𝓣𝓮𝓼𝓽𝓸𝓻 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓢𝓱𝓸𝓾𝓽𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•

36.Fejezet

Bakugo Pov.

-N-Ne.. Shoto.. Állj..-Próbáltam magamról lelökni a kezeit.-Nem akarom!-Szorongattam a vállát és nyomtam el magamtól.

-Ez itt mást mond..-Rámarkolt a férfiasságomra amitől hátravágtam a fejem a párnába és beharaptam az ajkaim így egy hatalmas nyögést sikeresen elnyomva.

De...de akarom.. De nem így akarom!..

-Nem így akarom!.. Nem akarom hogy csak ennyi legyen az egész! Én nem testiségre vágyom.. érzelmek nélkül olyan mintha te is úgy érnél hozzám mint Dabi!-Ordítottam.

-És ha ez a célom?-Kuncogott fel és erősen belemarkolt a hátsó felembe.

-Shoto...-Néztem rá könnyekkel teli szemekkel, nem így ismertem meg. Ő nem ilyen.. 

Csak feküdtem, és tűrtem felszakított múltbéli sebekkel. Néztem és elviseltem ahogy az általam szeretett személy bánt és érzelemmentes fejjel tesz velem olyan dolgokat, amiket én fájdalom nélkül szerettem volna és érzelem dúsan.

A legijesztőbb ebben.. hogy éreztem az undort, ugyanúgy mint Dabinál. A fájdalmat a lelkem legmélyén. Mégis piszkosul élveztem hogy ilyen dolgokat tesz velem.. hiszen ezekre vágytam. Csak a helyzet más. Én szeretem, ő pedig kijátszva a bizalmam ér hozzám. Mert tudja hogy nem vagyok képes ellökni magamtól.

-Hé.. Bakugo..-Szólt egy külső hang hozzám.-Amire egyből homályosodni kezdett az előbbi világ ami a szemem elé tűnt. Végül kinyitottam a szemeim. Shoto meglepett arca tárult elém, egyből hátraugrottam és nekivágtam magam a falnak.-Héh.. minden... oké?-Közelebb jött és letörölt az ujjaival egy kósza könnycseppet rólam.

-Mi..?-Csak ennyit tudtam kinyögni.

-Valami.. gond van? Mit álmodtál?.. 

-Álmodtam?..-Kérdeztem meglepetten még mindig zakatoló szívvel, az előbbi képkockákat újra felidézve magamba. Azt az erőszakos Shotot akit álmomban láttam most felváltotta egy lágy hangú valódi Shoto, aki aggódó tekintettel szuggerál tetőtől talpig, hátha abból megtud valamit, hogy miért folynak azok a könnyek a szememből még mindig.

-Felkeltettelek..-Vakarta meg a fejét.-Baj?..

-Köszönöm..-Nyögtem ki az első szót ami eszembe jutott, majd a nyakába borultam és szorosan magamhoz öleltem. A másik a meglepettségtől először csak tartotta a levegőben a kezeit majd viszonozta az ölelésem és szorosan magához vont.-Annyira örülök..-Még jobban elsírtam magam és a vállára hajtottam a fejem.-Hogy nem az volt a valóság..-Megszorítottam a hátát.

-Mi történt?-Kezdte simogatni a hátam.

-Semmi.. szerencsére.-Szorítottam erősen.

Todoroki Pov.

Álmában.. a nevemet mondta, sírt. Még ha a világ legbunkóbb dolga is az, hogy örülök annak hogy rosszat álmodott, mégsem tudok szomorú lenni. Hiszen elég közelinek érez már magához ahhoz hogy így átöleljen. És így alárendelje magát nekem hogy ilyen őszintén bújjon hozzám.. és szorítson magához.

-Minden rendben..-Simogattam a hátát.-Nem fogod elmondani mit álmodtál igaz?

-Eltaláltad..-Vette fel a bunkó szöveget ami most kifejezetten aranyosra sikeredett a sírós hangja és egy szipogás mellett.

-A nevemen szólítottál.. Szóval benne voltam.-Jelentettem ki.

-De nem ilyen voltál mint most.. Mond, titkolózol előttem.. vagy, önmagad adod teljesen?

-Nem.. Van előtted egy nagyon nagy titkom.-Mondtam.

-M-Mi az?

-Azért titok hogy mások ne tudjanak róla. Különben is.. te sem vagy őszinte velem.

-De igen! Majdnem mindent tudsz rólam.

-Igen.. tudok. De nem magadtól mondtad. És nem is emlékszel rá.

-Mi van?..

-Semmi semmi..-Simogattam tovább a hátát.

-Furcsán viselkedsz..

-Te is.-Visszadőltem az ágyba és húztam magammal. Tovább öleltem.

-Mindig így viselkedek..-Mondta mogorván.

-Tudom.-Feleltem erre.

Bakugo Pov.

Reggel mikor felkeltem körbenéztem a szobába. De egyből a csendesen szuszogó Shoton akadt meg a szemem. Valahogy nem éreztem szégyent az elmúlt éjszaka miatt. Nem vet meg a mindig elrejtett gyengeségeim miatt amiket csak ő lát.

Az álmom.. pedig alaptalan volt. Sohasem lenne ilyen erőszakos. És amúgy sem érne hozzám, hisz számára egy barát vagyok. Akivel.. néha csókolózott. De ez legjobb barátoknál átlagos nem? Néha.. megesik.

Kikullogtam mellőle halkan, nehogy felkeljen és a fürdőszobába mentem. Lefürödtem, könnyítettem magamon, ha már az egyetlen nyugodt perceim voltak ezek. Mégis.. ijesztő az, hogy már ilyenkor is csak Shoto járt az eszembe. Még ilyenkor is.

Mikor végeztem visszamentem a szobába, már  utcai ruhában. Todoroki már fent volt, mikor beléptem az ajtón rám kapta a tekintetét.

-Jobban vagy?-Kérdezte meg egyből.

-Eddig is jól voltam.-Vágtam oda neki. Megint kezdem.. nem tudok vele normálisan beszélni.. és még csodálkozok hogy nem akar tőlem semmit. Egyáltalán hogy tud elviselni barátnak? 

A válaszomra csak sóhajtott egyet és feladóan tekintve visszafeküdt az ágyba.

-Katsuki.

-Mi van?..-Néztem rá.

-Lemegyünk az uszodába?

-Minek?-Néztem rá hülyén.

-Ahhoz van kedvem. És ma amúgy sem kell semmit csinálnunk estig. Este kell majd figyelnünk az iskolát, így hogy megvan már a nevünk is. Szóval megyünk?

-Gyerünk..

-Hm.. Megyek fürdőruháért. Öltözz át te is.

-Jó..

(Eh.. ez a kép oszt kép. Az az arc 😍😍
Todoroki el tud piruuuulniiiii diiik)
Az alsó képet tessék megfigyelni. Legjobban Katsukit.