𝓣𝓮𝓼𝓽𝓸𝓻 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓢𝓱𝓸𝓾𝓽𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•

24.Fejezet

Todoroki Pov.

-Smash!-Ordította el magát Midoriya miközben félrelökte az előttünk állókat.-Todoroki, Kacchan! Menjetek!-Vigyorgott még ha néhány ujja szanaszét is tört.

-Fedezd a seggem!-Hátrafordult egy percre vigyorogva Katsuki, eközben robbantgatta maga körül a dolgokat. Remélem tudja, hiába lesz hős ha mindent lerombol...

"-Szóval.. mit csinálunk most?-Nézett bele mélyen a szemeimbe. Az erdőben mozgó hűs szél néha belekapott a hajamba."

"-Még szép hogy visszafoglaljuk a sulit. És mivel a legjobb barátom vagy nem mondhatsz nemet-Hátradöntötte magát és a lábaimra helyezte a fejét. Kifeküdt."

"-Biztos?"

"-Hősök leszünk.."

Erre rá edzettünk kerek fél évig. Míg eljött a nap és visszamentünk az iskolánkhoz. Ami jelenleg a gonosztevők fő erejének forrása, és a szeretteink börtöne.

6 hónapnyi edzés és információ gyűjtéssel értünk el idáig.

-Smash!-Ordított nekünk Deku. Feleszméltem a gondolkodásomból.-Todoroki, Kacchan! Menjetek!

-Fedezd a seggem!

-A jégcsap lemaradt!-Kiáltottam neki.

-Bocs! Jégcsap!-Ordított vissza.-Iidáéknak sikerült?

-Nem tudom! Az épületig eljutottak. Ha túljutnak az őrökön nyert ügyük van!-Ordítva beszéltünk, közben egy-egy őrt jegeltem le, vagy egy másikat robbantott fel Katsuki. Igazán beleéli magát.-Legalább próbálj úgy tenni mintha nem élveznéd ezt a helyzetet!

-Pedig rohadtul élvezem!-Vihogott majd hirtelen megállt. Egy ember állt előtte.

-Régen láttuk egymást.-Mosolygott.-Shoto-chan és Kacchan.

-Tch... Nem rohadt még el az a varrott képed Dabi?-Köpte oda neki Bakugo.

-A kiskölyöknek kinyílt a csipája. Betöltötte a tizenhetet és máris bátrabb... ezt okozza a már majdnem nagykorúság?-Gondolkozott el mellette Shigaraki Tomura.

-Így izgalmasabb.-Csapta vállba a mellette lévőt. Én Katsuki mellé léptem és egy biztató mosolyt küldtem felé. Rábólintott és bátorság teli arccal nézett szembe Dabival és Shigarakival.

-Hé.. mintha a másik is. Valami nem stimmel.-Ránk nézett mindkettő.-Shoto! Anyád élete a kezünkben van. Ne merj így nézni ránk!-Ordított Shigaraki.

"-Bízz Deku barátaiban.. utálom. Őt is meg Iidáékat is.. de nem hagynák hogy egy barátjuk szerette odavesszen. Harcolj majd.. Bízz bennük. És bennem.-Simította végig az ujjait az arcomon végig a szemembe nézve. A tekintete igaz volt. Nem hazudott."

Elvigyorodtam.-Most bosszút állok!-Rájuk mutattam.-Mindenért megfizettek.-Főleg te.

-Rád érti te varrott faszú!-Segített be Katsuki is.-De te se légy féltékeny Shigaraki. Téged is szétrobbantalak az agyfagy után.-Vigyorgott.

-Ezek komolyan megakarnak halni...-Megrázta a fejét Shigaraki.

-Ez az én szövegem...-Vigyorgott betegen Bakugo és megindult feléjük közben már izzottak a kezei.

-Balra fog kitérni!-Szólalt meg az adóvevőinkben Kofuyu.-Vigyázz Bakugo! A másik rád fog támadni.

-Már is megyek.-Mondtam bele és a másik felé egy hatalmas jégadagot küldtem hogy ne tudjon segíteni Shigarakinak.

-Bakugo! Balról akar ütni.-Szólt újra.

-Magamtól is megoldom... De azért..-Gondolkozott el.-Köszönöm.-Suttogta Katsuki és mindent kikerült Kofuyu segítségével.

Hatalmas személyiségfejlődés vagy csak beteg? Az imént tényleg megköszönt valamit?

Míg az előzőn gondolkodtam Dabi kihasználta a lehetőséget és óriási lángcsóvával küldött a földre. A bőröm kissé megégett az oldalamon. Az megmarad.

Rám kapta a tekintetét Katsuki és hatalmas düh forrt a szemében. Megindult Dabi felé.

-Bakugo! Ne!-Ordított a készülékbe Kofuyu és már elő is jött a búvóhelyéről hogy megakadályozzon valamit amit nem lehet.

Katsuki egyenesen belesétált valamibe, egy hatalmas tűzbe. És a földhöz csapódott. Nem sokkal távolabb mint én. A teste.. égett volt. Nagyon súlyosan. A haja már inkább fekete volt mint szőke.

Nagyra nyílt szemekkel kitágult pupillákkal követtem végig az előttem lezajló képsorokat. Lassítva, fájó pillanatok ezreit pár másodperc alatt.

A könnyek viszont, gyorsasággal törtek ki a szememből. Ahogy az a hatalmas mennyiségű jég is, és tűz is ami összezúzott mindent és mindenkit maga körül.

[No no no no.. nem szeretjük a boldogságot. Az még ráér.]