𝓣𝓮𝓼𝓽𝓸𝓻 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓢𝓱𝓸𝓾𝓽𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•

11.Fejezet

Todoroki Pov.

-Az én leszek!-Széles vigyorral sétált oda felénk a szőke hajú akit védenem kéne erre ő jön ide megvédeni.-Maga max harmadik lehet. A drága testőröm lesz utánam. Ő fedezi a seggem... ha maga van utánam még megsérülhetek.-Vigyorodott el.

-Te szemtelen!-Apám Bakugo felé fordult izzó kézzel. Tüzet gyújtott, meg akarja égetni.

-Valaki ideges...-Kuncogott Bakugo.

Te idióta...! Miért provokálod?

-Szeretnél te is egy sebet?... A szemed köré?!-Az apám elindított egy tűzcsóvát Bakugo felé. Hirtelen minden lelassult. Őrült sebességgel kezdtem felé futni. Előrenyújtottam a kezem és jeget indítottam el. Elértem a tüzet, eloltottam.

Ezután másodpercekig háttal álltam apámnak, Bakugo felé fordulva bámultam a földet. Majd felnéztem. Olyan éles és rideg tekintettel fordultam apám felé amilyennel még sosem néztem. Kinyújtottam oldalra a két kezem majd megszólaltam.

-Hozzá ne merj érni te szörnyeteg!-Ordítottam. Az egyik oldalamból lángok csaptak elő, a másikból pedig jég.

-Todoroki...-Szólalt meg mögülem Bakugo, ezután elhallgatott. Lépteket hallottam magam mögül, Bakugo megindult felém. Mellém állt és átkarolt e jegesebbik felemről. Arról már nem használtam a képességem. Belesúgott a fülembe.-Tudtam hogy úgyis megállítod.-Kuncogott.

-Fiam!.. Egy ilyen legalja fiúval foglalkozol? Egy ilyet védesz?

-Drága apám... ő távolról sem olyan rohadt belülről mint amilyen te vagy.

-Minden rendben?-Odasétált hozzánk Eraser az igazgatóval.

-Persze.-Szólaltam meg.-Csak egy kis családi viszály...-Még mindig fenyegetően néztem apámra.-Mi most mennénk is ha nem gond...-Ránéztem az igazgatóra, meghajoltam és a szobámba indultam. Bakugo követett.

-Miért próbálsz menőnek tűnni...-Kérdeztem miközben leültem az ágyra.-Tudod hogy az apám nem viccelődik. 

-Mint mondtam.. tudtam hogy megállítod azt a tüzet. Nem lehetett bajom...-Ő is helyet foglalt, bár ő inkább kifeküdt az ágyamon, bámulta a plafont.

-Szóval beadtad a derekad és nem lázadsz az ellen hogy a testőröd vagyok?..

-Felesleges lenne. Már nem érzem kényelmetlenül magam veled..-Válaszolt kissé bizonytalanul.-Hasonló helyzetbe voltál mint én. Azt hiszem azért.

-Akkor..-Ránéztem.-Nem hagyom.. hogy bárki..-Nyeltem egyet, a szemeibe nézem.-Bántson..-Lenéztem az ajkaira.-Téged...-Újra visszanéztem a szemeibe.

Mi ez...?

Ledermedtem, a testem nem mozdult, csak tartottam a szemkontaktust, néha rátévedt a szemem az ajkaira is. A szívem ütemesen kezdett gyorsulni az idegességtől.

Az egyik kezem így is a feje mellett volt, mert mellette ültem míg ő feküdt. A másik kezem is a feje mellé helyeztem így fölé hajoltam. Csak bámult rám szótlanul. Nem kizárt hogy egyikünk sem értette túlságosan hogy mi folyik itt.

Bakugo felemelte az egyik kezét és a hajamba vezette.

Bakugo Pov.

Elmondtam neki hogy vele nem érzem magam kényelmetlenül, úgy tűnik ő sem velem. Todoroki akadozva beszélt, eközben furcsán nézett rám.. ami belőlem is furcsa érzést váltott ki.

Mit akar...?

Sokáig csak nézett a szemeimbe. Nem szakítottam meg a szemkontaktust. Azután hirtelen felém hajolt.

Mi mégis... mit csinálunk?

Felemeltem a kezem és megsimítottam a haját... puha volt.

Mégis.. én mit csinálok?!

Hirtelen teljesen összezavarodtam ahogy tovább képzeltem kicsit a történteket. Az egész arcom lángolni kezdett majd hirtelen felültem. És, véletlen lefejeltem a felettem hajolót aki hátraesett az ágyról.

Lenéztem a földön fekvőre aki ugyanolyan vörös arccal nézett rám mint ahogy én rá. Mindketten azonnal elkaptuk a fejünket a másikról.

-Szóval...-Kezdtem el.-M-Miért jött az apád ide...?

[Hellou! Hát öhm, köszi hogy elolvastátok ne nyírjatok ki. -> Ez a kép ez cuki.]