Todoroki Pov.
Most már teljesen biztos.. Szeretem ezt a valakit akit most ölelek. Mindennél jobban. Az egyetlen ember akit a családomnak nevezhetek. És akit ennyire közel engedtem.
Már éppen mondani akartam valamit, utalni akartam a helyzetre, de akkor kinyílt az ajtó. El akartam lökni Bakugot de nem engedett el. Csak hátrapillantott a már bent lévő Aizawa Senseire, aki épp a függönyt húzta el.
-Mit akar?-Lökte oda Bakugo. A tanárunk kicsit sem meglepve leült az ágy melletti székre.
-Bakugo.. Nem találtalak a szobádba. Nem megmondták hogy nem jöhetsz ide?
-El akarta titkolni a testőröm állapotát?-Nézett rá mérgesen majd megszakította az ölelést velem és farkasszemet nézett Eraserrel.
-Nem ez volt a szándékunk. Csak biztosítani akartuk mindkettőtöknek a nyugodt teret. Mivel ti is csak bele vagytok kényszerítve a testőr és védenc szerepbe gondoljuk nem igazán kedvelitek egymást.
-Maga teljesen idióta?! Hogy lehettem volna úgy nyugodt hogy semmit nem tudok Shotoról? Engem nem lehet kényszeríteni semmire! Ha nem akarnám hogy mellettem legyen már nem lenne.-Megfogtam a kezét.
-Nyugodj le..-Mondtam.-Aizawa sensei.. Tudja, eltelt pár hónap. Nem tudom hogy fejezzem ki hogy megértse. De nincs ember aki nála közelebb állna hozzám. Szóval ne próbálják eltávolítani tőlem, könnyen az ellenségeikké tehetnek ezzel.-Néztem le, Eraser és Katsuki és meglepve pillantott rám.
-Ez esetben.. semmiféleképp nem fogjuk távol tartani. De, rátérnék arra amiért idejöttem. A hőshivatalból küldtem egy levelet.
-Egy levelet?-Kérdezte Bakugo.
-Igen. Átolvastam. Rengeteg szabályt szegtetek meg. Diákok vagytok. Csak Todorokinak volt harcra engedélye mint testőr. De az is lejárt már.
-Most meg akarnak minket büntetni?..
-Nem.. Vagyis, egy feltétellel nem. Csatlakoznotok kell a hősökhöz. Így a vádakat elengedik. Az iskolában maradhattok, de nem mint diák. Hanem mint végzett hivatalos hős. Az iskola védelmezői lehettek, ezzel példát mutathattok a diákoknak. Nem vagytok még nagykorúak de már hősök lehetnétek. Bakugo 17 vagy, Todoroki te 16 ez az első ilyen eset lenne, és míg nagykorúak nem lennétek itt maradhatnátok a suliban.
-Vállaljuk.-Vigyorodott el Bakugo.
-Nekem sincs ellenemre..-Mondtam.
-Ezzel meg is beszéltük. Úgy tudom ma már hazamehettek a kórházból. Holnap délután a hőssé avatási ceremónián találkozunk. 15 órakor az iskola tornaterme előtt várlak titeket.
-Rendben..-Motyogta Bakugo.
-Viszont, Bakugo, most menj vissza a saját kórtermedbe és pakold össze a cuccaid.
-Oké..-Egy utolsó pillantást vetett rám és elengedte a kezeim. Mindketten kimentek a szobából
[Juhjszihka. Mingy 30 fejezetnél vagyunk :o Jelen esetben én a 33 és mingy 34 de ez lényegtelen XD]
Ha már itt tartunk, nemsokára jönnek a szaftos kis fejezetek XD Ez ilyen belső információ volt. XD
Ez egyébként tényleg érdekes XD Mondtam már hogy imádlak titeket? 1K hozzászólás, míg a többinél ez 63-71 fejezetnél jött össze. Nem beszélve arról hogy ezt a sztorit 07.21.óta írom. Azok meg.. hát ott a dátum mikor volt az utolsó fejezet. Jah és a csillagokat is nagyon köszönöm mindenkinek azt hiszem Fanfictionbe jelenleg a 60-57 helyen vagyok ha jól emlékszem. Ezt is szeretném megköszönni, mivel tényleg, elég rövid idő alatt sikerült. Szóval jah.. nyomom tovább a tipik szöveget, köszönöm <3
Még ma lesz 1-2 fejezet.
YOU ARE READING
𝓣𝓮𝓼𝓽𝓸𝓻 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓢𝓱𝓸𝓾𝓽𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•
Romance-Elengedsz?-Kérdezte ridegen. -Nem tudlak...-Leszegeztem a tekintetem. -Miért?-Tette fel tényleges érdeklődéssel a kérdést. -Nem tudom... Vagyis!-Felnéztem rá, a szemeim kissé könnyesek voltak.-Nem akarom hogy visszamenj oda nélkülem... ott annyian...