Todoroki Pov:
Bakugo rátette a kezét a vállamra, szólongatott. Szinte meg sem hallottam amit mondott, elvoltam merülve a saját világomba, Endevaorról az anyámról, Tomuráról, Dabiról. Az életemről, gondolkoztam.
-Todo..-Felemeltem az egyik kezem és Bakugonak a vállamon lévő kezére raktam. Közelebb rántottam magamhoz, majdnem elbukott.-Mégis mi a szart csinálsz?!-Nem igazán törődtem azzal amit mondott. Háttal álltam neki így nem láttam az arcát, csak a vállamon lévő kezét fogtam. Rántottam rajta még egyet így a mellkasa a hátamnak simult. A kezét a levegőben tartottam magam előtt. Néztem, majd a kezemmel az ő kezét a mellkasomra raktam. A másik szabad kezét pedig a hasamra. Így tudtomon kívül alakítottam ki egy ölelés helyzetet. Őszintén nem tudom mi volt vele a célom...
-Bajod van vagy mi a rák?-Elakarta húzni a kezét de ott tartottam.-Meg akarsz halni?-Kérdezte.-Segíthetek ám!-Az ökléből hirtelen egy kisebb robbanás alakult ki így sebet ejtve a hasamon. Elengedtem a kezeit ő pedig hátrált kissé.-Te meghülyültél...-Odafordultam felé. Még mindig gondterheltség tükröződött az arcomon. A szemem sarkába pedig néhány könnycsepp bújt meg. Csak néztem őt, és a meghökkenté vállt arcát a látványomtól. Mondanom kellett volna valamit de nem mondtam.-Azt hiszem...-Hátrált meg.-Én most kimegyek..-Ment még pár lépést hátrafelé majd hátat fordított és kiviharzott a szobából.
Egek... mit csináltam? Ezért nem szabad bárkit egy picit is közel engednem magamhoz. A család utáni vágyakozás felemészti az embert, és minden kis lehetőség amit meglát... nem is tudom.. Egy áldásnak láthatja az ilyen lehetőségeket. Pont ahogy most is. Megbíztak Bakugo védelmével. Megmentettem. Teljes testközelbe engedtem. Tegnap rajtam aludt el... talán abban bíztam hogy új családra találhatok benne. Teljesen hülye vagyok..
A teljes sokkból nem igazán sikerült kikászálódnom. Felvettem a cipőmet és az ablakba álltam. Kinyitottam azt. Onnan szinte átlátszó alig látható jeget fagyasztottam magamnak a kijárat felé, végigsétáltam rajta majd az U.A kapujába leugrottam róla.
Megyek már... anya.
Bakugo Pov.
Mégis mi a szart képzel magáról ez a seggarcú jégcsapgeci?... Mit.. mit ölelget csak úgy át?! Vagyis nem is.. mit képzel magáról hogy csak úgy átölelteti velem magát?
Az egész folyosón szinte végigviharzottam minden második cserepes növényt leborítva magam után. Miután kiértem a konyha és a nappalinak hívott helyiségbe levágódtam a kanapéra pár másik ember közé.
-Kacchan?-Nézett rám Deku teljesen meglepetten.-Valami baj van?-Rátette a homlokomra a kezét.-Talán lázad van?
-Mit akarsz?-Felemeltem a hangom és fenyegető tekintettel néztem rá.
-Cs-csak a fejed.. vörös és eléggé meleg is.-Válaszolt félénken.
-Ezzel azt akarod mondani hogy meleg vagyok, Deku...?
-N-Nem nem erre gondoltam... Kacchan...
Kinyírom... lerobbantom a karját.. a lábát.. mindenét... mit gyanúsítgat melegséggel...?!
-Bakugo-chan beteg?-Közelebb jött hozzám Asui is. Rátette a homlokomra a kezét.
-Te is meg akarsz halni?! He?
-Tsuyu-chan én a helyetekbe nem nyúlkálnék csak hozzá...-Leült mellém Eijiro is.
-Kirishima?-Nézett rá Asui.-Csak megnéztem hogy Midoriya-chan tényleg jól érezte e és Bakugo-chan valóban beteg e...-Gondolkozott el.
-Eijiro..!-Szóltam rá.
-Nyugi van Katsuki... emberek! Ő nem beteg... csak ideges. És meglehetősen vörös..-Oldalasan rám vigyorgott mint aki mindent tud. Miközben azt sem tudom én miért vagyok ideges. Nah várjunk! Hogy a rákba is ne tudnám?! Az a szarházi megöleltette magát velem!-Hirtelen lerúgtam az asztalról a pohárban lévő vizet.
-A faszomba már!-Felkeltem a kanapéról és elindultam a lépcső irányába. Felsétáltam rajta ezután pedig berontottam Todoroki szobájába.
-Hé te fasz! Mi volt ez az előbb!? Hé.. Todoroki?-Szétnéztem a szobájába de sehol sem volt.-Visszamentem a többiekhez.-Todoroki lejött?-Kérdeztem mérgesen.
-Nem.. miért?-
[Hellou Nép! Sokat gondolkozok azon amúgy hogy melyikük legyen az aktív és melyikük a passzív :o... És mostanáig nem tudom, mondjuk elképzelésem az van. Ja és köszönöm hogy elolvastátok további szép napot. Hellou!] ~Cedari
YOU ARE READING
𝓣𝓮𝓼𝓽𝓸𝓻 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓢𝓱𝓸𝓾𝓽𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•
Romance-Elengedsz?-Kérdezte ridegen. -Nem tudlak...-Leszegeztem a tekintetem. -Miért?-Tette fel tényleges érdeklődéssel a kérdést. -Nem tudom... Vagyis!-Felnéztem rá, a szemeim kissé könnyesek voltak.-Nem akarom hogy visszamenj oda nélkülem... ott annyian...