𝓣𝓮𝓼𝓽𝓸𝓻 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓢𝓱𝓸𝓾𝓽𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•

16.Fejezet

Todoroki Pov.

Egy hete annak hogy ott hagytuk az U.A-t. Először csak a városból mentünk el, de utána ahogy a gonosztevők fokozatosan a falvakat és az ország többi városát is elfoglalták, az országból is elmentünk. A mellettünk lévő országba mentünk. A határon álltunk meg Bakugoval egy kisebb faluban, ami mellett egy erdő helyezkedett el. Pár napja már itt vagyunk.

-Szerinted.. a többieknek sikerült elmenniük?-Kérdezte.

-Nem szokásod a többiekért aggódni..

-Nem aggódom, csak... érted.-Kifeküdt a fűbe.-Ahhoz hogy vissza szerezzük az U.A-t segítségre lesz szükségünk. Bár.. itt minden olyan nyugis szóval, miért is kéne vissza szereznünk?-Elgondolkozott egy percre.

-Mert azok az emberek, a tanáraink és a többi hős ott téged védett. Azért kapták el őket.

-Ezért mondtam hogy maradjunk ott!-Ordított felém.

-Hogy minket is elkapjanak?! Bakugo, ennek semmi értelme..-Lefeküdtem mellé a fűbe.-Majd, újra összeszedjük magunkat. Biztos vagyok abban hogy páran a diákok közül elmenekültek. A tanárok nem hagyták hogy ott maradjanak. Összeszedjük őket.. és gyűjtünk pár erős embert.. és csapatostól hódítjuk vissza az országot és az iskolánkat. Talán ezután egyből hőssé is válunk.

-Képzeld csak el... én.. azaz mi lennénk az ország megmentői.-Vigyorodott el.-Ez mekkora királyság már.

-De nem olyan egyszerű.. Meg kell küzdenünk Dabival is.. Te félsz tőle nem?-Kérdeztem.

-Dehogy!-Vágta rá egyből. Nem igazán hittem el. Amióta csak a testőre vagyok a legtöbb éjszaka nálam alszik. Persze csak a földön. Sokat panaszkodik is hogy fáj a háta... De nem ez a lényeg. Szinte minden éjszaka megremeg.. vagy valami. Rémálmok gyötrik, ebben biztos vagyok. És abban is hogy ez azóta lehet amióta Dabi a képbe került.

-Nah jó.. De keressünk egy fogadót.. elegen van abból hogy a szabadban alszunk..-Felkeltem a földről és felhúztam Bakugot is.-Miután kiveszünk egy szobát el is kezdhetünk nézelődni a neten hogy mi lett a várossal. És megpróbálhatjuk felkeresni a többieket.. De óvatosan. Nem nagyon írhatunk rájuk mert a gonosztevőknél is lehet a mobiljuk.

-Igaz...-Mondta, majd elindultunk a faluba ahol hamar találtunk is egy fogadót. Nem volt túl drága de a pénztartalékunk felét felemésztette. Egy hétre vettünk ki egy szobát, amihez járt egy konyha és egy mosdó. Egy egyszemélyes ággyal volt ellátva a szoba. Így úgy döntöttünk hogy én alszom a földön.

-Találtál valamit...?-Állt mögém Bakugo és a vállamra rakta a fejét, úgy bámulta a monitort.

-Azt hiszem.. A városunk vezetője Endeavor lett.-Kissé elképedve néztem a képernyőre.

-Akkor.. tényleg az apád volt aki szövetkezett a gonosztevőkkel.

-Igen.. Ha figyelmeztettük volna az U.A-t erre akkor ez lehet nem történik meg.-Mondtam.-De mégis.. anyám élete..

-Ne hibáztasd magad... mindent rendbe hozunk. Anyád is szabad lesz.. csak idő kérdése.-Ránéztem Bakugora akinek valamiféle tűz lángolt a szemeibe. Elképesztően motivált ez az ember.. nem fogy ki a reményekből.

