𝓣𝓮𝓼𝓽𝓸𝓻 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓢𝓱𝓸𝓾𝓽𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•

2.Fejezet

Todoroki Pov.

Időközben elaludtam, a mobilom csörgésére keltem amin Midoriya neve villogott. Fáradtan a telefonért nyúltam és felvettem, majd beleszóltam.

-Mond....-A hangomon hallatszott hogy nemrég kelhettem, vagy akár éppen most mert elég rekedtes és mély volt.

-Kacchan...! Kacchan!

-Mi van vele?-Kérdeztem meg nyűgösen.

-Eltűnt! Nem találjuk sehol... nincs az iskola területén. Lehetséges.. hogy megint elvitték.

-Már keresitek?

-Igen.. De a tanár úr azt mondta hogy szóljak neked. Mert van rá engedélyed hogy elhagyd az iskolát így te kívül is keresheted.

-Értem.. hívtátok már?

-Ki van kapcsolva, rengetegszer próbáltam.

-Megkeresem, nyugodjatok meg.-Ásítottam egyet és felkeltem az ágyamból.-Lerakom. Szia.-Kinyomtam a hívást és a ruhásszekrényemhez sétáltam. Felkaptam valami hétköznapi ruhát és felvettem a cipőm is. Ezután kisétáltam az iskolában, a papír az engedélyről nálam volt.

Lehetséges hogy máris megbuktam mint testőr. Már szem elöl vesztettem, nem ismerem... nem tudom hova szokott járni.

Csak megyek amerre látok.. ez nem tudom meddig lehet sikeres. A körülöttem lévő sötétség sem segít a helyzetemen. A lámpák pislákoló fényei sem nyújtanak túl nagy segítséget a keresésben.

Bakugo Pov.

-Mi a faszt akarsz?-Halál komolyan néztem az előttem állóra.-Megmondtam nem? Nem állok be gonosztevőnek. Meg se próbálj rávenni, engem csak ne irányítson senki.

-Kivételesen nem azért jöttem. Mint láthatod egyedül vagyok.

-Mit akarsz? Harcolni? Te?! Így is kinyírlak te buzi!

-Vicces a te szádból ezt hallani.-Kissé beteg kacajba kezdett.-Nem nekem állt fel mikor egy idegen férfi a seggembe tuszkolta himbilimbit.

-Kuss!-Ordítottam neki eközben előjöttek a két héttel ezelőtti kellemetlen emlékeim. Kiég a retinám mikor újra magam előtt látom ezt az embert meztelenül az emlékeim által.-Ez egy természetes testi reakció...

-Igen... két perc után már olyan voltál mint egy kukac... egy rohadt féreg.. kukac.-Mosolyra húzta varratos ajkait.-Sikoltottál!-Felröhögött.-Milyen szép is volt... ahogy a könnyek folynak le a fehér kis pofikádon. Hiszen ki is hinné ezt el ha elmeséném.. a nagy Bakugo Katsuki könyörgött nekem hogy vegyem ki mert majd szét szakad..  ah nem bírom mindjárt megfulladok a röhögéstől..-Ebben csak az a szomorú hogy valóban így történt. A szégyenérzetem egyre nagyobbá vált.

-Szétverjelek te seggfej?

-Oh, gyere drága... a kezeimet esetleg kitárjam hogy a mellkasomba borulhass?-Úgy tűnt mint aki komolyan kérdezi. Ez dühített a legjobban. Megindultam felé, összecsettintettem az ujjaimat és robbantgattam mindent. Őt, a körülötte lévő dolgokat. De valahogy mégsem sérült. Már egész testközelbe kerültem hozzá mikor megragadta a karom.-Megvagy.-Mondta.-Szeretnéd megismételni a múltkorit?-Vigyorgott rám, az erős személyiségem megtartottam és továbbra is ellenálltam de a kisebb remegés már felfedezhető volt rajtam. Izzadtam és féltem... Nem akartam újra. Az egy véget nem érő kín volt.

-Ne érj hozzám te szemétláda!-Robbantottam egyet, a fejét céloztam meg vele ám semmi hatása nem volt.

-Ez nem szép dolog.. Kacchan... szeretnél te is?-Oldalra döntötte a fejét és ártatlanul nézett rám.

-Ne merj így hívni!-Kapadozni kezdtem de mivel tartotta a karjaim nem sokat értem el vele.-Eközben a kék lángjaival megperzselte a csuklómat. Felordítottam. Mióta lettem ilyen nyámnyila..? Azóta mióta azt tette velem.. Egek... a végén még olyan nyálgép szarházi leszek mint Deku...

-Vajon most mit tegyek veled? Egyedül vagyunk... A város szélén... Legyengültél... Talán.. basszalak meg? Ismét?-Elgondolkozott egy pillanatra.-Te is szeretnéd igaz? Hisz miért ne akarnád?

-Eressz már el te fasz!-Erre csak egy mosolyt kaptam válaszul majd másodpercekkel később még egy dolgot. Végignyalt az arcomon. Az undor amit akkor éreztem leírhatatlan.. nem csak iránta, magam iránt is amiért ilyen gyenge lettem.-A könnyek ismét a szemem sarkában voltak. Nem engedtem őket lefolyni... senki sem láthat még egyszer gyengének.

-Bakugo?-Zseblámpafény világított rám és Dabire kissé még távolabbról. Nem tudtam ki az. A hang tulajdonosa meglehetősen ismerős volt.-Bakugo!-Odarohant hozzám.

-Úgy látszik később kell befejeznünk a kis mókánkat.-Súgta a fülembe Dabi.-Nem lenen jó ha kitudódna a kis románcunk nemde?-Kuncogott majd eltűnt. A földre rogytam és a fejem a mögöttem lévő fának támasztottam. A verejték folyt le rólam és a szemem sarkában lévő könnyek is kicsordultak.

Komolyan... miért? Ennek a szarházi jégcsapnak is pont így kell most látnia?... Szánalmas.

[Köszönöm hogy elolvastátok remélem tetszett, nemsokára hozom a következőt. Egyébként, azon gondolkozok hogy Bakugot ou-val vagy o-val írják? XD Mindenhol máshogy van] ~Cedari