𝓣𝓮𝓼𝓽𝓸𝓻 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓢𝓱𝓸𝓾𝓽𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•

4.Fejezet

Bakugo Pov.

Mikor felébredtem már a szobámban találtam magam. A szoba ajtóm résnyire nyitva volt. Hang szűrődött be rajta. Kint még sötét volt, az ablakból láttam, még csillagok borítják az eget. Az ajtó elé sétáltam hogy megnézzem ki szövegel ilyenkor. Todoroki hangját hallottam meg. Az ajtó kis résén kinéztem. Ott állt vele szemben Deku, Iida, Tokoyami és Uraraka is.

-Mi történt vele? Hol találtad meg?-Érdeklődött Iida.

-Történt valami Kacchannal? Megsérült?-Deku volt a leghangosabb, ő bombázta a legtöbb kérdéssel a fiút.

-Sajnálom, nem mondhatok semmit Bakugoról.

-Hogy érted hogy nem mondhatsz semmit?-Kérdezte Uraraka.

-Ha annyira érdekel kérdezzétek őt!... De ne most. Alszik.-Todoroki nyúzottan válaszolt a többiek kérdésére eközben kiszúrta hogy az ajtó résén nézem az eseményeket.

-De Kacchan nem válaszol semmire.. csak kinyögne egy olyat hogy semmi közöd hozzá Deku...-Forgatta a szemét közben parodizált ki. Úgy látom unja az életét. Meg akar halni.

-Ha ezt mondja igaza is van. Ne üsd bele az orrod a dolgaiba. Ha azt mondja semmi közöd hozzá valószínűleg azért mondja mert így van.-Ezzel le is zárta a témát és elvonult a szobájába. Én pedig visszabattyogtam az ágyamba.

Simán elmondhatta volna nekik a történteket.. de nem tette. Talán tényleg engedhetem neki hogy tudja rólam hogy hol vagyok. Legalább nem egyedül leszek mostantól... de nem szeretnék a terhére lenni. Ráadásul.. amióta ez az eset történt drasztikusan változok. Egyre érzelgősebb vagyok.. retteged a sötéttől... az egyedülléttől. Ezelőtt nem történt ilyen. Az a köcsög Dabi! Egyszer visszafizetem neki azt a fájdalmat amit nekem okozott!

Todoroki Pov.

Aznap éljel nem sokat aludtam. Forgolódtam össze vissza. Mikor már majdnem elaludtam feltűnt egy alak az ablakban. Az alakja lassan kirajzolódott, mikor megláttam azonnal kiugrottam az ágyból.

-Dabi...-Suttogtam.

-Szóval felismersz...?

-Hogy ne ismernélek.. 

-Nekünk sok közünk van egymáshoz Shoto-chan... Hogy is felejthetnél el-Mosolyodott el betegen.-Apád rám bízta anyádat.. tudod.. a nő látni akar téged.

-Látni akar?...

-Pontosan.. azt mondta idézem "Kérlek.. csak had lássam Shotot...még egyszer.. legalább egyszer."-Anyám hangját is tökéletesen utánozta le Dabi.

-Miért csinálod ezt?! Miért nem engeded el?...

-Mert apuci fizet érte...-Kuncogott.-Tudod meglehetősen gazdag egy apád van.. nem is tudom miért ellenkezel neki. Bármit megkaphatnál...-Odasétált hozzám.-És persze.. anyád is könnyebb körülmények közt élhetne.

-Ne próbálj zsarolni.. nem működik...

-Tudom Shoto-chan.

-De nem csak ez.. mit akartok Bakugotól?!

-Oh. Megleptél.. azt hittem nem vetted észre hogy én voltam. Azt hiszem lebuktam.

-Mit akartok tőle?

-Elsődlegesen átállítani a nap sötétebbik oldalára.-Felelte.-De hozzátenném... nagyon érdekel engem. Ki is tapasztaltam a kis testét.. minden porcikáját magamévá tettem.-Kuncogott.-Te is láttad nemde? Biztos vagyok abban hogy Janna csinált az emlékeiből egy üveggolyót és megmutatták neked.

-Láttam.

-Na és hogy tetszett?-Kacagott betegen, már a hasát kellett fognia.-Hallottad a sikolyait igaz?... Eszméletlen a torka a gyereknek... a hangja. És.. a torkára rátérve.. nem csak a hangja eszméletlen, ha érted mire gondolok. De ne érts félre..a te torkocskád a kedvencem.

-Fejezd be. Akarsz még valamit? Tűnj el.

-Nem is akarod látni anyádat?...Szegény asszony.. a saját fia meg se látogatja.

-De... látni akarom.

-Tudod mi az ára igaz?-Kuncogott.-Gyere szépen ide.-Bólintottam és odasétáltam Dabihoz. Megragadta a hajkoronám és térdre taszított. Eközben az a levakarhatatlan vigyor volt az arcán.-Térdelj drága.. kezdheted.

[Hellou embik! Nem tudom hogy vagytok vele, eddig  9 fejezet van kész,  és elég sok a pikánsabb jelenet van benne remélem nem fog zavarni senkit :o.] ~Cedari

(Amúgy mindig hajnalba írok a fejezeteket xD És.. iszonyat régen volt már ilyen hogy ennyit írtam egyszerre. De el akarom kerülni hogy mikor nincs kedvem írni ne legyen kint fejezet és így könnyebb megoldani hogy előre írok meg csomót :D)