RAVEN ( INFINITY WAR )

ötödik fejezet

A RÉSZ, RAGNARÖK SPOILERT TARTALMAZHAT!

⇣⇣⇣

Átvergődve a délutáni tömegen, siettem a szentély felé. Folyamatosan az órámra pillantottam. A doktor ki fog nyírni, ha elkések. - ezek a gondolatok kavarogtak bennem, mikor felléptem a lépcsőn és kulcsomat a zárba helyeztem. Az halkan kattanva kinyílt, én pedig egy szempillantás alatt már a túloldalon voltam, és próbáltam halkan becsukni, de meghallottam a doktor hangját mögöttem:
– Elkéstél. - mondta. - Megint. - nyomatékosította.
– Nagyon sajnál... - fordultam felé, de nem volt egyedül. Egy körülbelül vele egy magas férfi állt a jobb oldalán, a lépcső tetején. Hosszú szőke haja volt, és szakálla. Átlagos ruhát viselt, valahonnan nagyon ismerős volt. Elég hülyén nézhettem ki, mert mindketten furcsálló tekintettel figyeltek. Hirtelen megráztam a fejemet. - Sajnálom Doctor Strange, az az igazság, hogy egy barátommal voltam. - adtam meg neki indokul, hogy miért is késtem, de erre csak egy szemöldök ráncolás volt a válasz.
– Már vannak barátaid? - kérdezte.
– Mondhatjuk úgy, hogy egy. Amelián kívül. - mikor a doktor meghallotta a lány nevét elgondolkozott, de ez nem tartott sokáig. A mellette álló férfi megköszörülte a torkát, hogy jelezze, hogy nem vagyunk egyedül.
– Oh hát persze. - mondta a doktor. - Gyere Raven, és tanulj! - felelte majd elindult jobbra, kikerülve a férfit.
– Elnézést kérek miatta, eléggé furcsa a modora. - mondtam a férfinek, miután Strange már kicsit messzebb volt, én pedig felértem a lépcső tetejére. Ledobtam a táskámat a földre.
– Raven! - hallottam a doktor hangját, amire csak egy szemforgatás volt a válaszom. Csettintettem egyet, s a táska köddé vált.
– Szóval már a Földön is vannak mágusok? - kérdezte a férfi, aki utánam kezdett el sétálni a doktor irányába.
– Ha a doktort kérdezi, akkor ő jobban szereti a 'titkos tanok mestere' megnevezést. De ne hogy így hívja! - nevettem el magamat, ő pedig csak furcsán nézett rám. - Raven. - nyújtottam a kezemet, amit egy kis habozás után elfogadta.
– Thor. - felelte, és már egyből tudtam is, hogy kiről van szó.
– Á, szóval ezért voltál annyira ismerős! - mondtam. - Na, és mi járatban itt a nyomik bolygóján? - kérdeztem, de a doktor csak rosszallóan rám nézett, mikor megérkeztünk a szobába. Ezek után befogtam, és figyeltem, ahogy a két férfi társalog.
– Teát? - kérdezte a doktor.
– Nem iszom teát. - nézett Thor a kezében lévő agyag pohárra.
– Hát mit iszik?
– Nem teát. -  ekkor a doktor egy korsó sörrel lepte meg a vendégünket, aki ismét furcsállóan nézett a kezébe. Ezen én elkezdtem kuncogni, a doktor pedig egyből rám kapta a tekintetét. Éreztem, hogy a késésem miatt még kapni fogok tőle.
– Szóval vezetek egy listát - kezdett bele a doktor ismét Thorra nézve -,  a más világokból származó lényekről, akik veszélyt jelenthetnek ránk. És a maga mostoha öccse Loki, bizony közéjük tartozik. - miközben a doktor beszélt, a szőke férfi kiitta az egész korsó tartalmát, ami aztán újra töltődött.
– Na várjunk csak. - mondtam, és mindkét férfi felém kapta a fejét. - Loki a Földön van? - kérdeztem.
– Igen. - felelte Thor.