-A Gonosztevők Endeavor oldalán vannak és.. keresik a szökött hősöket és hős tanoncokat!-Nagyra nyílt szemekkel olvastam fel ezeket a sorokat.-Akkor! Páran megmenekültek.

-Igen.. Szóval nincs miért aggódnunk. Kapcsold most már ki a gépet, késő van... Aludjunk. Holnap megkeressük a többieket.-Elment mögülem Bakugo és én is elmentem a géptől.

-Tessék..-Ledobált a földre pár takarót és párnát az ágyról.-A többi kell nekem.

-Elég lesz..-Lefeküdtem a földre a megágyazott kis részre.-Leoltod a villanyt?

-Aha..-Odasétált a kapcsolóhoz és lekapcsolta a világítást. Ezután ledobta magáról a pólóját és lefeküdt az ágyba.-Jóéjt..

-Neked is.-Mondtam.

Semmit nem aludtam. Folyamatosan csak forgolódtam. Ez megy már napok óta.. nem vagyok hozzászokva ahhoz hogy a földön alszom. Frusztrált is vagyok a holnap miatt. Ha nem találunk semmit majd az utolsó remény is elveszik..

Gondolkoztam sokáig, körülbelül hajnali kettőt üthetett az óra mikor mocorgást hallottam Bakugo felől. Felültem a matracról és odanéztem.

-Ne érj hozzám!-Rugdosódott a semmibe és patakokban folytak a könnyei.

-Bakugo?-Felkeltem a földön lévő matracomról és az ágyhoz siettem ahol Bakugo feküdt. Megérintettem a melkasát.-Hé..

-Vedd el onnan a kezed! Dabi! Kinyírlak!-Rugdosódott tovább már a kezeivel is ütögetett. immáron nem a semmibe hanem engem. A kezeim rácsúsztattam az engem ütő kezeire és az ágynak szorítottam őket. Erre még jobban sírni kezdett.

-Bakugo..-Szólaltam meg lágy hangon.-Nyisd ki a szemeid.-Hallotta amit mondtam mert azonnal pislákolni kezdett rám.-Tudod ki vagyok igaz?

-Todoroki..-Rekedtes hangon beszélt.

-Igen... Shoto vagyok.-Utaltam arra hogy akár elkezdhetne a nevemen is hívni.-Szóval.. Semmi baj. Nincs itt Dabi. Én vagyok itt...-Átöleltem a zokogó fiút, aki ezután előszeretettel rántott az ágyra még közelebb magához. A fejét a mellkasomba fúrta.-Nyugodj meg...-Mondtam.

-Köszönöm... Shoto..

Furcsa így látni egy olyan embert aki folyamatosan az erős oldalát mutatja az emberek felé... Tehetetlennek és erőtlennek. Kíváncsi vagyok, vajon hány ember látta ezt eddig.. és vajon reggel milyen reakcióval fogadja majd hogy félálomba így kellett hogy lássam...? És hogy még segítettem is neki?

Magamhoz szorítottam őt és átkaroltam a testét.

Nem tudom.. de arra már rájöttem. Én akarok lenni az a személy, akinek ennyire megnyílik. Csak én.

[Hellou! Istenem de vártam már hogy a izében lévő szöveget.. hogy hívják.. sztori bemutató v mi a rákban lévőt beleírhassam a történetbe.. Kezdem úgy érezni hogy összecsapom amúgy XD Eskü próbálom nem összecsapni. Csak hááát úgy elvagyok íras közben hogy azt se veszem észre ha már 2 fejezetet megírtam 😂 hmm.. gondolkoztatok már azon hogy amúgy nekem van e életem? 😂😂 Rájöttem hogy nincs 😂]

Hogy is mondjam.. nektek is cseszekszik a wattpad vagy csak nekem? Eltűnnek a könyveim nem menti le amit írok stb? Laggol?