Légy az enyém...

Értetlenkedés

Lassacskán kinyitom a szemem. Szeretem a felkelés előtti pillanatokat. Ezek azok az idők, amikor egy hatalmas kérdőjel van a fejedben. Hol vagy, milyen az a hely. És, hogy egyedül vagy-e. Igen. Minden ilyen kérdés felvetül bennem.

Most is ezek a gondolatok cikáznak át az agyamon, miközben az ablakra nézek. Nem húztam le a redőnyt rajta. Oké. Ahogy szétnézek látom, hogy a szobámban vagyok. Mellettem van valaki. Uppsz. Kezdenek felélénkülni a tegnapi eseti események képei. Igen van valaki mellettem. Igen majdnem összejöttem egy egyetemistával. Igen Brian leütött valakit. Igen utána Jake is...

Mellettem Kata kezd ficánkolni. Ja igen. Ő van mellettem. Annyira kiütötte magát, hogy nem bírt hazamenni. Mondjuk ide is csak nehezen jött fel. Lassan felülök az ágyamon. Ohh neh. A fejem. Eszméletlenül fáj. Felkelek, óvatosan nyitom ki a szobám ajtaját, nehogy felkeltsem Katát. Hadd aludjon. Rá fér. A lépcsőn lefelé látom, hogy mindenhol egy halom szemét. Az hét szentség, hogy ezt sem én fogom feltakarítani. A konyhában ugyanolyan a helyzet. Romhalmaz. Mindegy. Papuccsal a lábamon cikázok a széttört üvegeken át. Jaj, csak nehogy megvágjam magam! Még az kéne nekem! A gyógyszerek között turkálok valami fájdalomcsillapítóért. Mivel csak egy bugyi és fehér póló van rajtam, próbálok nem feltérdelni a pultra. Az is tele van mindennel. Oké új terv. Gyorsan odatoltam egy széket éééésss..Bingó! Van is pár fájdalomcsillapító. Most az erősebbikért nyúlok. Szép lassan visszateszem a gyógyszereket és leszállok a székről. Forog a szoba. Egy poharat veszek ki a szekrényből és megengedem vízzel. Jó sokkal. Leöblítem a kapszulát majd kinézek az ablakon. Istenem! Ott is egy halom szemét. Hol voltak a fiúk?? Majd ők feltakarítanak. Nem hiszem el, hogy Brian képes volt leütni egy srácot. Méghozzá a sulinkból! Mi lesz majd holnap? Biztos behívják ezért. Egy csomó videó készült az incidensről, mert mikor beértem Markkal, akkor rengetegen videóztak. Atya világ! Mikor meglátott a földön fekvő csak felröhögött és valamit odaszólt a bátyámnak. Erre Briannak úgy bedurrant az agya, hogy rátérdelt és megint ütni kezdte. Jake is meghalhatta, amit mondott, mert nem is fogta vissza Briant. Én szaladtam oda leszedni róla a bátyámat. Mikor kérdeztem, hogy mi ütött belé csak azt kiabálta, hogy egy kis emberséget vert abba a faszba. Na igen, szép szóhasználat. Aztán leköpte.

Jake segített és elküldte az embereket. Mikor Brian leült, akkor Detti odament hozzá és átvette tőlem.

Valaki nagyot nyögött a nappali felől. Összehúztam a szemöldököm. Ki van még itt? A pohárral a kezemben átmentem a folyosón és a nappaliba láttam, hogy Jake a földön van és mocorog. Újabb nyögés kíséretében felnézett.

-'Reggelt.-morogta. Csak néztem rá. Komolyan? A tegnapi után? Egy sima reggelt? Igen? Legyen.

-Neked is. Milyen érzés volt csak úgy leütni egy srácot anélkül, hogy megérdemelte volna?-húztam fel az egyik szemöldököm.

-Nagyon is megérdemelte.-dörzsölte meg a szemét és nyújtózkodott. Mivel csak egy bokszerban volt, így láttam amint az izmai kidagadnak. Csodáltam is volna, ha nem lettem volna rá irtó pipa.

-Jake! Mark nem csinált semmit az Isten szerelmére!-kezdtem dühösen.-Pontosan miért is mentél neki??-néztem rá. Már felállt ő is és neki is izzott a szeme. Remek! Még ő dühös!

-Igen is megérdemelte!-fújtatott nagyot-Konkrétan rád mászott! Mi van egy este után már rögtön azt hiszi, hogy lesmárolhat téged? Hát nagyon el van tájolva akkor!!-üvöltötte a képembe.

-Csak megölelt te barom! És ha le is akart volna smárolni nem hagytam volna! És tudod miért!? Mert nem leszek olyan mint te! Nem leszek olyan, aki egyből ágyba veti magát egy szép mosolytól meg pár bóktól, mint ahogy neked csinálják a lányok! Nem leszek olyan és soha nem is voltam az!-ordítottam most már a képébe. Ekkora egy majmot! - Miért veszel egy kalap alá azokkal, akiket te felszedsz? Miért?-kérdeztem elkeseredetten. Szuper.