𝓣𝓮𝓼𝓽𝓸𝓻 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓢𝓱𝓸𝓾𝓽𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•

30.Fejezet

Bakugo Pov.

Már teljesen összepakoltam mindent ami bent volt, aláírtam a papírjaim miszerint teljesen jól vagyok, s felépültem. Megfogtam a hátizsákom a hátamra kaptam és elindultam lefelé a sok lépcsőn egyenesen a bejárat felé. Kimentem azon, megálltam még a kórház előtt és megnéztem azt, letisztáztam magamban hogy ez egy örök emlék marad.

A kollégium épületébe siettem ahol a többiek örömmel fogadtak.. pedig eddig mintha kerültek volna. 

-Kacchan! Végre.

-Csak négy napot voltam bent idióta! Állj le.

-Bakugo! Mesélj kérlek.. milyen volt? Féltél?-Tolakodott oda hozzám Iida, vele együtt a többiek is elkezdtek bombázni a hülye kérdéseikkel.

-Maradt valami sebed?-Nézett azokkal az irritáló már-már rémisztő szemeivel Asui.

-Hé! Haver, nélkületek ez az iskola...-Kezdett bele Eijiro.

-Álljatok le.-Vigyorodtam el beképzelten.-Ne képzeljétek hogy a történtek után egyből puszipajtik leszünk.

-Pedig nagyon úgy néz ki hogy Todoroki az lett.-Válaszolta felém Kofuyu, akin már az iskolánk egyenruhája díszelgett.

-Te.. azt akarod hogy kinyírjalak? Ne áskálódj! Ne olvasgass a fejemben.

-Sajnálom.. nem én döntöm el hogy látom-e.-Karolt bele a mondata közepén Deku vállába amire Uraraka csak egy szemforgatással reagált.

-A jégcsap, az egyetlen akinek bármi mondandóm van. Veletek.. még mindig nem szándékozom szóba elegyedni.-A szavaim durvák voltak. A teremben megfagyott a levegő, a csendet Kofuyu kuncogása törte meg amint eltávolodott Dekutol és a fülemhez hajolt.

-Innen páran nagyon jól tudjuk.-Elhalkult és innentől suttogott.-Hogy mi forgott az elmúlt hat hónap alatt le a fejedben. Talán... szereted is?-Kuncogott.

-Megmondtam hogy ne áskálódj! Ne avatkozz a dolgaimba!-Ordítottam.

-Kofuyu...-Hallottunk meg egy érdes hangot a folyosó másik végéből. Eraser volt a tulajdonosa a hangnak.-Elég.

-De tanár úr.. bunkó volt velünk.

-Ohh..-Kezdtem el röhögni.-Pedig az átlagnál normálisabb voltam. Na de mindegy is... Befejeztem ezt a beszélgetést.-Zártam rövidre és bevonultam a szobámba. Dühöngtem. Rácsaptam a már így is kupis íróasztalomra amiről lerepültek a halomba lévő írólapok.

Az egyiken megpillantottam Todorokit. A kezembe vettem a lapot és végignéztem rajta. Rá volt fénymásolva a képe és pár adata. Azt hiszem még Eraser hagyta itt mikor végleg lerendeztük hogy ő lesz a testőröm.

Megakadt a képén a szemem, azon belül pedig az ajkain. Csak szemezgettem a számomra már ismert és felfedezett testrésszel.

"Talán szereted is?"

Nevetséges... ő a testőröm. Az egyik legjobb barátom... az egyetlen barátom.

Az ágyamra feküdtem a képpel a kezembe, csak bambultam rá, a szívem hevesen vert a gondolataim viszont lassacskán lenyugodtak. A szemeim csukódtak, én pedig álomba szenderültem.

Todoroki Pov.

Csalódottan fedeztem fel hogy Katsuki már elhagyta a kórházat egy szó nélkül. Meg sem várva engem.

Sóhajtva tettem ki a lábaim a kapun és indultam meg az U.A újjáépült kollégiuma felé amit pár napja sikeresen romboltam le. Az összes többi épülettel is ami a közelben volt. Azt hiszem két órát tölthettem azzal hogy körbejártam az egész helyet és nézelődtem. Összehasonlítottam a mostani kinézetét a U.A-nek és az az napi incidensét. Különbözött. A romos épületek most szinte virágzottak. Minden teljesen rendben volt. Látszólag... itt mindenki örökre az emlékezetébe véste a véres dátumot. Az U.A Első leigázását.. a város első leigázását. És az országét.

A huszonegyes számra mutathatott az óramutató mikor visszaértem a kollégiumba. A szobámba igyekeztem, elkerültem a velem szembejövőket. Csak igyekeztem be a nyugis hálómba.

Bent lepakoltam a cuccaim és rávágódtam az ágyamra. Már hiányzott, ez a sajátom és az én illatom van rajta. Valami mégis más volt, és ez egy hiány érzet volt.

Fél évig volt társaságom esténként. Az utolsó két hónapban már megszokottá vált hogy osztozom az ágyamon. Sohasem voltam egyedül, gyengéd ölelésben aludtam el a szőke hajúval. Időközben annyira hozzászoktam az érintésével alvás közben hogy bele sem gondoltam milyen lesz nélküle elaludni újra.

Ez a gondolat rémisztő.. mi van ha most eltávolodunk majd egymástól?

A sokkoló gondolataimból egy üzenet ébresztett. Feloldottam a mobilom és megnyitottam.

Úgy látom.. nem csak nekem hiányoznak azok az esték ahol nem kellett magányosan lehajtanom a fejem.

[Hellou nép! Kezdem úgy érezni hogy ennek vagy nagyon hamar vége lesz vagy nagyon sok idő után. Az utóbbira rakom a voksom. Ne maradjon elvarratlan szál.]

[Legalul szexy Todoroki kép]

Tévedtem. Fanfictionbe 35.  az a ténylegesen kecii boldog vagyok most XD... Jóóó tudom nem nagy cucc de akkor is utoljára az ereis könyvemnél voltam ilyen izéken. Be vagyok zsongva. Szerintem ma maraton lesz ! Készüljetek sok sok fejezetre. Amúgy annyira sokra ne XD De azért na. Köszönöm.

Íme egy szexy Todoroki. Egyébként valaki kitalálta már melyik is lesz az Aktív és melyik a Passzív? Bennem már megvan.. :"D