– Képes voltál egy veszélyes bűnözőt visszahozni arra a helyre, amit egyszer már el akart pusztítani? Ez hatalmas nagy hiba volt! - mondtam.
– Minden bizonnyal, igen az. - felelte Thor.
– Akkor minek hozta őt ide? - kérdezte Strange előrébb dőlve a székén.
– Apámat keressük. - felelte az istenség.
– Szóval, ha elmondanám, hogy hol van Odin, akkor mind tüstént indulnának vissza Asgardba? 
– Tüstént. - vágta rá Thor.
– Remek! Akkor segítek. - mondta a doktor.
– Ha tudta, hogy hol van apám, akkor miért nem hívott fel?
– Az édesapja ragaszkodott hozzá, hogy ne háborgassák. Azt mondta, önként vonul száműzetésbe. - Thor bólintott. - És magának nincs telefonja. - erőltetett magára egy lágy mosolyt a doktor.
– Nem, telefonom az nincs, de küldhetett volna elektronikus levelet, e-mailt.
– Miért, van számítógépe? - ráncolta a szemöldökét Strange.
– Nincs, miért lenne? - kérdezte Thor.
– De szar lehet nektek. - mondtam magam elé bámulva.
– Aha. - felelte a doktor.
– Na mindegy. Apám már nincs száműzetésben, úgyhogy ha megmondja, hogy hol van, hazavinném!
– Örömmel! Norvégiában van. - állt fel a doktor. - Raven menj le, és zárd be az ajtót, majd várj meg lent az előcsarnokban minket. Beszélni valóm van veled!
Na remek, gondoltam. Strange és Thor egyből eltűntek, én pedig egy sóhajjal felálltam, és elindultam vissza a bejárati ajtóhoz. Miután kattant a zár, már fel is bukkantak mögöttem. Strange mellé állva figyeltem, hogy mit csinál.
– Ez az ő haja? - kérdeztem a doktor kezében forgató hajszálat.
– Igen. - mondta zsörtölődve Thor.
Strangenek sikerült megnyitnia az átjárót.
– Már várja önt. - mutatott a doktor, a kör alakú kapun túlra.
– Jól van.
– Itt ne hagyja az esernyőt! - mondta Strange.
Thor felemelte a kezét, és magához hívta az "esernyőjét", ami kissé - ahogy hallottuk - átrendezte a fenti csarnokot.
– Sajnálom. - grimaszolt az istenség. Strange rám nézett, és láttam a tekintetében, hogy nincs elragadtatva az iménti hangoktól. Mikor Thor kezébe érkezett az esernyő kicsit megrázta. - Visszakaphatnám az öcsémet is? - kérdezte.
– Oh való igaz. Raven? - nézett rám. Felhúzva gyűrűmet megnyitottam azt a kaput, amiben Loki volt. Egy ordítással, és egy hangos puffanással a földre zuhant. Hátradobta a haját, majd láttam hogy idegességében erei megjelennek homlokán.
– Zuhantam, harminc percen át! - hangja mély volt, és éreztem, hogy miután felkel, nekünk akar majd rontani, és ez nem is történt máshogy.
– Most már elbír vele. - mondta a doki, miközben kezet fogott Thorral.
– Igen persze. Köszönöm, hogy segített! - mondta Thor, és mikor rám nézett csak kacsintott egyet.
– Sok sikert! - felelte a doktor.
– Elbír velem? Ki maga? - kérdezte lihegve Loki, mikor már sikerült állóhelyzetbe tornáznia magát, és előrántotta pengéit. - Mágusnak hiszi magát?
Arcomon meglepettség tükröződött, és a doktorra néztem, aki csak lazán megrázta a fejét és bólintott, hogy vegyem át a helyzetet. Elvigyorodtam.
– Egy percig se higgye... - kezdett bele újra Loki.
– Pá pá! - mondtam, és az átjárót a felénk közeledő férfira irányítottam, aki el is tűnt a szentélyből, Thorral együtt.