Légy az enyém...

Együtt

Hirtelen felkaptam a fejem Jake mellkasáról. Gyorsan lenéztem rá, de láttam, hogy békésen aludt. Kicsit fellélegeztem. Lassan leemeltem a kezét a derekamról. Nem akarom felébreszteni. Kicsúsztam a karjai közül és az ágy szélére ültem. Az órám hajnali negyed négyet mutatott. Uhh.. Nem is tudom minek keltem fel. Nem is, tudom miért. Most akkor mi van? Most összejöttünk vagy csak le akar fektetni, amit egyébként most lehet nem is bánnék meg csak utólag, de ez a szitu akkor is összezavar. Nagyon jó vele lenni, de én nem ilyen lány vagyok.. Nem vagyok ilyen....Ohh neh, mégis úgy viselkedtem. De ő azt mondta, sosem vesz egy kalap alá velük. Akkor most összejövünk vagy mi? Kapcsolatban leszünk, mint barát és barátnő?

A kérdések csak újabbakat vetnek fel, amibe belezavarodnék. A kezembe temettem az arcom. Kell ez nekem? Szeretem őt, de nem tudom, hogy neki milyen érzései vannak. Lehet csak egy lehetőséget lát bennem.. Vagy csak simán lefektet és..

-Hé..-érintette meg a hátam finoman-Szinte hallom a gondolataidat.-annyira megijedtem, hogy egy kicsit megugrottam.-Akármi is a baj, megoldjuk. Gyere ide.-kezdett finoman magához húzni.-Mond el min gondolkodtál az előbb.-vont az ölelésébe és a nyugodtság rögtön elárasztott. A fejemet a mellkasába temettem, csak ráztam a fejem, nem mondtam semmit.

-Butaság.-motyogtam és belefészkeltem magam a karjaiba. Az államnál fogva felemelte a fejem és lágyan az ajkamhoz érintette a száját.

-Ha valami miatt ideges leszel az akkor nem butaság.-mondta bele a számba.

-De az.-egy kicsit közelebb mentem hozzá a számat pedig picit jobban rátapasztottam az enyémre.

-Akkor egyet értünk abban, hogy nem értünk egyet.-mosolygott a számba.

-Legyen.-már nem is tudtam miről van szó. Ajkai olyanok voltak, mint a méz. Édesek. Nem is tudom szavakba önteni. Ahogy a szája finoman mozgott az enyémen, diktálva a tempón. Imádtam vele csókolózni. Rabjai lettem a csókjainak. Egyre jobban vágytam rájuk. Mikor elszakadtunk, hogy levegőt vegyünk máris azt akartam, hogy ott folytassuk, ahol abbahagytuk. Mikor csókolóztunk azon voltam, hogy minél tovább tartson. Kétségtelen, hogy szeretem az már biztos. De hogy ő mit érezhet? 

Csókunk közben közben éreztem, hogy ez belém ég és elhúzódtam Jaketől. A kezemet a mellkasára tettem.

-Jake..-mondtam kifulladva-nem tehetjük ezt. Én nem tehetem magammal. Én nem akarok azok közé a lányok közé tartozni....

-Na itt álljunk meg!-vágott a szavamba és a kezeibe fogta az arcom.-Nem leszel a következő hódításom Elemara. Ne is gondolj erre. Sosem tudnék úgy tekinteni rád.-rázta meg bosszúsan a fejét. A szemeiben a vágy és az aggodalom elegyét véltem felfedezni. Teljesen összezavart.

-De Jake.. Most akkor mi van? Nem lehetek a barátnőd, dugópajtásod meg pláne nem.

-Nem foglak csak úgy megdugni az Istenit!-csattant fel és otthagyva felállt az ágyamról. Néztem, ahogy oda vissza járkál, közben a hajába túrt egy jó párszor. Végül megállt és rám nézett.

-Miért is ne lehetnél a barátnőm Elemara?-kérdezte felhúzott szemöldökkel. Itt csak dadogni tudtam.

-Mert....én..nem..-kezdtem szétcsúszni. Miért is nem?

-Egy okot sem tudsz mondani. Akkor mitől tartasz? Tőlem??-nézett a szemebe és hitetlenkedve széttárta a karját.

-Nem vagy az a barátnőzős típus.-csúszott ki a számon, de egyből meg is bántam.-Mármint te még nem nagyon jártál senkivel, csak elszórakoztál. Vagyis..-kezdtem a mentegetőzést és a fejemet a párnába fúrtam. Nem bírtam ránézni. Éreztem, ahogy az ágy besüpped mellettem és Jake a hátamra teszi a kezét.