húzza az embert, míg az szinte csak az érintésétől képes lenne eldurrani a gatyájában. A legszebb test, a legszebb nő, a legszebb szív. Minden fiú álma egy helyen. Azt hiszi, hogy nem érdekel engem, de a fene egye meg! Igen is érdekel. Mindig is érdekelt, de amiatt, aki vagyok nem lehetek vele. De mivel egy önző dög vagyok nem engedem el. Lehet ujjam mutogatni, de leszarom. 

-Istenem!-nevetett még mindig.

-Te most min szórakozol ilyen jól?-böktem az oldalába mire ugrott egyet az ölembe.

-Ohh Jake! Hát ez elképesztő. Hány emberrel fordul elő, hogy egy komoly helyzet közben egy Erik féle pasi megzavarjon? Komolyan? Mennyi az esély rá?- nem is tudja, hogy mennyi. Az üzenet, amit kaptam lényegében egy fenyegetés volt, hogy látnak engem, minket. Azonnal el kellett onnan vinnem a nőmet, hogy megvédjem. Vele senki nem babrálhat ki büntetlenül. Erik volt, az aki figyelmeztetett most, hogy látnak. Ő is velük van. De nem mondhatom el ez Ellának.

-Nem sok.-válaszoltam neki és mivel olyan jól szórakozott a dolgon ideje volt, hogy magához térítsem. A fenekébe markolva közelebb húztam magamhoz, mert egyszerűen imádom, hogy megtehetem.-Ha Erik nem zavart volna meg minket, akkor most egy egész másmilyen fajta hangot adnál ki.-csókoltam meg és ő közelebb tolta magát hozzám. 

-Jake. Le kell állnunk. Szívesen lefeküdnék veled, de azt nem egy parkolóban szeretném.-pirult el a mondandója végén. 

-Rendben. Menjünk.-adtam egy puszit az orrára és segítettem lemászni az ölemből. Hihetetlen, hogy egy pillanat alatt ennyire fel tud izgatni engem. Úgy hogy szinte nem is ér hozzám. Megáll az ész.

Ella házához vettem az irányt. Ma hamar befejeztük az edzést, így minél hamarabb vele akartam lenni. A mai délután fantasztikus volt. Amikor megpillantottam azokat a ruhákat, konkrétan le akartam tépni róla, hogy ne a csomagolást láthassam. Annyira gyönyörű volt, hogy minden gondolatom csak körülette forgott és forog még most is. Örülök, hogy holnap meccsem lesz, mert kicsit lazíthatok és tanulni sem kell ma. 

Imádom, hogy ilyen, de egy részem azt kívánja, bárcsak ne tudnák ezt a többiek is. Nagyon nehéz dolgom volt eddig vele. Sok kifogást kerestem, hogy miért is nem lehetek vele, mert veszélybe sodornám, de nem tehetek róla, hogy nem bírok magammal. Mindig is szerettem. És szeretni is fogom. Eddig tudtam magam visszafogni, hogy ne kaphassam meg. Ha az ember megtapasztalja, milyen igazán élni, azt nem szívesen engedi el. Nem akarom elengedni. Őt nem akarom elengedni. 

Zavar, hogy nagyon hajtanak rá, de mostanság visszafogják magukat, hogy tudják velem van, de a lelkiismeretemen ez sem segít. Látom Ellán, hogy tudja: valami nincs rendben. De addig fogom húzni, ameddig csak lehet. Nem akarom, hogy rosszat gondoljon rólam. Nem akarom, hogy csalódjon, főleg meg nem bennem. Én akarok lenni a mindene. 

Eddig nem nagyon mutatta, hogy érezne valamit irántam, de mikor meghallottam azt a bizonyos beszélgetést, közte és a bátyja között, tudtam hogy léphetek. Itt volt végig. Itt előttem és ő is érzett valamit irántam, csak én barom, próbáltam ellenállni neki. Ellenálltam az érzelmeknek. És a saját akaratomnak is. Túl hülye voltam, hogy belássam: ő kell nekem. De most már nincs vissza út. Őt akarom és mást nem. Csak adja Isten, hogy ne legyen semmi gáz. Mert ha felborul az egyensúly, amit megteremtettem, elveszítem őt. És ezt nem akarom. 

Viszont, ha megtörténne az amitől a legjobban félek, akkor elengedem. Az ő kárát nem akarom. Se szándékosan, se véletlenül. Túlságosan is fontos a számomra.