𝓣𝓮𝓼𝓽𝓸𝓻 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓢𝓱𝓸𝓾𝓽𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•

23.Fejezet

Todoroki Pov.

-Biztosak vagytok abban hogy jó ötlet az U.A visszafoglalását tervezgetni máris?-Ránk nézett Iida és nem túl magabiztosan kérdezett.

-Még szép!-Vigyorodott el Katsuki.-Attól hogy hatan vagyunk még ugyanúgy a földbe fogjuk döngölni őket.

Ez az amit hiányoltam Katsukiból az elmúlt pár napban. Az a mérhetetlen nagy magabiztosság amivel rendelkezik. Nem számít ki vagy mi ellen, akkor is győzni akar ha erre semmi esély nincs. Nem mintha most nem lenne esélyünk. De így hogy ennyien vagyunk nagyon csekély.

-Todoroki! Mi fogjuk vezetni a támadást! Az elmúlt héten továbbfejlesztettem a képességeim. Képes vagyok kiirtani bárkit aki az utamba kerül. De fedezz. Janna, rád is szükségünk van. A távolból kell megfigyelned az embereket és elmondanod nekünk egy kis adóvevőn keresztül hogy miket fognak csinálni.

Bólintottam majd átvettem tőle a tervünk következő részének tárgyalását.-Pontosan. Iida és Uraraka.. ti fogjátok a raboskodó hősöket kiszabadítani. A sebességgel.. a súlytalansággal vagy az akár fémet betörő súllyal, komolyan azt gondolom hogy nyerhettek. És ha megvannak a többiek. Na.. ott van az a pont ahol már nyertünk.-Néztem hűvös tekintettel a többiekre.-Akkor ott lesz egy pont, ahol előnyben leszünk hiszen kint mi végig harcolni fogunk. Midoriya!-Néztem rá mire megugrott kissé.-Te vagy az.. erre már mindenkinek rá kellett jönnie. Te vagy az akit All Might kiválasztott. Mellettem és Katsuki mellett leszel. Ne hozz All Might erejére szégyent! A tervünk röviden ennyi. Még csiszolgatunk rajta és teljes lesz.-Zártam le.

-Ez..! Ez csodálatos! Nekünk komolyan lehet esélyünk!-Uraraka hatalmas boldogsággal borult Iida és Midoriya nyakába.

-Ez a terv még sok szemszögből vérzik.. de nyerhetünk.-Vigyorgott mellettem Bakugo, majd rám nézett és végighúzta az ujjait a fűbe magamat megtámasztó kezeimen. Mikor is kerültünk ilyen közel egymáshoz?

-Még sokat kell készülnünk míg támadhatunk... edzenünk hiszen eddig lazsáltunk..-Folytattam.-Mától számítva, fél éven belül.-Emeltem feljebb a hangom.-Az lesz a nap, mikor majd újra a hősök irányítják majd az országot.

......

Ezt mondtam... és mégis kissé elvagyok bizonytalanodva. Mindössze hatan vagyunk vagy száz ellen. De az is lehet hogy több. Nem lélegezhetünk fel egyhamar.

-Hé!-Hallottam meg egy ismerős hangot felém haladni.-Túl nagy a szád..-Rám nézett szúrós szemekkel.

-Katsuki...-Mormoltam az orrom alatt.

-Nyomod itt nekünk a biztató szövegeket aztán amikor mindenki elalszik kijössz bőgni?

-Mi? Nem..-Odakaptam az arcomhoz ahol valóban folydogált pár kósza könnycsepp.

-Kerestelek..-Sétált oda hozzám.-Komolyan képes voltál besétálni az erdő közepére?

-Ch...

-Nem igazán akarhattad hogy megtaláljalak.-Levágódott mellém és ő is a fának támasztotta a fejét.

-Jah...-Fújtam ki egy jó adag levegőt magamból.

-Nem vagy túl magabiztos.-A karjait összezárta maga előtt.-De azért jó színésznek elmondhatod magad. Mindenki elhitte hogy komolyan nem félsz.

-Nem is félek.. csak, nem tudom.

-Ah, igen. Azért bőgsz most is.-Kezdett röhögni.

-Te is, sírtál.-Ránéztem felhúzott szemöldökkel.

-Az más volt!

-Egyáltalán nem! Nem volt más!-Felé néztem és megfogtam a vállait.-El sem tudod képzelni milyen érzés! Lehet hogy már megölte az anyámat az az apák réme! Vagy mindenkit! Lehet már visszamenni is felesleges!

-N-Nem akarsz visszamenni?

-Már, nem igazán.-Vakarta meg a fejét.-Hiszen, mi értelme? Annyival egyszerűbb lenne csak eldobni mindent és új életet kezdeni.

-Szóval ilyen az mikor egy erős ember megtörik.-Ásított.-Megbántad hogy amellett döntöttünk hogy visszamegyünk? Mármint hogy nem menekültünk tovább két hónapja?

-Lehet..

-De akkor, mi most nem lennénk itt.-Vigyorodott el, nem igazán értettem mire gondol. Itt rásimította a kezét az enyémre és összekulcsolta őket.-Én nem bánom.. nem csak egy testőrre tettem szert az elmúlt időszakban. Hanem egy jó barátra is.-Elgondolkoztam a pár napja történt csókunkon. És azokon is amiket ő adott, csak én nem tudtam róla. Mert aludtam.

Szóval.. mi még csak barátok vagyunk?

Egek.. ez a gyerek tényleg olyan tudatlan.. a barátok mióta csókolóznak?

-Ezt a részét én sem bánom.-A vállára hajtottam a fejét.-Erre még pár hónapja azt mondtad volna hogy kinyírsz, ne érjek hozzád.

-Még mindig ezt mondom.-Ránéztem meglepve ő pedig csak vigyorgott.

-Na.. hé, nyugodtan visszarakhatod a fejed. Nem gondoltam komolyan.-Belemarkolt a hajamba és a vállára húzott. Nem gyengén... Gyakorlatilag kitépte a hajam... Bár, nem tudok haragudni rá.

-Szóval..-Kezdett bele megint.-Akkor mihez kezdünk? Elmegyünk? Vagy megmentjük az iskolát?

[Hellou! Nos, szerintetek mihez kezdenek most? :o Egyébként imádom ezt a képet. Meeg.. váltottam szinte az összes könyvemen borítót :o Mi a véleményetek róla? Ennél még nem végleges ha találok jobbat az lesz de egyenlőre ez megfogott. Vagy maradjon ez?]

Már a 26.Fejezetnél vagyok.. hány fejezetig húzzam el? :o Még nyáron be akarom fejezni ami annyit takar hogy még minimum van 30 fejezetnyi esélyem vagy picit több mivel többet írok naponta :O De aahh kitudja. Szeretnék valami történésekben dús sztorit alkotni.