𝓣𝓮𝓼𝓽𝓸𝓻 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓢𝓱𝓸𝓾𝓽𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•

25.Fejezet

Todoroki Pov.

A düh felemésztette az agyam, az a bizonyos köd ellepte a fejem. Ki ellenség és ki barát? A kérdés ami ezen a szinten már nem érdekelt. 

Valaki aki időközben fontos lett számomra, ő akit olyannyira közel engedtem magamhoz mint még senki mást, a világ legmeggondolatlanabb emberét. Az új családom...

A jég csak úgy borított be mindent ami a közelében volt. A tűz pedig felemésztette az útjába álló építményeket. Az emlékezetem, innentől köd lepi. Csak percekkel később tértem magamhoz a sokkból.

Addigra az iskola közepén egy égbemenő jégoszlop magasodott, abba pedig a két ellenségünk. Shigaraki Tomura és Dabi belefagyva.

A könnyeimmel és a testem sebeiből áradó vérrel küszködve.. amit magamnak okoztam az előbbi támadásommal, próbáltam magam odaküszködni Bakugo mozdulatlan szanaszét égett testéhez.

-Todoroki...-Szólalt meg egy vékonyka hang az adóvevőben.-Mi volt ez...? Kilométerekre sodortál el... eltört.. pár csontom, segíts.-Mondta az utolsókat is Kofuyu. Kivettem a fülemből az adóvevőt amivel hallottam a lányt és elhajítottam ordítva.

-Kuss! Te nem érdekelsz.-Sírtam. Csak úgy folytak le a könnyeim. A kezeimmel tapogatni kezdtem az előttem lévő élettelen testet majd az ölembe húztam és átöleltem.-Katsuki..-Szipogtam.-Kérlek..-Belemarkoltam a hátába.

Ekkor meghallottam valami apró dobbanást a mellkasánál. Azonnal leraktam a földre és odahajtottam a szívéhez a fejem. Dobogott. Lassan, de nem volt megállva.

-Tarts ki... megoldom..-Kapkodtam össze vissza a fejem, majd a kezeimre néztem. Miért van ilyen haszontalan erőm?! Mit ér ez.. ha csak pusztítani lehet vele?

Midoriya Pov.

Miután megtisztítottam pár épületet már a csontjaim fele szanaszét törött. Iida és Uraraka után mentem. Mikor beértem oda ahol vannak a zárkákból már kiszabadítottak hősöket. A földön rengeteg valószínűleg gonosz feküdt kiütve.

-All Might!-Odafutottam hozzá.-Jól vagy?

-Midoriya fiú! Tudtam, hogy nem hagynátok cserben az iskolát.-Egy másodpercre felvette az erős alakját hogy egy mosolyt villantson. Majd azonnal vissza is alakult és köhögött párat.

-Mennünk kell! Todoroki és Kacchan kint küzd Shigaraki Tomurával.

-Pont vele?-Kimászott a ketrecből Aizawa sensei.

-Ami azt illeti, Dabival is.-Tettem hozzá.

-A legerősebbekkel? De... Hol van Endeavor? Százszorosát kell visszakapnia az árulásért.

-Nem tudom vele még nem találkoztunk...-Mondta Iida is.-De siessünk.-Elkezdett kifelé futni az épületből. Mindenki követte. Leomlott falak állták visszafele az utunk. És óriási zajt hallottunk. Mintha szanaszét tördeltek volna valamit. És egy ordítást. Todoroki hangja volt az.

-Todoroki fiú volt! Mihamarabb oda kell érnünk. Recovery girl! Készülj elő. Todoroki Fiú komolyan megsérülhetett a harc alatt.

Mikor kiértünk az épületből Endeavort láttuk meg. Todoroki előtt állt. Todoroki sírt, és ordított. Az apja arcán egy vigyor terült el és egy véres ruhadarabot szorongatott, majd rádobta azt a fia fejére.

-Kinyírlak!-Ordított neki Todoroki, ezután összeesett. Endeavornak pedig nyoma veszett.

[Uhhh hellou! Mi lesz még itt? :o]