𝓣𝓮𝓼𝓽𝓸𝓻 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓢𝓱𝓸𝓾𝓽𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•

27.Fejezet

Bakugo Pov.

Lassan kezdtem nyitogatni nehéz pilláimat, azonnal a fejemhez kaptam mert egy óriási fájdalom nyilallt bele. Az ujjaim rászorítottam a fájó pontra, ezután teljesen felnyitottam a szemeim. Körbenéztem a fehér le tisztult szobában. Két emberen akadt meg a szemem. Az egyik az Recovery Girl, a másik pedig Deku.

-Mi történt?..-Kezdtem bele a kérdésembe. Deku félő tekintettel nézett Recovery Girlre.

-Visszakaptuk az iskolát. Todoroki... lefagyasztotta Shigaraki Tomurát és Dabit.

-Shoto.-Egy szempillantás alatt forgott minden végig a szemem előtt. Amint elégetik a testem. Ahogy mozdulatlanul fekszem és semmim nem tudom megmozdítani. Shoto üvöltése.. És ahogy sírva a kezében tart.

A forró lassan kitörő könnycseppjeim utat találva maguknak törtek elő, egy kisebb őszinte mosoly kíséretében.

-Kacchan? Minden rendben?

-Persze...-Gondolkoztam el egy pillanatra majd töröltem le az arcomról az előbbi tettem nyomait.-Szóval.. nyertünk?

-Igen. Mindenki él

-Megtaláltátok Todoroki édesanyját?

-Ami azt illeti... ő nem volt ott. Sajnálom..-Deku lehajtotta a fejét.

-Basszus..!-Emeltem fel a hangom.-Itt mindenki olyan haszontalan..-Fordultam el.-Hol van?

-K-kicsoda?-Kérdezte Deku.

-Szerinted?!-Ordítottam rá.

-Bakugo!-Szólt egy rekedt öreg hang oda nekem.-Ő még pihen. Tedd úgy te is.

-Ch..-Visszafeküdtem az ágyamba és a másik oldalra fordultam.-Deku! Kifelé!

-Jó..-Felkelt a helyéről és kiment a szobából.

-Bakugo... miért kell mindenkivel így viselkedned?-Odaült az ágyamhoz Recovery Girl.

-Nem mindenkivel beszélek így.

-De..

-Nem! De nála csak felsőbbrendűbb lehetek.

-Figyelj.. Amikor Todoroki elájult, az apjával való találkozás után. Ő hozott ide titeket egyenesen hozzám.

-És?

-Nélküle a mellkasodon lévő égésnél nagyobb bajod lenne.

-Mi van a mellkasommal?-Akadtam ki.

-Adok egy tükröt..-Felkelt és levette a polcról az említett tárgyat majd a kezembe nyomta. Ledobtam magamról a felsőm és néztem a mellkasomon elterülő hasonló égést mint Todoroki szemén lévőt. Végig tapintottam rajta. 

-Todoroki is szerzett egyet. De azt sikerült eltüntetnem.

-Szerencséje..-Néztem rá.-De.. ez van. Elfér ez itt.-Mutattam a sebre.-Úgysem mutogatom senkinek.

-Ha egyszer majd jön egy kislány... büszke lesz arra amiért az ott van.

-Fogja be. Nem kell nekem lány.-Visszafeküdtem.-Hagyjon pihenni.

-Hát rendben..-Felkelt a székről és kisétált a kórteremből.

Az az idióta.. mikor megégettek csak menekülnie kellett volna. Sírt miattam. Egy világi szemét vagyok.

A francba már.. beszélni akarok vele.

Todoroki Pov.

Mikor felébredtem egy fehér kórteremben találtam magam. Senki nem volt bent. Végignéztem magamon, már tudtam miért vagyok itt. Nyertünk. Mégis.. vesztettem. Az anyámat elvesztettem.

De legalább.. Katsuki.. nem biztosan ő is meghalt. Olyan égési sérüléseket senki sem hozhat helyre.

Bárcsak ott maradtunk volna abba a kis faluba. Ott minden nyugodt volt, és még sikerült közelebb is kerülnöm hozzá. De ez már lényegtelen.

Sírva temettem bele az arcom a párnámba.

(SZEGÉÉÉNY 😢😢😢😢😢😢)
👉🏾🐖👈🏻