𝓣𝓮𝓼𝓽𝓸𝓻 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓢𝓱𝓸𝓾𝓽𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•

43.Fejezet

Todorki Pov.

-Szánalmasak vagytok..-A társaságra néztem akit eddig osztálynak hívtam. Most csak egy csoportnyi csődtömeget láttam magam előtt akik a saját szánalmuk helyett más szenvedését nézik egy képernyőn.

-Kofuyu!-Midoriya odarohant a földön fekvő lányhoz.-Todoroki! Meghibbantál? El is törhetted volna a nyakát..-Nézett aggodalmasan a lányra.-Ezek nagyon súlyosak.. azonnal Recovery Girlhez kell vinnünk!-Épp emelte volna fel a lányt, mikor elkaptam a karjait.

Felém fordult és egy óriásit ütöttem az arcába.

-Deku!-Uraraka ordított fel az egyik székből és odafutott hozzánk. Én csak ütöttem haragtól eltompult elmével Midoriyát.-Todoroki.. hé Todoroki!-A lány megfogta a vállaim de csak félrelöktem.

-Hogy merészelted?! Hogy merészeltétek?-Ordítottam.-Kutakodtatok a szobámba! Megtaláltátok azt a szaros üveggolyót! Ez még megbocsátható.. De hogy mertétek megnézni? Ti meg.-Néztem az osztály felé.-Komolyan nincs jobb dolgotok? Ennyire élvezetes más szenvedését nézni?

-Todoroki nyugodj le.. ez nem olyan nagy dolog..-Iida is közénk jött.

-Nem olyan nagy dolog?-Szólalt meg hirtelen Katsuki a háttérből. Lassan hagyta el a lába a lépcsőfokokat. Mikor leért akkor a színpadra is felsétált.-Nem?-Emelte fel a hangját.-Mit szólnál hozzá ha most rögtön megmutatnám rajtad élesbe ami azon a videón volt?-Ordított, elengedtem Midoriyát és rá néztem. Dühös volt és összetört.

A teremben rajtunk kívül síri csendben voltak. Szinte már fagyos volt a levegő.

-Iida..-Rá emeltem a tekintetem dühösen és egy lángcsóvát küldtem felé.-Maradj ki ebből.

-Todoroki.. Kérlek..-Kapálózott Uraraka felém. Sajnálom amiért hagytam hogy elindítsák a felvételt! De Kofuyu volt az... Tudtam hogy nem jó ötlet.. amikor azt mondták hogy a szobádból hozták ki.. Deku sem akarta először.. De az a lány azt mondta hogy jó buli lesz!-Meghajolt.-Sajnálom! Ne bántsd tovább őket.

Lehunytam a szemeim és vettem egy mély levegőt.-Én sajnálom hogy ellöktelek.. nem a te hibád volt. De..-Ránéztem Midoriyára aki Kofuyut tartotta a kezei közt.-Azt garantálom hogy az a lány.. ott nem sokáig marad ezen a helyen. Szétszakítja ezt az osztályt.

-Nem! Kofuyu itt marad.-Mondta Midoriya.

-Deku..-Uraraka hozzá ért az említett vállához.-Ez a lány rosszat akar nekünk.. nem kellene vele törődnöd.

-Szeretem ezt a lányt!-Ordított. Itt mintha valami összetört volna Uraraka szemeibe. Midoriya felemelte a lányt és az orvosi felé sietett vele. Uraraka a földre hanyatlott, azonnal odasietett hozzá Iida és a vállára vette a síró lányt. 

A többiek még mindig csendben ültek, miután elvettem az üveggolyót az asztalról és zsebre vágtam feléjük fordultam.-Ezekről a dolgokról mostantól senkinek sem beszélhettek. Ezek szigorúan őrzött titkok voltak.

-Akkor te mégis honnan tudsz róluk? Miért volt az nálad?-Szólalt fel a székek közül Tokoyami.

-Jah.. ez is igaz!-Felállt Yaoyorozu is.

Felröhögött kínjában Bakugo.-Őszintén nem tudom hogy miért van nála az az üveggolyó.. de még egy ok volt arra hogy bízzak benne. Ki tudja mióta van nála, mégsem használta fel egyszer sem ellenem. Nem mutatta meg nektek! 

-Azért tudok róla...-Kezdtem bele.-Mert megbíztak egy feladattal.-És én lettem a testőre.

-Szánalom..-Felröhögött valaki.-Még testőr kell neki?

-Mindjárt neked is az fog kelleni!-Bakugo szúrós szemekkel nézett arra aki az előbb beszélt.-De.. nem bánom.. már tudom hogy tényleg egy szar társaság ez.-Az emberekre nézett.-Nem vagytok különbek azoknál.. akik azon a videón szerepeltek.-Reakciót nem várva sietett ki a teremből, utána rohantam. Mikor beért a szobámba utolértem. Már az ágyon feküdt. Hullottak a könnyei.

-Katsuki..

-Égesd el.-Csak ennyit mondott. Tudtam mire gondol.

-Biztos?

-Azt sem tudtam hogy hozzád került.-Szipogott.-Csak égesd el, hogy soha többé ne láthassam.

-Ahogy szeretnéd.-Elővettem a zsebemből a kis üveggolyót amit már hónapok óta magamnál tartottam, csak épp most hagytam bent a szobámba így megtalálták. Az ujjaim közé vettem majd a levegőbe dobtam, és meggyújtottam. A szétégett por darabjait a tenyerembe fogtam ezután a szobámban lévő akváriumhoz mentem és beleszórtam a darabjait. A halak bekapkodták őket.

-Így megfelel?

-Igen.. Most gyere ide.. enyhítsd..ezt a mardosást itt..-Mutatott a szívére.

-A fájdalmat?

-Nekem nem szokott fájni semmi.. 

-Az fájdalom.

-Nem fogom kimondani!.. Csak.. enyhítsd..-Elcsuklott a hangja.-Csak te vagy erre képes.

(Hm.. vajon mik fognak történni? Vajon megszeretgettek majd a kövi fejezet után vagy megsimogattok a hólapátokkal?
Remélem ezzel sikeresen felkeltettem az érdeklődést. Holnap hozom a kövit 😂😂😂😂❤)