𝓣𝓮𝓼𝓽𝓸𝓻 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓢𝓱𝓸𝓾𝓽𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•

28.Fejezet

Bakugo Pov.

Másnap már megelégeltem hogy folyamatosan azt mondják azért nem találkozhatok Shotoval mert még pihen. Megfogtam magam és felkeltem az ágyamból. Kitéptem a kezemből az infúziót is és a földre hajítottam. 

Kisétáltam a szobából. A kórház folyosóján az ápolók félve néztek rám. Az összes szobát átnéztem de nem találtam, össze vissza sétáltam az emeleten majd megláttam azt ahol a Todoroki Shoto név szerepelt az ajtón.

Be akartam kopogni. Nem tettem, csak lassan lenyomtam a kilincset. Egy elhúzott függönyös ágyat láttam meg. Odasétáltam és a kezemmel elhúztam a függönyt és beléptem rajta. Todoroki háttal állt az ágya mellett és vette át a kórházi pólóját mindennapira. Vagyis vette volna fel a mindennapit ha nem megyek hozzá oda.

A karjaimmal körbefontam a testét és a fejem a vállára helyeztem.

-Megjöttem..-Súgtam a fülébe mire sokkolt arccal felém fordult.

Azonnal átölelt, a fedetlen mellkasomon éreztem a könnyeit. Nem hibáztattam.. belőlem is kitörtek. Szorosan fogtam őt.

-Mikor felőled kérdezősködtem sosem válaszoltak.. azt hittem azért mert meghaltál. 

-Mikor azt mondtam ide akarok jönni azt mondták pihensz és nem lehet..

-Akkor.. hogy kerülsz ide?-Fogott még mindig szorosan. Elvigyorodtam.

-Nem szeretem a szabályokat..-Erre csak rám nézett amolyan hülye vagy? Fejjel.

Shoto leült az ágyára, én is így tettem. Ő csak a mellkasomat pásztázta.

-Mi van?-Kérdeztem kicsit bunkóbban mint akartam.

Csak rám nézett sajnálkozva és a mellkasomra tette a kezét. Végighúzta az ujjait az égett seben.

-Ugyan..-Feleltem.-Hagyd már.. nem fáj.

-Ott voltam veled. Mégsem tudtam semmit kezdeni a helyzettel.

-Te hülye vagy? Te fagyasztottad le a gonoszokat.

-Nem az összeset. Az apám még szabadlábon van.-Sóhajtott.-Anyám nála van. Megöli.

-Hogy mi van?!

-Hagyd.. nem érdekes, bánt mert az anyám, de az évek során csak bántott.-Mosolyodott el hamisan.

-De múltkor azt mondtad..

-Igen.. szeret, vagyis szerintem. Mióta Dabi képbe került csak egy mocskos kölyöknek tart. Nem a fiának. Nem érdemel ezért halált de már a végleteimen vagyok. Nem tudok többet tenni.-Nem szóltam semmi csak átöleltem.-Önző vagyok.. és megelégszem azzal ha te itt vagy..-Ez a pár szava, örökre beleégett a fejembe. A szívemet is.. képesek voltak megdobbantani. Bár erre alapból csak ő képes. Senki más.

[Ez a kép maga a fangörcs fogalma.]