Légy az enyém...

Az ő illata

Vasárnap délután van. Brian és Detti egymást ölelve ültek a kanapén. Egy sima filmes estét akartunk. Ők ketten ültek én pedig a fotelbe összekuporodva ültem. A térdemet felhúztam a mellkasomhoz és egy lepedőt terítettem magamra. Kicsit oldalasan ültem, mert csak így láttam rá a tv-re. Fogalmam sincs mi mehetett, mert a hiába képernyőt néztem a gondolataim nem itt jártak. Jaket már egy ideje senki nem látta. Pontosabban 6 napja 20 órája és lassan 48 perce. Kicsit ki voltunk akadva az elmúlt napokban, na nem mintha nem lennének ilyen esetek. De olyankor is csak nagyjából egy napra. És olyankor is tudta valaki, hogy Hol van. Most egész más a helyzet. Senki nem tud róla semmit. Senki nem látta rajtam, de magamban nagyon őrlődöm. Eleinte aggódtam, de most csak düh van bennem. Nem igaz, hogy csak így le tud lépni. Brian is aggódott, de ő csak annyival letudta, hogy majd úgy is előkerül. Bízom benne, hogy igaza van.

-...akkor is egy pöcs vagy.

-Te meg egy élősködő perszóna.-vágott vissza Brian. Detti komolyan ránézett.

-Ezt pont te mondod nekem?-nevetett fel hirtelen. Brian lemosolygott rá és szeretetteljesen megcsókolta barátnőjét. Annyira látszott rajtuk, hogy szeretik egymást. Azután Detti Brian mellkasára hajtotta a fejét.

-Én szerintem lefekszem.-mondtam az órára nézve, ami már majdnem 11-et mutatott.

-Jó éjt, húgi.-nézett rám Brian és egy kedves mosollyal az arcán intett.

-Jó éjt.-köszöntem és is. Detti már nem is szólt semmit. Szerintem elaludt. 

Lassan felmentem a szobámhoz. Mikor bementem nem tudtam eldönteni, hogy zuhanyozzak le vagy majd reggel, de döntött a józan ész. A saját fürdőszobámba gyorsan levettem a ruháimat és beálltam a zuhany alá. Ahogy ömlött az arcomba a víz elgondolkodtam. Holnap sok dolgom lesz. Majdnem minden héten megyek felolvasni egy árvaházba. Mindig szomorúsággal tölt el, ha az ott élőkre gondolok, de annyi vidámság van azokban a gyerekekben. Van, hogy nem jutok el és nagyon szomorú leszek tőle. Mindig megfogadom, hogy heti kétszer bemegyek hozzájuk, de nem tudok. A hétfői napokat is épp csak ki tudom szorítani. Remélem ez változni fog. 

Lezuhanyoztam és a törölközőt magam koré csavarva kimentem a szobámba. A kis lámpát felkapcsoltam, hogy a nagyot le lehessen kapcsolni. Mikor ez megvolt az ágyamhoz sétáltam és leültem rá. Törölközővel a nedves testem körül feküdtem az ágyba. Ez a hét nagyon fárasztó volt. Sok dolgunk akadt, mert anya felhívott minket és megmondta, hogy mikor érkezik meg. 4 nap. Azt mondta ma, hogy csütörtökön, ha el tud szabadulni jön, ha nem akkor pénteken. Szeretném, ha hamarabb jönne, mert rég láttam és hiányzik. Úgy, hogy csak a kendő volt rajtam és ezeregy gondolat kavargott a fejemben, álomba merültem.

Mikor reggel felkeltem nem volt rajtam a törülköző helyette egy bugyi. Szinte ugyanabban a pózban aludtam, de ki volt engedve a hajam. A zuhanyzás után, ahogy voltam el is aludtam. Tudtam, hogy itt volt. Mikor még az álom és a valóság érzékelése között lebegtem nagyon meleg és meghittség vett körül. Akkor jött oda hozzám. Itthon van. 

Ki kellett másznom az ágyból, ha el akartam készülni. Az ablakon kinézve láttam, hogy nagyon süt a nap. Nem is csodálkozom. Áprilisban már illő lenne. Egy farmer rövidnadrágot választottam, hozzá egy hosszú ujjú fekete pamut felsőt. Igaz, hogy nem volt meleg, ezért egy szaggatott fekete harisnyát kaptam a nadrág alá. Hozzá a fekete Conversemet. Kicsit befeketültem, de a hangulatomhoz pont illett. Itt járt az a szemét. És biztos letapizott. Egy kibaszott bugyit húzott rám. Tuti megnézett magának. A mocsok. 

A hajamat csak félig fogtam össze és mivel magas derekú a nadrágom a felsőmet muszáj volt beletűrnöm. Még én magam is meglepődtem. Sosem öltözöm így, de szép az idő. Nagyok a melleim, de ebben a felsőben a leghangsúlyosabbak. A nyakam aljáig ér a felső, így nagy felületen takarja a mellem. Lapos a hasam, így jól áll a farmer. A harisnya meg az egészet feldobta. Kicsit fura, mert nyáron is inkább csak rövid farmert hordok egy pólóval, de ma nagyon kirívó az öltözetem. Kezdtem elbizonytalanodni.